Csiszár Imre (matematikus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csiszár Imre
Született 1938. február 7. (76 éves)
Miskolc
Nemzetisége magyar
Foglalkozása matematikus,
egyetemi tanár

Csiszár Imre (Miskolc, 1938. február 7.) Széchenyi-díjas magyar matematikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az információelmélet és alkalmazásai területének neves kutatója. 1998 és 2004 között a Bolyai János Matematikai Társulat elnöke.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1956-ban érettségizett, majd felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika–alkalmazott matematika szakára, ahol 1961-ben szerzett matematikus és tanári diplomát. Ennek megszerzése után az MTA Matematikai Kutatóintézetében (ma: MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet) kapott állást. 1968-ban az információelméleti csoport vezetőjévé nevezték ki, később az információelméleti osztály vezetője lett. 1991-ben kutatóprofesszori megbízást kapott az intézetben. Az osztályt 2008-ig vezette.

Intézeti munkája mellett két egyetemen is oktatott: 1978-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Matematikai Intézete, illetve 1995-től a Budapesti Műszaki Egyetem (BME, 2000-től Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) másodállású egyetemi tanárává nevezték ki. 2008-ban a BME-n professor emeritusi címet kapott. Számos külföldi intézményben volt vendégprofesszor: Amerikai Katolikus Egyetem (1970), Stanford Egyetem (1982), Virginiai Egyetem (1985–1986), Marylandi Egyetem (1986, 1991), Leuveni Katolikus Egyetem (1996). 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.

1967-ben védte meg a matematikai tudományok kandidátusi, 1977-ben akadémiai doktori értekezését. A Matematikai Bizottság tagja lett. 1990-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1995-ben pedig rendes tagjává. 1995 és 2000 között az MTA Doktori Tanácsának tagja volt. 1998-ban megválasztották a Bolyai János Matematikai Társulat elnökévé, amely tudományos társaságot 2004-ig vezetett. Az Alkalmazott Matematikai Lapok, az Acta Mathematica Hungarica és a Studia Scientiarum Mathematicarum Hungarica szerkesztőbizottságában vesz részt.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kutatási területe az információelmélet és annak valószínűség-számítási és matematikai statisztikai alkalmazásai. A magyarországi információelméleti iskola egyik megalapítója.

Három matematikai tárgyú könyv szerzője. Erdős-száma 1.[1]

Díjai, elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Information-Type Measures of Difference of Probability Distributions and Indirect Observations (1967)
  • I-Divergence Geometry of Probability Distributions and Minimizations Problems (1975)
  • Information Theory. Coding Theorems for Discrete Memoryless Systems (Körner Jánossal, Probability and Mathematical Statistics. Academic Press, New York–London, 1981. ISBN 0121984508)
  • Why Least Squares and Maximum Entropy? An Axiomatic Approach to Linear Inverse Problems (1991)
  • Lineáris inverz problémák logikailag konzisztens megoldási módszerei (1992)
  • Common Randomness Ininformation Theory and Cryptography (1993, 1998)
  • Közös véletlen, titkosság, identifikáció (1996)
  • Information Theory and Statistics: A Tutorial (Paul Shieldsszel, 2004)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 235. o.
  • MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, ISSN 1787-288X