Csikós-Nagy Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csikós-Nagy Béla
Született 1915. szeptember 9.
Szeged
Elhunyt 2005. május 29. (89 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász,
egyetemi tanár

Dr. Csikós-Nagy Béla (Szeged, 1915. szeptember 9.Budapest, 2005. május 29.) magyar közgazdász, akadémikus. 1967–1984 között az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke.

Élete, munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szegedi Ferenc József Egyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemi tanára, mentora Surányi-Unger Tivadar volt. A Collegium Hungaricum ösztöndíjával 1938 és 1939 között Berlinben kutatott. Teleki Pál miniszterelnök, reformtörekvéseinek egyik lépéseként létrehozta a Miniszterelnökség Gazdaságtanulmányi Osztályát. Sok más tehetség mellett Csikós-Nagy is idekerült.[1]

A háború után is számítottak kimagasló közgazdasági szakértelmére. 1946-ban Vas Zoltán a háborús bűnösök internáló táborából szabadítja ki. (Miniszterét, Reményi-Schneller Lajost a népbíróság abban az évben halálra ítélte.) 1948-ban a kommunisták úgy „állították” a maguk oldalára, hogy egy hétig nem hagyták aludni az Andrássy út 60.-ban. Csak 1952 és 1957 között szorították viszonylagosan háttérbe. Az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában és elfogadtatásában, Nyers Rezső kulcs szerepet biztosított számára. Közel hét évtizedes pályafutása során komoly szakmai elismertséget, tekintélyt szerzett Magyarországon és külföldön egyaránt (pl. Berkeley Egyetem, Kalifornia). Élete végéig dolgozott, munka közben érte a halál, 90. életévében.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csikós Nagy Béla sírja Budapesten, a Farkasréti temetőben 6/A-1-48
  • Miniszterelnökség gazdaságtanulmányi osztálya (19401941),
  • Pénzügyminisztérium közgazdasági osztály, (19421945),
  • Gazdasági Főtanács, ahol először miniszteri tanácsosként, majd főtitkár-helyettesként dolgozott (1946)-
  • Országos Tervhivatal közgazdasági főosztályának vezetője, (1948)-,
  • Helyi Ipari Minisztériumban, (19521953,
  • Könnyűipari Minisztérium miniszterhelyettes, 19541955,
  • Budapesti Vegyesipari Tröszt igazgató, (19551956),
  • Gazdaság Szakértő Bizottság tagja, (1957)[2],
  • 1957-ben megszervezi az Országos Árhivatalt,
  • Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, (1967-1984),
  • Nyugdíjazása után a Világbank szakértőjeként dolgozott Kínában, az UNIDO megbízása alapján pedig Algériában. Tanácsadói konzultációkat folytatott Indiában és Irakban, valamint – Gorbacsov hatalomra kerülését követően – a Szovjetunióban.

Tudományos fokozatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tagságok, pozíciók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, (1982)
  • Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, (1987)
  • MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya Pénzügytani Bizottságának elnöke
  • Közgazdaságtudományi Bizottság tagja
  • Magyar Közgazdasági Társaság örökös tiszteletbeli elnöke
  • Osztrák Tudományos Akadémia külső levelező tagja
  • Bécsi Tudományegyetem Gazdaságpolitikai Tanszékének tiszteletbeli egyetemi tanára
  • Universität Wien díszdoktora

Nemzetközi kapcsolatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A milánói székhellyel működő kutatóintézet, a ’’’CESES’’’ által 1961 és 1980 között évente megrendezett kelet–nyugati „rendszer-összehasonlító” konferenciáin - szinte kivétel nélkül - részt vett.
  • Nemzetközi Közgazdasági Társaság: Hatéves megszakítással kétszer hat éven át tagja volt az NKT végrehajtó bizottságának, ebből három évet alelnök volt.
  • Aktívan közreműködött a közgazdász-világkongresszusok szervezésében, ahol előadóként vagy panelviták vezetőjeként vett részt. Magyarország számára a legnagyobb jelentőségű eredménye az volt, hogy sikerült az 1974. évi közgazdász-világkongresszust Budapestre hoznia.
  • 1991-től a brüsszeli székhelyű Európai Gazdasági Együttműködés Ligájában, a magyar tagozat elnökeként dolgozott.

