Csipkerózsika (balett)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Csipkerózsika Pjotr Iljics Csajkovszkij második balettje. A történet alapját Charles Perrault azonos című meséje képezi. A mű első koreográfiáját Marius Petipa tervezte. A mű ősbemutatójára 1890. január 15-én került sor a szentpétervári Marinszkij színházban. A Magyar Állami Operaházban először 1967. május 14-én Marius Petipa koreográfiával, Pjotr Guszev rendezésében, majd 1991. április 6-án Marius Petipa koreográfiája alapján Róna Viktor rendezésében mutatták be.

A mű keletkezésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hattyúk tava 1877-es, kedvezőtlen körülmények között lezajlott moszkvai bemutatója után több mint tíz évvel kezdődött csak el Marius Petipa és Csajkovszkij együttműködése. Az ekkor már balett-fejedelemmé kikiáltott francia származású Petipa pontosan előírta a kívánt zene jellegét, tempóját, ritmusát és terjedelmét is. A balett létrejöttét politikai események is befolyásolták. 1881-ben trónrakerült III. Sándor, akinek uralkodása alatt feltámadt a XIV. Lajos francia király versailles-i udvarára jellemző pompa és ragyogás utáni nosztalgia. A Cári Színházak élére Ivan Vszevolozsszkij került a korábbiaknál nívósabb balettelőadásokkal kívánta szórakoztatni a cári udvart és az előkelő pétervári közönséget. Tőle származik a versailles-i pompájú mesebalett-előadások gondolata. Eredetileg azt a célt szolgálták, hogy felidézzék XIV. Lajos korát. Ezért választotta ki Vszevolozsszkij a francia meseíró, Charles Perrault La Belle au bois dormant (Csipkerózsika) című tündérmeséjét és írta meg belőle a balett szövegkönyvét. Díszleteit és jelmezeit is ő maga tervezte, a zene elkészítésére pedig Csajkovszkijt kérte fel. Vszevolozsszkij 1888 augusztusában azzal adta át a Csipkerózsika szövegkönyvét Petipának, hogy Csajkovszkij számára készítsen belőle balettprogramot. Petipa 1889. július 5-re elkészült az ötfelvonásos balett kompozíciós tervével, de közben az elkészült részeket nyomban továbbadta Csajkovszkijnak. A bemutatóra 1890. január 15-én került sor a szentpétervári Marinszkij színházban.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű ősbemutatója. A hercegnőt Carlotta Brianzi alakította.
  • Király
  • Királynő
  • Catalabutte, ceremóniamester
  • Désiré herceg
  • Orgonatündér
  • Carabosse, gonosz tündér
  • tündérek: Candide, Farine, Miette, Canary, Violente
  • vőlegények
  • Florine hercegnő
  • A Kékmadár
  • ékkövek: gyémánt, zafír, arany, ezüst
  • Három ivanuska
  • Cica
  • Csizmás Kandúr
  • Piroska és a farkas
  • szörnyek
  • Az Orgonatündér kísérete, udvarhölgyek, udvaroncok, dadák, nereidák
  • Hamupipőke
  • Herceg

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű ősbemutatója. A hercegnőt Carlotta Brianzi alakította, a herceget Paul Gerdt

Előjáték[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Catalabutte, a királyi udvar ceremóniamestere az Aurora hercegnő keresztelőjére meghívott vendégek listáját nézi át, majd küldi el a meghívókat egy apróddal. A keresztelőre készül a jóságos Orgonatündér is, valamint a gonosz Carabosse is, de ő nem kap meghívót. A vendégsereg lassan bevonul és megérkezik a boldog királyi pár is a dadákkal, akik a kis hercegnőt dédelgetik. Érkeznek a meghívott tündérek is kíséretükkel, s kis apródok párnán nyújtják át ajándékaikat. Nyolc tündér a keringő hangjaira egy szép csoporttáncot mutat be, miközben a távolban a vendéglistáról kifelejtett, s ezáltal vérig sértett Carabosse a szörnyeivel bosszút forral. A meghívott tündérek most egyenként ajándékozzák meg a kis Aurorát különböző jó tulajdonságokkal: legyen tiszta és szép - mondja a barackszínbe öltözött Candide, illatos, mint a gyöngyvirág - kívánja a világoszöldben táncoló Farine, oly derűs, mint a búzavirág - táncolja a kék tütüben Miette. Csodás hanggal ajándékozza meg a sárga Canary, egészséggel a vörösben táncoló Violente és minden egyéb jóval az Orgonatündér halmozza el a kis hercegnőt. Az ünnepség a tündérek és kísérőik közös táncával folytatódik, amikor váratlanul befut Catalabutte, aki ekkor döbbent rá, hogy végzetes hiba történt: kimaradt a vendégek listájáról Carabosse. A következő pillanatban már be is ront a kíséretével a gonosz tündér. Megátkozza a kis hercegnőt, majd megjósolja, hogy tizenhat éves korában egy orsóval megszúrja a kezét és meghal. Átka és bosszúja örömére Carabosse a szörnyeivel mámoros táncot jár, ám ekkor előlép az Orgonatündér és varázserejével megváltoztatja az átkos jóslatot, úgy, hogy Aurora nem hal majd meg, csak elalszik, és száz év múlva eljön érte egy királyfi, aki szerelmes csókjával felébreszti. Carabosse - mivel nem lehet teljes az átka - dühösen elviharzik, az ünnepség pedig véget ér.

