Csonka-torony (Dunaföldvár)
| Csonka-torony | |
 | |
| A torony 2010-ben | |
| Cím | 7020 Dunaföldvár, Rátkay köz 2. |
| Építési adatok | |
| Építés éve | 15. század |
| Rekonstrukciók évei | 1974., 2006. |
| Felhasznált anyagok | mészkő, tégla |
| Alapadatok | |
| Alaprajz | négyzet |
| Alapterület | 90 m² |
| Egyéb jellemzők | |
| Emeletek száma | 3 |
| Nevezetességei | Vármúzeum |
| Elhelyezkedése | |
 Csonka-torony
Pozíció Dunaföldvár-Solt térképén
| |
 é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 18° 55′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 48′ 30″, k. h. 18° 55′ 41″ | |
| Csonka-torony weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csonka-torony témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Csonka-torony (más néven Török-torony, Öreg-torony) Dunaföldváron épült a 15. század végén, majd a kibővített dunaföldvári vár magja lett.
A dunaföldvári vár elhelyezkedése[szerkesztés]
A szélesen hömpölygő Duna folyam ősidők óta ismert átkelőhelyének biztosítására emelték azt a 9,5×9,5 méteres négyzetalapú, 1,2 méter falvastagságú, háromemeletes tornyot, ami a későbbi erődítmény magját alkotta. Régészeti kutatása azt mutatta, hogy az 1530-as évekből való; keletkezését Rosner Gyula régész ennél „valamivel korábbi időpont”-ra teszi, ám szerinte a torony „még a 15. században sem állhatott”.[1]
A vár rövid története[szerkesztés]
A régészeti feltárások szerint kőanyagát a budafoki mészkőbányából hozták le hajón, majd a háborús sérüléseket kisméretű téglákkal pótolták. A háromemeletes tornyot a 15. században emelték, hogy a stratégiailag fontos dunai átkelőhelyet biztosítsa. Ez lett később a köré épített vár központi része. Az egykori négyszögletes vár sarkain kerek tornyok álltak, ágyúállásokkal, és háromszoros palánkfallal védve.[2] Korabeli oklevél szerint 1526. augusztus elején a húszesztendős Jagello II. Lajos király a dunaföldvári táborban várta be a késlekedő nemesi csapatokat, majd innen indult, hogy megvívja Szulejmán török szultán óriási hadával az ország sorsára nézve végzetes mohácsi csatát.
Miután Buda vára 1541-ben tartósan a törökök hatalmába került, a megszállók felismerték, hogy erődített helyekkel kell biztosítaniuk a hozzá vezető kereskedelmi utat, így a földvári tornyot is a környékről összeterelt lakosság robotjában, sietve elkészített palánkfallal vették körbe. A szabálytalan négyzet alakú területet övező fal sarkait kerek tornyok tagolták, később a faanyagot égetett téglával cserélték le. A budai pasa szandzsákjába tartozó Földvárt egy 1577-es zsoldlista szerint 60 lovas és 62 gyalogos katona vigyázta, köztük sokan a törökhöz csatlakozott rácok voltak.
A korabeli hadi krónikák számtalan ostromát örökítették meg, így például 1599 nyarán királyi csapatok harcoltak itt, de végül 400 halottat veszítve vissza kellett vonulniuk. A századfordulón viszont két ízben is megszállták és felgyújtották a fékezhetetlen hajdúk, akik azonban csak kirabolták, tartósan nem szállták meg. A visszatérő muzulmánok így kijavíthatták a vár sérüléseit.
Evlija Cselebi török utazó 1663-as leírása szerint Földvárt háromszoros palánkfal védte, amit két kapunyíláson át lehetett megközelíteni. A belső vár négyszögletes, sarkain kerek tornyokban ágyúk, középen egy épületből, talán egy régebbi templomból átalakított Szulejmán-dzsámi volt, mellette a négyszögletes, erős torony állt.
A törökök végleges kiűzése után, még a II. Rákóczi Ferenc által irányított szabadságharc idején vívtak véres ütközeteket birtoklásáért a felkelők és a Habsburg seregek egymással. A békeévek beköszöntével külső védőműveit lebontották, de a vaskos öregtornyot uradalmi börtönként, majd magtárként hasznosították. 1858-ban Dunaföldváron hatalmas tűzvész pusztított, a torony teteje és belső faszerkezete is teljesen leégett. Utána „csonkán” építették újjá.
Műemlékvédelmi feltárását 1974-ben végezték el, majd falai között kiállítást rendeztek be. 2006-ban ismét nagyarányú felújításokat végeztek, hogy az utókornak fennmaradjon.
Képgaléria[szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rosner Gyula.szerk.: Töttős Gábor: I. fejezet, Dunaföldvár története az őskortól napjainkig. Dunaföldvár: Part–Oldalak Kulturális Egylet, 37. o. (2002). ISBN 963-00-9434-7
- ↑ Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 94. oldal. ISBN 978-963-357-649-6
Források[szerkesztés]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csonka-torony témájú kategóriát.- Rados Jenő: Magyar építészettörténet (161-168. o.) – Bp., Műszaki K., 1961 – ETO 72 (439) 091
- Szerk. Fülep L.: A magyarországi művészet története (371-372. o.) – Bp., 1961, Képzőművészeti Alap K. – Kossuth Ny. 61.3465.
- Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája – Gondolat K., Bp., 1981 – ISBN 963-280-607-7
- Francis Robinson: Az iszlám világ atlasza. Ford. Dezsényi Katalin. Budapest: Helikon; Magyar Könyvklub. 1996. ISBN 963-208-384-9
- H. Stierlin. Türkei – Architektur von Seldschuken bis Osmanen – Taschen Weltarchitektur – ISBN 382287857X
- H. Stierlin: Iszlám művészet és építészet – Bp., Alexandra K. ISBN 963-368-127-8