Kitüntetései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Állami Díj II. fokozat (1970) – Az árpolitika terén végzett tudományos és gyakorlati tevékenységéért
  • Huszonegyedik Század érdemdíj
  • Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány, alapítványi fődíj, (2003)
  • Az Amerikai Életrajzi Társaság azon 500 ember közé választotta, akik a legnagyobb befolyást gyakorolták a XX. századra
  • Demény Pál-díj, (2005 posztumusz)

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halm Tamás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csikós-Nagy Béla egy „nagy generáció” markáns alakja volt. Sohasem volt akkora presztízse a szakmának idehaza, mint amikor e generáció szabott irányt az ország fejlődésének. Sohasem voltunk olyan büszkék magyar közgazdász mivoltunkra, mint abban a korszakban. Sohasem jelentett annyit a Magyar Közgazdasági Társaság tagjának lenni (és sohasem voltunk annyian e szervezetben), mint az ő elnökségének idején.
  • Mind a nyugati, mind a keleti országok közgazdászai kitüntették figyelmükkel, tiszteletükkel. A nyugatiak számára kiváló partner volt: jól beszélt németül és angolul, és szakmailag is egy nyelvet beszélt velük. (Ne feledjük: ő ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik „még” nem volt marxista, és kitűnően ismerte az akkor nálunk „polgáriaknak” nevezett közgazdászok, elsősorban is a németek és az osztrákok munkásságát!) A szocialista országok közgazdászai is nagy tisztelettel viseltettek iránta, hiszen szaktudása őket is lenyűgözte, és a gyakorlat terepén, a gazdasági reformoknak köszönhetően, Magyarország mindig is élen járt.

Hitvallása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Amíg a sors megengedi, és ehhez magamban megfelelő képességet és készséget is érzek, változatlanul folytatom azt a pályát, amelyen életem nagyobb (és számomra értékesebb részét) töltöttem. Hiszen éppen ennek köszönhetem, hogy semmiféle közéleti siker nem gyűrt hatalma alá, hogy mindenkor emberi viszonyok között tudtam élni, és nem követeltem nagyobb szerepet a nép közös kenyeréből, mint ami arányban állhatott a nemzeti jóléthez való hozzájárulásommal.”

Könyvei, publikációi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közel harminc kötete jelent meg, ebből több idegen nyelven is. Tudományos publikációinak száma meghaladja a négyszázat.
  • A termelékenység története, 1938 /Első publikációja/
  • A szovjet gazdaság három Achilles-sarka, 1940. Tanulmány
  • Árpolitika az átmeneti gazdaságban. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1958
  • A szocialista árképzés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961
  • Árpolitika a mai kapitalizmusban. Kossuth Könyvkiadó, 1964
  • Szocialista árelmélet és árpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1966
  • Általános és szocialista árelmélet. Kossuth Könyvkiadó, 1968
  • Bevezetés a gazdaságpolitikába. Kossuth Könyvkiadó, 1969
  • Magyar gazdaságpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1971
  • Szocialista árelmélet és árpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1974
  • Új árforradalom árnyékában. Kossuth Könyvkiadó, 1978
  • A magyar árpolitika. Az 1979/80-as árrendezés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1980
  • Gazdaságpolitika. Kossuth Könyvkiadó, 1982
  • Szocializmus, piac, gazdaság. Kossuth Könyvkiadó, 1987
  • Price and Power (Társszerző: P. S. Elek.) Akadémiai Kiadó, 1995
  • A XX. század magyar gazdaságpolitikája. Tanulságok az ezredforduló küszöbén. Akadémiai Kiadó, 1996
  • Közgazdaságtan a globalizáció korában. Magyar Tudományos Akadémia Társadalomkutató Központ (Magyarország az ezredfordulón), 2002

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Munkatársai voltak többek között: Notel Rudolf, aki 1945 után a Nobel-díjas, svéd Gunnar Myrdallal dolgozott együtt; Bán Imre ügyvéd és technikatörténész, akit a nyilasok gyilkoltak meg 1944-ben; Rézler Jenő szociológus, aki 1952-ben emigrált az Amerikai Egyesült Államokba és ott egyetemi professzor lett, valamint Olti Vilmos jogász, aki a Rákosi-rendszer egyik vérbírája volt.
  2. . Vezetője Varga István

Tallózás az interneten[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csikós-Nagy Béla témájú médiaállományokat.