Csigaforgató

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csigaforgató
Haematopus ostralegus He.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lilealakúak (Charadriiformes)
Család: Csigaforgatófélék (Haematopodidae)
Nem: Haematopus
Faj: H. ostralegus
Tudományos név
Haematopus ostralegus
Linnaeus, 1758
Szinonimák

Európai csigaforgató

Elterjedés
Haematopus ostralegus distr.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csigaforgató témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csigaforgató témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csigaforgató témájú kategóriát.

A csigaforgató vagy európai csigaforgató (Haematopus ostralegus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiiformes) rendjébe, ezen belül a csigaforgatófélék (Haematopodidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Európában a tengerpartok mentén, Izlandon és a Brit-szigeteken, Ázsiában a Fekete-tengertől Kínáig, Kamcsatkáig honos. A Feröer-szigetek nemzeti madara.[1]

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Haematopus ostralegus ostralegus
  • Haematopus ostralegus buturlini
  • Haematopus ostralegus longipes
  • Haematopus ostralegus malacophaga
  • Haematopus ostralegus occidentalis
  • Haematopus ostralegus osculans

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Átlagos testhossza 40-45 centiméter, szárnyfesztávolsága 80-86 centiméteres, testtömege 240-276 gramm közötti. Feje, nyaka és háti része fekete, hastájékon fehér. Csőre, szemgyűrűje és lába vörös.

Táplálkozás
és repülés közben

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Költőhelyén parti csigákkal, fövényférgekkel, kagylókkal, tengerisünökkel, apró rákokkal és rovarokkal táplálkozik. A kagylók héját lapított csőrével nyitja fel. Megeszi a vízicsigákat és puhatestűeket is.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Talajra, kisebb mélyedésbe rakja kövekkel , levelekkel , fűszálakkal kis kagylóhéjakkal kibélelt fészkét. Fészekalja 2-4 tojásból áll, a második költésekor általában már csak 2 tojást tojik. A fiókák 24-28 nap után kelnek ki a tojásból, a szülők még 4-5 hetes korukig gondoskodnak róluk.

A kezdetleges fészek tojásokkal
egy csibe
és egy fiatal példány

Védettsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mivel nagy területen él, az állománya nagyságát nehéz becsülni. A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség listáján, de még mint nem veszélyeztetett, Európában biztos állományú fajként van nyilvántartva, Magyarországon védett, eszmei értéke 25 000 Ft.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Birds in the Faroe Islands, 2011. július 14

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]