Csikcsi
A Csikcsi egy koreai buddhista dokumentum címének a rövidítése, melynek teljes alakját így lehetne lefordítani: "Begun szerzetes antológiája a nagypapok tanításairól Buddha szellemének a szol szerinti megismeréséről". A Gorjo dinasztia idején, 1377-ben nyomtatták ki, így ez a világ legrégibb, mozgatható fémbetűkkel elkészített nyomtatott könyve. Az UNESCO 2001. szeptemberében ismerte el, hogy a Jikji a legrégibb fémes nyomtatású könyve. Ekkor vette fel A világ emlékezete program keretében védendő értékek sorába.[1]
A Csikcsit a Hungdök templomban 1377-ben, 78 évvel Johannes Gutenberg kitörő lelkesedéssel fogadott Bibliája előtt nyomtatták ki. Utóbbit 1452–1455. között nyomtatták. A Csikcsi legnagyobb része mára már elveszett, csak utolsó fejezete maradt fenn, melyet a Francia Nemzeti Könyvtár Keleti Kéziratok részlegén őriznek.
Tartalomjegyzék |
Szerzője [szerkesztés]
A Csikcsit Begun buddhista szerzetes (1298-1374, buddhista nevén Gjönghan) írta, aki Anhuk és Singvang templomok főpapja volt Hedzsu városában. A könyvet két kötetben nyomtatták ki Szöngbulszanban 1372-ben. Begun 1374-ben Jödzsu városában a Csüam templomban halt meg.
Tartalma [szerkesztés]
A Csikcsi az egymást követő generációk leginkább tiszteletre méltó szerzeteseitől származó szemelvények gyűjteménye. Ezt a koreai buddhizmust elsajátítók számára készítették. A vallás a Gorjő dinasztia (918–1392) – Korea nemzeti vallása volt.
A Csikcsi a szöl, a japán zen buddhizmust felváltó vallás alapelveit írja le.
A Csikcsi két kötetből áll. A Hungdök templomban kinyomtatott példányt a Francia Nemzeti Könyvtár Keleti Kéziratok részlegében őrzik, melyben az utolsó kötet első oldala (1. könyv38. fejezet) gyorsan le lett másolva. A Csüam templomában kinyomtatott fa alapú változat tartalmazza mindkét kötetet. Ebből egy-egy példányt a Koreai Nemzeti Könyvtárban, a Dzsangszagakban és Bolgapban lévő templomokban valamint a Koreai Tudományok Akadémiájában őriznek.
Nyomtatás [szerkesztés]
A Csikcsi utolsó oldalán részletes információk vannak a kiadásával kapcsolatban. Többek között megtalálható, hogy U király uralkodásának harmadik évében (1337. júliusban) nyomtatták Hungdök templomában, Csongdzsuban fémes nyomdai eljárással. A Csikcsi két kötetében összesen 370 fejezet volt, de a fémes nyomdai eljárással készített változat első kötete ma már nem létezik.
Egy feljegyzés szerint 1377-ben Begun tanítványai, Szokszan és Daldam szerzetesek segítettek a DzsikDsi megjelentetésében, melynek során mozgatható fém betűket használtak, de Mjodok női szerzetes is segítségükre volt.[1]
A fennmaradt fém nyomók mérete 24,6 x 17,0 cm. Papírja nagyon vékony fehér lap volt. A teljes szöveg nagyon óvatosan kétrét lett hajtva. A borító kinézetéből ítélve később született. Úgy tűnik, a Csikcsi címet is később, tussal írtál rá az eredetire. A fennmaradt fémnyomtatású példány címlapján franciául a következő szöveg olvasható: "Ez a legidősebb, simított betűkkel nyomtatott könyv." Az ezen Maurice Courant által felírt feljegyzés szerint 1377-ben készült.
A sorok nem egyenesen, hanem ferdén futnak. Nagy a különbség a megnyúlt levéllapra tintával írt betűk vastagsága között, s gyakoriak a foltok. Vannak olyan karakterek is, mint például a 'nap' (日) vagy az 'egy' (一), melyeket fordítva nyomtattak le, míg más karakterek részben hiányoznak. Ugyanolyan fajta nyomtatott betű nincs kétszer rajta egy oldalon, de a következő oldalon ismét lehet vele találkozni. A karakterek körül elmosódott foltok vannak.
Francia Nemzeti Könyvtár [szerkesztés]
A Csoszon-dinasztia uralkodásának vége felé egy francia diplomata a Csikcsi második kötetét Koreából Franciaországba vitte, mely azóta is a párizsi Francia Nemzeti Könyvtárban őriznek.
