Csodatévő Szent Miklós-templom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csodatévő Szent Miklós-templom
The Russian Church in Sofia.jpg
Felekezet ortodox
Névadója Csodatévő Szent Miklós
Építési adatok
Építése 1907-1914
Stílus orosz stílus
Tervezője Mihail Preobrazsenszkij
Építtetője Dmitrij Szementovszkij-Kurillo
Elérhetőség
Honlap http://www.podvorie-sofia.ru/bg/
Elhelyezkedése
Csodatévő Szent Miklós-templom  (Bulgária)
Csodatévő Szent Miklós-templom
Csodatévő Szent Miklós-templom
Pozíció Bulgária térképén
é. sz. 42° 41′ 44″, k. h. 23° 19′ 44″Koordináták: é. sz. 42° 41′ 44″, k. h. 23° 19′ 44″
A templom weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Csodatévő Szent Miklós-templom témájú kategóriát.

A szófiai Csodatévő Szent Miklós-templom (bolgárul: Свети Николай Чудотворец), más néven orosz templom (bolgárul: Руска църква), egy 1907 és 1914 között épült ortodox templom.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aranyozott hagymakupolájú, Szent Miklósnak ajánlott, de a köznyelvben csak orosz templomként ismert épület az egyik legkönnyedebb formájú keresztény templom Bulgáriában, amely szerepel az UNESCO világörökségi listáján is. Az épület a 17. századi moszkvai templomok stílusában épült a 20. századi elején. A templom Szófia központi helyén áll, közel az Alekszandr Nyevszkij-székesegyházhoz és a parlamenthez.[1]

Eredetileg az orosz nagykövetség kápolnájának készült, de később, az 1917-es orosz forradalom elől menekülő emigránsok imahelye lett. Az építkezésre a cári Oroszország diplomatája, Dmitrij Szementovszkij-Kurillo adott utasítást, aki féltette a lelki üdvét, ha az általa szakadárnak tartott bolgár ortodox egyház templomában imádkozik.[2]

A templom az 1920-as években a több ezer menekültet számláló orosz közösség kulturális központjává vált. Itt mutatta be a liturgiát Szerafim (Szobolev) orosz ortodox érsek. Halála után a templom kriptájában temették el. Az érseket ugyan nem avatták hivatalosan szentté, a hívek mégis csodatevőként tisztelik. 1944-ben, amikor Bulgáriában is megváltozott a politikai berendezkedés, a templom a moszkvai egyházmegye része lett.[1]

Építése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templom építése a század elején kezdődött, de csak 1914-re fejeződött be. Az építészeti terveket Mihail Preobrazsenszkij, a szentpétervári művészeti akadémia professzora készítette, aki tervezett ortodox templomot Tallinnba és Firenzébe is.

Az épületet egyetlen nagy, központi kupola borítja. Az oltár a keleti oldalon, a zarándokok emelvénye a nyugatin található. A déli oldalon van a főbejárat. Az épület tetején öt torony van, egy nagyobb a kupola közepén, négy kisebb a szélein. Valamennyi tornyot aranyozott hagymakupola díszíti, a tetőt pedig smaragdzöld cserepek borítják. Az északi és a déli bejáratot sátortető védi, amelyet ugyanolyan cseréppel fedtek le, mint a központi tornyot. A déli bejáratot Csodatévő Szent Miklós ikonja, az északit Szent Alekszandr Nyevszkijé díszíti.[1]

A belső tereket orosz festők freskói borítják. Az északi hajó mennyezetén a feltámadást ábrázoló kép látható. A délit Szent Miklós, Rilai Szent János és a Mindenható Krisztus ikonja díszíti. Ez utóbbi a 18. századból származik, és egy ismeretlen görög ikonfestő alkotása. A képek ma igencsak sötétek és nehezen kivehetők a templomban elégetett gyertyák füstje miatt. Érdekesség, hogy a templom parkettázott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c BGTraveller.com: The Russian Church of St Nikolay in Sofia. (Hozzáférés: 2012. április 8.)
  2. Jonathan Bousfield, Dan Richardson:The Rough Guide to Bulgaria, 100. oldal ISBN 1-84353-457-6