Csunjun

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kép a pekingi Nyugati pályaudvarból a 2009-es csunjun idejéről

A csunjun (hagyományos kínai: 春運, egyszerűsített kínai: 春运, pinjin: Chūnyùn), más néven a csunjun időszak vagy a Tavaszünnep utazási időszaka a kínai újévhez köthető időszak, amikor rengetegen kelnek útra, hogy családjukkal ünnepeljenek. Ez az időszak általában a holdújév előtt 15 nappal kezdődik és mintegy 40 napig tart. Ebben az időszakban az utazók száma meghaladja Kína összlakosságát, 2008-ban elérte a 2 milliárd főt.[1] Ezt tartják a világ egyik legnagyobb, évente ismétlődő népvándorlásának.[2] A jelenség elsősorban a vasúti személyszállítást állítja a legnagyobb kihívás elé, illetve számtalan szociális problémát is okozott már.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ideiglenes jegyiorodák a Hefei vasútállomás előtt, amelyeket csak a 2011-es csunjun miatt nyitottak meg

Három fő tényező játszott szerepet az évente ismétlődő, tömeges "népvándorlás" kialakulásában.

Az első tényező, hogy a kínai kultúrában a család kiemelten fontos szerepet játszik, és a kínai holdújév ünnepét a hagyomány szerint minden kínai a családjával tölti. Az otthonuktól távol tanulók vagy dolgozók visszatérnek a szülővárosukba, hogy újév előestéjén a családjukkal fogyaszák el a hagyományos foságokból összeállított vacsorát. Az 1970-es években elindított kínai gazdasági reformok eredményeképpen egyre több kínai talált munkát, megélhetést a szülőhelyétől távol, többek között az újonnan kialakított Különleges Gazdasági Övezetekben és a partvidékhez közeli, jóval fejlettebb térségekben. Az elmúlt 4 évtized során rengetegen adták fel az elmaradott, mezőgazdaságon alapuló életstílusukat és tömegesen vándoroltak a lendületes fejlődésnek induló városokba vagy azok vonzáskörzetébe, hasonlóképpen ahhoz, ami Angliában és Nyugat-Európában az ipari forradalom során lejátszódott. 1990-ben 50 millióra becsülték hivatalosan a belső migránsok számát, nem hivatalos becslések azonban 2000-ben 100-200 millió közé tették azok számát, akik elvándoroltak korábbi lakhelyükről.[3] During the Chunyun period, many of these laborers return to their home towns.

Másodsorban a gazdasági reformokkal párhuzamosan megindított oktatási reform az egyetemen tanuló fiatalok számának ugrásszerű növekedéséhez vezetett. Természetüknél fogva a jobb egyetemek a nagyvárosokban találhatók és rengeteg fiatal kényszerül arra, hogy a jó oktatás reményében elhagyja szülőhelyét. A holdújév időszaka ráadásul egybeesik az egyetemek és más oktatási intézmények téli szünetével, amikor a diákok amúgy is haza szoktak térni családjukhoz.[4] Among the 194 million railway passengers of the 2006 Chunyun period were 6.95 million university students.[5]

Végül a holdújév és a rákövetkező Tavaszi Fesztivál a Kínai Népköztársaságban két hétig tartó hivatalos ünnep, amikor igen sokan felkerekednek azért is, hogy beutazzák az országot. A kínai belföldi turizmus a gazdaság fejlődésével egyre nagyobb lendületet kap és a holdújév körüli időszak kiemelt szerepet játszik ebben (hasonlóan a nyugat-európai július-augusztusi vakációs időszakhoz).

A csunjun nehézségét az adja, hogy a kínai közlekedési rendszer, elsősorban a vasúti személyszállítás, egyszerűen nincs felkészülve ennyi utas szállítására ilyen rövid időszakban. A városokat összekötő hagyományos és nagy sebességű vasútvonalak fejlesztése nem tudott lépést tartani a városokba tartó migrációval, vagy a kínai belső turizmus fejlődésével. Ahova a vasutak nem érnek el, ott általában buszokat vesznek igénybe az emberek, amelyek további terhelés jelentenek az amúgy is túlzsúfolt kínai úthálózatnak.

Hatása a közlekedési infrastruktúrára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csunjun által leginkább érintett közlekedési ágak a vasúti személyszállítás, illetve a közúti közlekedés. A legtöbb középosztálybeli kínai nem engedheti meg magának, hogy belső légijáratokon utazzon. 2007-ig a vasúti jegyek ára is jelentősen megemelkedett a csunjun idején,[6] de 2007-től a kormány megtiltotta az időszakos áremelést a csunjun idejére. A városi, nemzetközi és vízi (folyami és tengeri) közlekedést csak kismértékben érinti az utasok számának megugrása.[7]

2012-ben a kínai kormány bejelentette, hogy az ún. „Arany Hét” (a kéthetes munkaszüneti időszak) idejére ingyenesek lesz az autópályahasználat. Ennek eredményeként 86 millióan választották a közúti közlekedést, ami 13%-os emelkedést jelent az előző évhez képest.[8] Ugyanebben az évben 7,6 millióan utaztak a belföldi légijáratokkal, 60,9 millióan pedig vasúttal.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Clifford, Coonan. „Two billion journeys in China's own great migration” (Hozzáférés ideje: 2011. április 14.) 
  2. BBC
  3. Gittings, John. „Population not Taiwan 'is China's challenge'”, The Guardian, 2000. december 20. 
  4. [1]
  5. [2]
  6. [3]
  7. [4]
  8. Joe Weisenthal, 2012-09-30, It's 'Golden Week' In China, And The Traffic Jams Are Like Nothing You've Ever Seen, Business Insider
  9. Zoe Li, 2012-10-08, 34 million visitors and other China Golden Week records, CNN Go

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • M.W.H., Railroad in the clouds, Trains March 2002

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chunyun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]