Csillagkaktusz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csillagkaktusz
Astrophytum asterias
Astrophytum asterias
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cacteae
Nemzetség: Csillagkaktusz (Astrophytum)
Lem.,
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csillagkaktusz témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csillagkaktusz témájú kategóriát.

Astrophytum myriostigma

Az csillagkaktusz (Astrophytum) a kaktuszfélék (Cactaceae) családjába és a kaktuszformák (Cactoideae) alcsaládjába tartozó, viszonylag ismert nemzetség – ezt az ismertséget a dísznövényként kedvelt fajoknak köszönheti.

Elterjedése, élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alig néhány fajból álló nemzetség Mexikó keleti államaiból és Texasból származik.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja többé-kevésbé gömbölyded, de ritkásan bordázott. A bordák száma fajonként és változatonként más és más lehet; egyeseké élesebb, másoké tompább, néhány változaté teljesen lapos. A gyapjas areolák a bordák középvonalában ülnek; belőlük változó számú tövis nő – egyes fajoknak egyáltalán nincsenek is tövisei. A legtöbb faj idősebb korában tömzsi oszloppá fejlődik; az Astrophytum ornatum akár egy méter magasra is megnőhet.

Bőrszövetét apró, fehér pikkelyszőr csomócskák foltozzák: ezek nemcsak a tűző naptól védik a növényt, de a vízgazdálkodást is segítik. Sűrűségük, elhelyezkedésük fajok és változatok szerint más és más; részben a környezettől is függ.

6–8 cm átmérőjű, a csúcsrészen fejlődő virágai sárgák; egyes fajok virágának torokrésze piros.

Életmódja, tartása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis igényű, magról jól és eredményesen szaporítható, könnyen tartható kaktusz. Saját gyökerén (oltás nélkül) is jól fejlődik; az egyetlen kivétel az A. asterias: ez a leglassabban fejlődő, legkényesebb, a tartási hibákat legkevésbé toleráló faj.

A vizet jól áteresztő talajt kedveli; kevés mészkőőrleményt is keverhetünk hozzá. Fényigényes, ezért lakásban csak napfényes helyen tartható; lehetőleg délre néző ablakban, erkélyen. Fény hiányában megnyúlik, elveszíti jellegzetes alakját. Tavasztól őszig a szabadban is nevelhető; a teleltetés után egy-két hétig árnyékolással kell a napfényhez szoktatni, különben megéghet. A szoktatás után bőséggel virágozva hálálja meg a korlátlan napfényt.

Ha azt akarjuk, hogy jól fejlődjön és virágozzon, rendszeresen öntözni kell, de fontos, hogy két locsolás között hagyjuk kiszáradni a talajt. Az öntözését ősztől ritkítani kell, majd a pihenési időszakban (késő ősztől tavaszig) teljesen abba kell hagyni. Télen akár egy csepp víztől is megrothadhat, elpusztulhat. Teleltetni 6–10°C-on célszerű, de rövid ideig egy-két fok mínuszt is elvisel.

Virágai alig egy-két napig nyílnak a déli órákban.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984. p. 103–104. ISBN 963-281-264-6
  • Mészáros Zoltán: Virágzó kaktuszok. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1969. p. 105.