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hercegnő tizenhatodik születésnapját ünneplik a királyi palotában. A vendégek üdvözlése után felvonul a világ különböző tájairól érkezett négy vőlegény, akikkel Aurora egy-egy táncot jár. A hercegnő ismerkedik az ifjakkal, akik egy-egy fehér rózsával ajándékozzák meg. A dada öltözetében megjelenik Carabosse és átnyújt a hercegnőnek egy orsót, amellyel a tánc közben - a jóslatnak megfelelően - megszúrja az ujját és összeesik. Mindenki Aurora köré gyűlik, Carabosse pedig diadalmámorban tépi le magáról az álruhát és örül sikeres bosszújának. A vőlegények karddal támadnak rá, de ő varázsereje révén sebezhetetlen. Ekkor megjelenik a színen az Orgonatündér, akinek a jó varázsereje előtt végül meghajlik Carabosse és elviharzik szörnyeivel együtt. Az Orgonatündér megnyugtatja a királyi párt: A hercegnő csak alszik és száz év múlva jön egy királyfi, aki majd szerelmes csókjával feloldja a varázslatot. A négy vőlegény egy rózsabokorra fekteti a hercegkisasszonyt, majd az Orgonatündér varázspálcájának intésére mindenki szemére álom száll.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Száz évvel később - a vadrózsa által befutott és alvó királyi palota közelében lévő erdőbe - Désiré herceg érkezik előkelő udvari társasággal. Vadászat közben pihenőt tartanak, de a herceg nem sokáig tart velük, egyedül szeretne maradni. Miután a vadászok távoznak, megjelenik az Orgonatündér. Varázspálcájával a királyfi elé idézi az alvó Csipkerózsika, azaz a hercegnő képét, aki iránt A herceg szíve azonnal szerelemre lobban.

Második kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Orgonatündér nemcsak megmutatja a hercegnek Aurorát, de segít is elvezetni hozzá. A hercegnek tizenhat nereida mutatja az utat. Megjelenik Carabosse is és megpróbálja eltéríteni a herceget. De hiába hálózza be és csókolja meg a herceget, az legyőzi a kísértést - erősebb a szerelme a látomásban megismert Csipkerózsika iránt -, s így Carabosse-nak meg kell hátrálnia. Désiré eljut az alvó hercegkisasszonyhoz, akit megcsókol és ezáltal megszűnik az átok. Csipkerózsika felébred százéves álmából és viszontszerelemre lobban a herceg iránt. A gonosz varázslat megszűntével a királyi udvar is felébred hosszú álmából.

Harmadik kép[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A királyi palota dísztermében esküvőre készülnek. A ceremóniamester üdvözli és irányítja a bevonuló vendégeket és a királyi családot, majd megjelenik az Orgonatündér is. Ezután kezdetét veszi egy divertissement, amelyben megmutatkoznak az ékkövek, a cica és a csizmás kandúr, majd a boldogság Kékmadara és Florine hercegnő. Az esküvő fénypontja Aurora és Désiré tánca. Az ünnepséget nagy finálé zárja. Minden szereplő újra bevonul, s egy mazurka hangjaira örömtáncot járnak, majd felemelik és megáldják az ifjú párt.

Hangszerelés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vonósok: I. hegedű, II. hegedű, brácsa, cselló, nagybőgő
  • Fafúvósok: 2 fuvola, 2 oboa, piccolo, angolkürt, 2 klarinét, 2 fagott
  • Rézfúvók: 4 kürt, 2 kornett, 2 trombita, 3 harsona, tuba
  • Ütők: triangulum, tamburin, timpani, cimbalom, pergődob, dob, harangjáték, tam-tam
  • Egyéb: 2 hárfa, zongora

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csipkerózsika (balett) témájú médiaállományokat.