Csikcsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Csikcsi egy koreai buddhista dokumentum címének a rövidítése, melynek teljes alakját így lehetne lefordítani: „Pegun szerzetes antológiája a nagypapok tanításairól Buddha szellemének a szon szerinti megismeréséről”. A Korjo-dinasztia idején, 1377-ben nyomtatták ki, így ez a világ legrégibb, mozgatható fémbetűkkel elkészített nyomtatott könyve. Az UNESCO 2001 szeptemberében ismerte el ezt, és ekkor vette fel A világ emlékezete program keretében védendő értékek sorába.[1]

A Csikcsit a Hungdok templomban 1377-ben, 78 évvel Johannes Gutenberg Bibliája előtt nyomtatták ki. Utóbbit 1452–1455 között nyomtatták. A Csikcsi legnagyobb része mára már elveszett, csak utolsó fejezete maradt fenn.

Szerzője[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csikcsit Pegun buddhista szerzetes (1298–1374, buddhista nevén Kjonghan) írta, aki Anhuk és Szingvang templomok főpapja volt Hedzsu városában. A könyvet két kötetben nyomtatták ki Szongbulszanban 1372-ben. Pegun 1374-ben Jodzsu városában a Csuam templomban halt meg.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csikcsi az egymást követő generációk leginkább tiszteletre méltó szerzeteseitől származó szemelvények gyűjteménye. Ezt a koreai buddhizmust elsajátítók számára készítették. A vallás a Korjo-dinasztia (918–1392) – Korea nemzeti vallása volt.

A Csikcsi a szon, a japán zen buddhizmust felváltó vallás alapelveit írja le.

A Csikcsi két kötetből áll. A Hungdok templomban kinyomtatott példányt a Francia Nemzeti Könyvtár Keleti Kéziratok részlegében őrzik, melyben az utolsó kötet első oldala (1. könyv 38. fejezet) gyorsan le lett másolva. A Csuam templomában kinyomtatott fa alapú változat tartalmazza mindkét kötetet. Ebből egy-egy példányt a Koreai Nemzeti Könyvtárban, a Csangszagakban és Polgapban lévő templomokban valamint a Koreai Tudományok Akadémiájában őriznek.

Nyomtatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Csikcsi utolsó oldalán részletes információk vannak a kiadásával kapcsolatban. Többek között megtalálható, hogy U király uralkodásának harmadik évében (1337. júliusban) nyomtatták Hungdok templomában, Csongdzsuban fémes nyomdai eljárással. A Csikcsi két kötetében összesen 370 fejezet volt, de a fémes nyomdai eljárással készített változat első kötete ma már nem létezik.

Egy feljegyzés szerint 1377-ben Pegun tanítványai, Szokszan és Taldam szerzetesek segítettek a Csikcsi megjelentetésében, melynek során mozgatható fém betűket használtak, de Mjodok női szerzetes is segítségükre volt.[1]

A fennmaradt fém nyomók mérete 24,6 x 17,0 cm. Papírja nagyon vékony fehér lap volt. A teljes szöveg nagyon óvatosan kétrét lett hajtva. A borító kinézetéből ítélve később született. Úgy tűnik, a Csikcsi címet is később, tussal írták rá az eredetire. A fennmaradt fémnyomtatású példány címlapján franciául a következő szöveg olvasható: "Ez a legidősebb, simított betűkkel nyomtatott könyv." Maurice Courant eme feljegyzése szerint 1377-ben készült.

A sorok nem egyenesen, hanem ferdén futnak. Nagy a különbség a megnyúlt levéllapra tintával írt betűk vastagsága között, s gyakoriak a foltok. Vannak olyan karakterek is, mint például a 'nap' (日) vagy az 'egy' (一), melyeket fordítva nyomtattak le, míg más karakterek részben hiányoznak. Ugyanolyan fajta nyomtatott betű nincs kétszer rajta egy oldalon, de a következő oldalon ismét lehet vele találkozni. A karakterek körül elmosódott foltok vannak.

Francia Nemzeti Könyvtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csikcsi, A Buddhista bölcsek és a szon mestereinek válogatott tanításai, a legrégebbi ismert mozgatható fémbetűkkel nyomtatott könyv 1377-ből. Bibliothèque Nationale de Paris.

A Csoszon-dinasztia uralkodásának vége felé egy francia diplomata a Csikcsi második kötetét Koreából Franciaországba vitte, mely azóta is a párizsi Francia Nemzeti Könyvtárban őriznek.

