Csou írása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csou írása
Egy úgy nevezett „kődobra” (si-ku (shigu) 石鼓), Csou (Zhou) írással vésett szöveg pacskolata.
Egy úgy nevezett „kődobra” (si-ku 石鼓), Csou írással vésett szöveg pacskolata.
Típuslogografikus
Nyelvekkínai
Időszaki. e. 8-3. század
Irányfentről lefele, jobbról balra
Rokon írásrendszerekNagy pecsétírás
Átírási segédlet
Csou ven
Kínai átírás
Hagyományos kínai籀文
Egyszerűsített kínai籀文
Mandarin pinjinZhòu wén
Wade–GilesChou4-wen2

Csou írása tágabb értelemben a Csou-dinasztia idején létezett, a kínai írás korai formájának, a nagy pecsétírás ritkábban használt megnevezése, szűkebb értelemben pedig a nagy pecsétírás egyik változata. Elnevezését, a Csou-udvar hivatalnokáról, a „Történész” Csou (Si Csou 史籀)-ról kapta, aki uralkodója megbízásából kanonizálta a kínai írás addigi írásjegyeit.

Megjegyzendő, hogy a dinasztia nevében szereplő csou 周 írásjegy nem azonos a „Történész” Csou nevében szereplő csou 籀 írásjeggyel. A két szó csak a zenei hangsúlyt nem jelölő latin betűs átírás esetén tűnhet azonosnak, éppen ezért nem keverendők össze.

Története[szerkesztés]

A kínai történetírói hagyomány szerint a számtalan változatban létezett írásjegyek első kanonizálását a hagyomány szerint a Csou-ház egyik uralkodója, Hszüan 宣 király (i. e. 827-782) rendelte el, a feladattal pedig a „Történész” vagy „Történetíró” Csout (Si Csou 史籀) bízta meg. Így született meg a kínai írás Csou írásának (Csou ven 籀文) nevezett változata, amelyet az utókor a „nagy pecsétírás” néven ismer és tart számon.[1] Az írásjegyek új stílusának formáját a „Si Csou kötete” (Si Csou pien 《史籀篇》) című gyűjtemény rögzítette,[2] amelyet hagyományosan kb. i. e. 800 körülre datálnak, de a töredékekből ismert mű keletkezési idejét néhány modern kutató inkább helyezi a Hadakozó fejedelemségek vagy a Csin-dinasztia korába.[3]

Forrásai[szerkesztés]

A „Csou írása” kifejezés először az i. sz. 100 körül összeállított etimológiai szótárban, a Suo-ven csie-ceben jelenik meg. A kínai írás korai formai változatainak és jelentéseinek vizsgálatához nélkülözhetetlen forrásnak számító mű szerzője, Hszu Sen (kb. 58-kb. 147) azt állítja, hogy a „Történész” Csou 15 kötetben/fejezetben (pien 篇) összeállított műben szereplő írásjegyek valamelyes különböznek azoktól, az általa „ősi írásjegyeknek” (ku-ven 古文 nevezett karakterektől, amelyekkel például Konfuciusz írta a műveit, vagy amelyekkel a Tavasz és ősz krónika kommentárja, a Co csuan íródott.[4] Ezt követően pedig úgy hivatkozik rá, hogy a „Történész Csou nagy pecsétírása” (Si Csou ta-csuan), amelyekből a Csin-kori írásreformátorok, Li Sze és társai merítettek, és némi változtatás után az új írást elnevezték kis pecsétírásnak.[5]

Hszu Sen etimológiai szótára 223, állítólag a Si Csou pienből származó írásjegyet ismertet.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. Miklós 1973 61. o.
  2. Galambos 2006 154., 155. o.
  3. Qiu 2000 72-77. o.
  4. Galambos 2006 154. o.
  5. Galambos 2006 154. o.

Források[szerkesztés]

  • Galambos 2006: Imre Galambos: Orthography of early Chinese writing: evidence from newly excavated manuscripts. Budapest monographs in East Asian Studies I. Department of East Asian Studies, Eötvös Loránd University. Budapest 2006. ISB 978-963-463-811-7
  • Miklós 1973: Miklós Pál: A sárkány szeme. Bevezetés a kínai piktúra ikonográfiájába. Budapest: Corvina Kiadó, 1973.
  • Qiu 2000: Qiu Xigui. Chinese Writing. Translation of 文字學概論 by Mattos and Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. ISBN 1-55729-071-7.

Külső hivatkozások[szerkesztés]