Csoportméret

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Sok állatfaj – és köztük az ember is – csoportokban, falkákban, hordákban, nyájakban vagy rajokban él. Egyes madarak szaporodása fészkelő kolóniákban zajlik. E csoportok mérete a részt vevő fajtársak számával jellemezhető. A csoportméret ezen állatok (vagy emberek) esetében az egyedek szociális környezetének egyik legfontosabb meghatározója. A csoportméret rendszerint fajon belül is igen változatos, ezért gyakran biostatisztikai eljárásokat alkalmazunk a csoportméretek kvantitatív jellemzésére és minták közti összehasonlítására. Sajnos a csoportméret adatok statisztikailag nehezen kezelhetők, mert rendszerint jobbra-ferde, tehát aggregált eloszlást mutatnak: a legtöbb csoport viszonylag kisebb, kevés nagyobb, és nagyon kevés csoport nagyon nagy.

A felhasználható statisztikai mérőszámok két csoportba sorolhatók.

A kívülálló szemszögéből értelmezett mérőszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állati csoportméret adatok rendszerint aggregált eloszlást mutatnak, tehát a legtöbb csoport kisebb, kevés csoport nagy. Vetési varjú fészkelőtelepek méreteinek eloszlása Normandiában, 1999-2000 során. Az átlagos kolóniaméret kb. 60 pár. (Adatok Debout, 2003 cikkéből)

A csoport tagja szemszögéből értelmezett mérőszámok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már Jarman (1974) felismerte, hogy az átlagos egyed rendszerint az átlagosnál nagyobb csoportban él – kivéve persze, ha minden csoport egyforma méretű. Ezért ha egy tipikus, "átlagos" egyed szociális környezetét akarjuk jellemezni, akkor az átlagos csoportméret félrevezető mérőszám lehet. Elképzelhető például az, hogy az egyik állatfaj egyedei átlagosan nagyobb csoportokat alkotnak mint a másiké, miközben a másik állatfaj átlagos egyedei nagyobb csoportokban élnek mint az egyiké. A probléma statisztikai kezelését Reiczigel et al. (2008) dolgozata tekinti át:

  • A zsúfoltság az egyedek száma a csoportban (a csoportmérettel egyenlő, 1 a magányos egyed esetében, 2 egy kétfős csoport mindkét tagja esetében, stb.);
  • Az átlagos zsúfoltság a zsúfoltság értékek aritmetikai átlaga az egyedekre (és nem a csoportokra) átlagolva (Jarman 1974 terminológiája szerint ez volt a "Tipikus Csoportméret");
  • Az átlagos zsúfoltság konfidencia-intervalluma.
Habár a nagy vetési varjú kolóniák ritkák, mégis az egyedek aránytalanul nagy hányada éppen ezekben költ. A csoport tagjai szemszögéből értelmezett mérőszám a zsúfoltság, tehát az a csoportméret, amelyben az egyed él. A zsúfoltság (a különböző méretű kolóniákban költő egyedek számának) eloszlása a fentivel azonos adatsorból kiszámolva. Az átlagos vetési varjú tehát kb. 120 párból álló kolóniában költ, ez jóval nagyobb, mint az átlagos kolóniaméret.

Statisztikai módszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel az egyedek eloszlása a csoportok között aggregált, tehát jobbra-ferde eloszlás, a paraméteres próbák alkalmazása félrevezető volna. A zsúfoltság adatok esetében egy másik alapvető statisztikai probléma, az adatok statisztikai függetlenségének hiánya is gondot okoz. A zsúfoltság adatok definíció szerint nem függetlenek, hiszen ha az egyik egyed csatlakozik vagy kiválik a csoportból, akkor a többiek zsúfoltsága is megváltozik. Egy esemény hatására tehát több adat is összerendezett változást mutat. Reiczigel et. al. (2008) cikke tárgyalja e problémák matematikai-statisztikai kezelését (konfidencia intervallumok, kétmintás próbák, stb.), valamint ingyenes, felhasználóbarát szoftvert nyújt a számítások megvalósításához.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Debout G 2003. Le carbeau freux (Corvus frugilegus) nicheur en Normandie: recensement 1999 & 2000. Cormoran, 13, 115-121.
  • Jarman PJ 1974. The social organisation of antelope in relation to their ecology. Behaviour, 48, 215-268.
  • Reiczigel J, Lang Z, Rózsa L, Tóthmérész B 2008. Measures of sociality: two different views of group size. Animal Behaviour, 75, 715–721.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csoportkép galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]