Az UNESCO feljegyzései szerint a Csikcsi “Collin de Plancy – 1887-ben, Kodzsong császár uralkodása alatt a szöuli Francia Nagykövetég követségi ügyvivője – gyűjteményében volt. Ezután a könyv a Hotel Droot-ban 1911-ben tartott aukción Henri Véver, a klasszikusok egyik gyűjtőjének a kezébe került, s 1950-ben bekövetkezett halálakor ezt a Bibliothèque Nationale de France-bak adományozta, s ez azóta is ott van.”[2] Mára már csak a második kötetből maradt fenn, összesen 38 oldalnyi szöveg.

1886-ban Korea és Franciaország hadügyi és kereskedelmi szerződést kötött, s ennek eredményeképp 1887-ben, miután koreai részről Kim Junszik (1835–1922), francia részről pedig Plancy (1853-1924) aláírta, a két ország hivatalosan is diplomáciai kapcsolatba lépett egymással. Plancy, aki Franciaországban szerezte meg jogi diplomáját, s ezt követően elutazott, hogy kínaiul tanuljon, 177. és 1883. között hét évig Franciaország Kínai Követségén dolgozott fordítóként. 1888-ban Franciaország első koreai konzuljaként Szöulba ment, s egészen 1891-ig szolgált ezen a helyen. Hosszúra nyúlt koreai tartózkodása alatt először konzulként majd 1896.–1906. között ismét teljes hatáskörű diplomáciai küldöttként Victor Collin de Plancy koreai kerámiákat és régi könyveket gyűjtött. Megengedte Kulangnak, aki irodai titkárjaként érkezett a városba, hogy ezeket az anyagokat osztályozza.

Bár nem teljesen világos, milyen csatornákon keresztül tett szert Plancy gyűjteménye darabjaira, úgy tűnik, ezeket az 1900-as évek elejétől kezdve szerezte meg. A legtöbb, általa összegyűjtött régi koreai könyv egy 1911-ben megtartott aukció végeredményeképp a Francia Nemzeti Könyvtárba került. A fémnyomatú Csikcsit ugyanebben az évben 180 frankért Henri Véver (1854-1943), egy jól ismert ékszerkereskedő és régikönyv-gyűjtő vette meg. Ő végrendeletében ezt a Francia Nemzeti Könyvtárnak adományozta.

Újrafelfedezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fém nyomtatású Csikcsi 1901-ben vált ismertté a világ előtt, mikor szerepelt a francia sinológus és Korea-kutató Maurice Courant (1865–1935) Hanguk Szodzsi című könyvének függelékében.[3] 1972-ben a Francia Nemzeti Könyvtár által rendezett Nemzetközi Könyvév alkalmából bemutatták Párizsban, s ekkor került először a nemzetközi figyelem középpontjába.

1992. márciusban újjáépítették Hungdok templomát. Ugyanebben az évben Csongdzsuban megnyílt a Koreai Nyomtatás Múzeuma, melyek 2000-től a Csikcsi a központi témája.

2001. szeptember 4-én a Csikcsit hivatalosan is felvették az UNESCO világ emlékezete listájára, 2004-ben pedig a Csikcsi elkészítésének emlékére megalkották a Csikcsi-díjat is.

Viták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tulajdonjog kérdése még mindig vitatott. A Francia Nemzeti Könyvtár állítása szerint a Csikcsinek Franciaországban kellene maradnia, míg Dél-Korea álláspontja szerint vissza kellene juttatni Dél-Koreába. A Francia Nemzeti Könyvtár szerint mivel az egész emberiség számára történelmi fontosságú alkotás, a könyvnek Franciaországban kellene maradnia. Eszerint ez egy világméretű örökség, és így nem köthető egyetlen országhoz. Mindezeken túl a Könyvtár presztízse és erőforrása miatt jobban megőrizhető és bemutatható jelenlegi helyén. Másrészről viszont Dél-Korea szerint az eredete szerinti országhoz kellene tartoznia, mivel a koreai nép számára van neki történelmi fontossága, és így több joguk van a könyvhöz. Jelenleg a Csikcsi Franciaországban van, de számos dél-koreai szervezet megpróbál változtatni ezen az állapoton.

Referencia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Memory of the World, unesco.org, accessed November 2009
  2. carnegiecouncil.org
  3. cceia.org

Ez a szócikk részben vagy egészben a Jikji című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csikcsi témájú médiaállományokat.