Csinji Vej

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Csinji Vej egy tagjának jelvénye (Ma Sun parancsnok)

A Csinji Vej (pinjin: Jinyi Wei, egyszerűsített kínai: 锦衣卫; hagyományos kínai: 錦衣衛; magyar fordításban: „brokátba öltözött gárda”) kínai katonai titkosszolgálat volt a Ming-dinasztia idején.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hung-vu császár hozta létre létre a dinasztia megalapításakor, saját testőrségéből, amely már a hatalomra jutást megelőzően is nagy segítséget nyújtott neki a hatalmi harcokban. Az új császár a katonai jellegű szervezetet közvetlenül a saját felügyelete alá rendelte, és rendkívül széles körű jogosítványokat biztosított a számára. A Csinji Vej felülbírálhatta a bírósági eljárásokat és ítéleteket, bárkit letartóztathatott, kivallathatott és megbüntethetett, beleértve a nemesembereket és a császár rokonait is. Feladata volt a külső katonai hírszerzés is, részt vett a katonai műveletek megtervezésében. Tagjainak hivatalos egyenruhája aranysárga színű volt, és jelvényt, valamint egy speciális pengéjű fegyvert hordtak maguknál.

A szervezet hivatalosan 1382-ben jött létre 500 fővel, és 1385-re már 14 000 tagja volt. 1393-ban Hung-vu császár korlátozta a szervezetet, mert egy összeesküvés feltárása ürügyén 40 000 embert végeztek ki. Kiemelkedő utódja, Jung-lö kínai császár azonban újra megerősítette a szervezetet, amely aztán összesen 262 éven át, egészen a Ming-dinasztia bukásáig, 1644-ig tevékenykedett. A dinasztia késői szakaszában a befolyásos eunuchok irányítása alá került és nagy szerepe volt a belső pártharcokban.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A titkosszolgálat több regényes film íróit ihlette meg:

  • A császári udvar titkosszolgálata, (Secret Service of the Imperial Court), Hongkong, Shaw Brothers Studio, 1985, Bryan Leung főszereplésével
  • 14 penge (14 Blades) 2010, Donnie Yen főszereplésével
  • A követ ereklyéje (Relic of an Emissary) hongkongi tv-sorozat (Television Broadcasts Limited), 2011, Michael Tse főszereplésével

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Konrad Godlewski. „Faceci w brokacie”. Mówią Wieki, Bellona SA, Warszawa 2010 (9), 608. o.