Az UNESCO feljegyzései szerint a Csikcsi “[Victor Emile Marie Joseph] Collin de Plancy – 1887-ben, Kodzsong császár uralkodása alatt a szöuli Francia Nagykövetég követségi ügyvivője – gyűjteményében volt. Ezután a könyv [a Hotel Droot-ban 1911-ben tartott aukción] Henri Véver, a klasszikusok egyik gyűjtőjének a kezébe került, s 1950-ben bekövetkezett halálakor ezt a Bibliothèque Nationale de France-bak adományozta, s ez azóta is ott van.”[2] Mára már csak a második kötetből maradt fenn, összesen 38 oldalnyi szöveg.
1886-ban Korea és Franciaország hadügyi és kereskedelmi szerződést kötött, s ennek eredményeképp 1887-ben, miután koreai részről Kim Junszik (1835–1922), francia részről pedig Victor Emile Marie Joseph Collin de Plancy (1853-1924) aláírta, a két oirszág hivatalosan is diplomáciai kapcsolatba lépett egymással. Plancy, aki Franciaországban szerezte meg jogi diplomáát, s ezt követően elutazott, hogy kínaiul tanuljon, 177. és 1883. között hét évig Franciaország Kínai Követségén dolgozott fordítóként. 1888-ban Franciaország első koreai konzuljaként Szöulba ment, s egészen 1891-ig szolgált ezen a helyen. Hosszúra nyúlt koreai tartózkodása alatt először konzulként majd 1896.–1906. között ismét teljes hatáskörű diplomáciai küldöttként Victor Collin de Plancy koreai kerámiákt és régi könyveket gyűjtött. Megengedte Kulangnak, aki irodai titkárjaként érkezett a városba, hogy ezeket az anyagokat osztályozza.
Bár nem teljesen világos, milyen csatornákon keresztül tett szert Plancy gyűjteménye darabjaira, úgy tűnik, ezeket az 1900-as évek elejétől kezdve szerezte meg. A legtöbb, általa összegyűjtött régi koreai könyv egy 1911-ben megtartott aukció végeredményeképp a Francia Nemzeti Könyvtárba került. A fémnyomatú Csikcsit ugyanebben az évben 180 frankért Henri Véver (1854-1943), egy jól ismert ékszerkereskedő és régikönyv-gyűjtő vette meg. Ő végrendeletében ezt a Francia Nemzeti Könyvtárnak adományozta.
Újrafelfedezés [szerkesztés]
A fém nyomtatású Csikcsi 1901-ben vált ismertté a világ előtt, mikor szerepelt a francia sinológus és Korea-kutató Maurice Courant (1865–1935) Hanguk Szödzsi című könyvének függelékében.[3] 1972-ben a Francia Nemzeti Könyvtár által rendezett Nemzetközi Könyvév alkalmából bemutatták Párizsban, s ekkor került először a nemzetközi figyelem középpontjába.
A Csikcsit az utószó szerint 1377. júliusban Hungdök templomában Csongdzsumok mellett nyomtatták, Ezt a tényt a Csongdzsui Egyetem vezetsével végzett ásatások eredményei megerősítették.
1992. márciusban újjáépítették Hungdök templomát. Ugyanebben az évben Csongdzsuban megnyílt a Korai Nyomtatás Múzeuma, melyek 2000-től a Csikcsi a központi témája.
2001. szeptember 4-én a Csikcsit hivatalosan is felvették az UNESCO világ emlékezete listáára.2004-ben a Csikcsi elkészítésének emlékére megalkották a Csikcsi-díjat.
Viták [szerkesztés]
A tulajdonjog kérdése még mindig vitatott. A Francia Nemzeti Könyvtár állítása szerint a Csidzsinek Franciarszágban kellene maradnia, míg Korea álláspontja szerint vissza kellene juttatni Koreába. A Francia Nemzeti Könyvtár szerint mivel az egész emberiség számára történelmi fontosságú alkotás, a könyvnek Franciaországban kellene maradnia. Eszerint ez egy világméretű örökség, s így nem köthető egyetlen országhoz. Mindezeken túl a Könyvtár presztízse és erőforrása miatt jobban megőrizhető és bemutatható jelenlegi helyén. Másrészről viszont Korea szerint az eredete szerinti országhoz kellene tartoznia, mivel a koreai nép számára van neki történelmi fontossága, s így több joguk van a könyvhöz. Jelenlleg a Csigdzsi Franciaországban van, de számos koreai szervezet megpróbál változtatni ezen az állapoton.
Referencia [szerkesztés]
- ^ a b Memory of the World, unesco.org, accessed November 2009
- ↑ carnegiecouncil.org
- ↑ cceia.org
Ez a szócikk részben vagy egészben a Jikji című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
