Csuklyásmajomformák
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen | ||||||||||||||||||||||||
 Rőt csuklyásmajom (Cebus olivaceus)
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csuklyásmajomformák témájú kategóriát. |
A csuklyásmajomformák (Cebinae) az emlősök (Mammalia) osztályának a főemlősök (Primates) rendjébe, ezen belül a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó alcsalád.
Ebbe az alcsaládba, korábban csak a Cebus emlősnem tartozott, viszont manapság e majomnem megossza az alcsaládot a Sapajus nemmel. A korábban idesorolt Saimiri-fajokat, manapság külön alcsaládba helyezték át.
Előfordulásuk[szerkesztés]
A csuklyásmajomformák elterjedési területe Közép- és Dél-Amerika, délen Észak-Argentínáig.
Megjelenésük[szerkesztés]
A majmok bundája a háton, a végtagok külső részén, a fejtetőn és a farkon sötét, fajtól függően fekete vagy barna. Hasi részük és pofájuk világos. Fej-testhosszuk 30-56 centiméter, farokhosszuk ugyanekkora vagy valamivel hosszabb. Testtömegük legfeljebb 4 – 4,8 kilogramm.
Életmódjuk[szerkesztés]
Mint a legtöbb újvilági majomfaj, a csuklyásmajomformák is nappal tevékenyek. Táplálékuk lehet: gyümölcs, mag, rügy és egyéb növényi rész, rovarok és egyéb gerinctelenek, de tojás, madárfiókák és kisemlősök is. Azok a majmok, amelyek vízközelben élnek, és kagylókhoz férhetnek, köveket is használnak azok felnyitásához; a kagylókat ágakhoz is dörzsölik. A köveket a keményhéjú magok feltöréséhez is használják.[1]
E majom fajokra számos ragadozó vadászik, köztük: jaguár, puma és egyéb macskafélék, prérifarkas, nagyobb menyétfélék, mint amilyen a taira, kígyók, krokodilok, és sasfélék, közülük a legveszélyesebb a hárpia, amely főleg a majomvadászatból él.
Rendszertani besorolásuk[szerkesztés]
Az alcsaládba tartozó fajokat, korábban két csoportra osztották, de ezzel a felosztással, nem minden tudós értett egyet, emiatt,[2][3][4][5] 2011-ben és 2012-ben, Jessica Lynch Alfaro és társai a Cebus nemből kivonták az úgynevezett C. apella csoportot és nemi szintre emelték, Sapajus név alatt.[6][7] A Cebus nem kettéválasztásának oka a nemen belüli különböző testfelépítés volt; az új Sapajus nembe a robusztusabb testfelépítésű fajok kerültek, míg a Cebus nemben megmaradtak a karcsút testfelépítésűek, azaz a C. capucinus csoportbeliek.[8]
Rendszerezésük[szerkesztés]
Az alcsaládba 2 nem és 10 faj tartozik:
- Cebus Erxleben, 1777 – korábban C. capucinus csoportként volt ismert – 4 faj; típusnem
- Sapajus Kerr, 1792 – korábban C. apella csoportként volt ismert – 6 faj
Képek[szerkesztés]
-
Fehérhomlokú csuklyásmajom (Cebus albifrons) -
Közönséges csuklyásmajom (Cebus capucinus) -
Rőt csuklyásmajom (Cebus olivaceus) -
Apella csuklyásmajom (Sapajus apella) -
-
-
-
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Port-Carvalhoa, M., Ferraria, S. F. & Magalhãesc, C. (2004). „Predation of Crabs by Tufted Capuchins (Cebus apella) in Eastern Amazonia”. Folia Primatol 75 (3), 154–156. o. DOI:10.1159/000078305. PMID 15240980.
- ↑ Amaral, P. J. S, Finotelo, L. F. M., De Oliveira, E. H. C, Pissinatti, A., Nagamachi, C. Y., & Pieczarka, J. C. (2008).Phylogenetic studies of the genus Cebus (Cebidae-Primates) using chromosome painting and G-banding. BMC Evol Biol. 2008; 8: 169.
- ↑ Rylands, A. B., Kierulff, M. C. M., & Mittermeier, R. A. (2005). Notes on the taxonomy and distributions of the tufted capuchin monkeys (Cebus, Cebidae) of South America. Lundiana 6 (supp.): 97-110
- ↑ Silva Jr., J. de S. (2001). Especiação nos macacos-prego e caiararas, gênero Cebus Erxleben, 1777 (Primates, Cebidae). PhD thesis, Rio de Janeiro, Universidade Federal do Rio de Janeiro.
- ↑ IUCN 2008. 2008 IUCN Red List of Threatened Species. Accessed 23 November 2008
- ↑ Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography 39, 272–288. o. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
- ↑ Lynch Alfaro, J.W.; Silva, j. & Rylands, A.B. (2012). „How Different Are Robust and Gracile Capuchin Monkeys? An Argument for the Use of Sapajus and Cebus”. American Journal of Primatology, 1–14. o. DOI:10.1002/ajp.222007.
- ↑ Lynch Alfaro, J.W. (2011). „Explosive Pleistocene range expansion leads to widespread Amazonian sympatry between robust and gracile capuchin monkeys”. Journal of Biogeography. [2015. február 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02609.x. (Hozzáférés: 2012. január 20.)
Források[szerkesztés]
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) Archiválva 2011. augusztus 12-i dátummal a Wayback Machine-ben (angolul)
- ITIS szerinti rendszerbesorolása
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Capuchin monkey című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
