Cserkaszkuli kultúra
A cserkaszkuli kultúra késő bronzkori régészeti kultúra az i. e. 18–14. században az andronovói kultúra kultúrköréből, az ún. „andronovószerű” kultúrák közül, amelyek az andronovói kultúra népének „gyarmatosítását” jelzik. Régészeti hagyatéka a középső és déli Transzurálban, az Urál hegység mellett annak keleti oldalán az erdőöv déli és az erdős sztyeppe északi peremén található. Néhány eleme azonban mélyen a sztyeppén is fellelhető. Fazekassága a fjodorovói kultúráéval sok közös vonást mutat. [1] Délen a halottégetés, északon és nyugaton a temetés jellemzi. [2] Veres Péter szerint a nyelvészet, régészet és antropológia eredményei alapján kijelenthető, hogy a cserkaszkuli kultúra az ugorsággal – a még szét nem vált magyarokkal és obi-ugorokkal – azonosítható. Az andronovói szélesarcú protoeuropid típus - ami még a honfoglaló magyarságnál is jól kimutatható - antropológiailag jól elkülöníthető a tőlük nyugatra élő szintén europid szkítáktól. [3] A tisztább cserkaszkuli települések jól mutatják a jelleget, a mély kutakat, a vadász-halász eszközöket, a főbb háziállatok csontjait és az andronovói csont játékkockákat, fejlett fémművességet, hamuhalmokat. [4] [5] Az i. e. 14. század környékén elköltöztek és csatlakoztak a szomszédos andronovói ill. andronovószerű kultúrákhoz. [6]
Lakás és temetkezés[szerkesztés]
A kultúra házépítészetének feldolgozottsága sajnos csekély, mivel lelőhelyeire a többszöri betelepülés jellemző, ezért a talajadottságok miatt nehéz tiszta cserkaszkuli réteget találni. A hegyvidéki erdőterületen a lakások mélyítése csekély. Kisméretű (22–50 m²) gerendavázas faházakat építettek ezekbe a sekély alapgödrökbe, amelyekben tűzhely is volt és folyosószerű bejárattal rendelkeztek. Az erdős sztyeppén és a sztyeppén a házak jóval nagyobbak (100–200 m²) és nagyobb mélyítésűek voltak. A tisztább cserkaszkuli települések jól mutatják a jelleget, és az andronovói csont játékkockákat, hamuhalmokat. [7]
A temetkezésben érdekes kettős hagyomány figyelhető meg. Délen a halottégetés jellemző, kis kurgánokkal, kőkerítéssel és halémokkal, a hamvasztás nyomaival, amelyet a sírhelyen kívül végeztek. Északon és nyugaton a test eltemetése volt a jellemző, sekély sírgödörbe, összehúzott testhelyzetben. [8]
Fazekasság és fémművesség[szerkesztés]
Fazekassága sok közeli vonást mutat az andronovói kultúra egyik változatának a fjodorovói kultúrának a fazekasságával, a gyakran használt szőnyeg motívum jellemzi, [9] mindazonáltal a fjodorovóinál összetettebb, „sűrűbb”. [10] Díszítésében jelen van az andronovói geometrikus jelleg, és az erdőövi képvilág is. [11] A fazekasok talkummal bőven kevert agyagot használtak. A tisztább cserkaszkuli települések jól mutatják a fejlett andronovói fémművességet. [12]
Mezőgazdaság[szerkesztés]
A tisztább cserkaszkuli települések jól mutatják a jelleget, a cserkaszkuli vadász-halász eszközöket, a főbb háziállatok csontjait. [13]
Lelőhelyek[szerkesztés]
Bolsekazakbajevo[szerkesztés]
19. kurgán: A felnőtt személyek eltemetésére alkalmas négy gödörsír csupán a hamvasztások maradványait tartalmazta, amit a gödör aljára szórtak. 1-4 edényt helyeztek a gödör sarkaiba. [14]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Korjakova–Epimahov 151. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Veres Etnogenezis 11. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 126–7. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 151. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 151. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
- ↑ Korjakova–Epimahov 152. o.
Források[szerkesztés]
- ↑ Veres Etnogenezis: Veres Péter (2007). „A magyar nép etnogenezise” XXIX. (4. szám), Kiadó: História folyóirat. [2010. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. HU ISSN 0139-2409. Index 25384.
- ↑ Korjakova–Epimahov: L. Korjakova – A. V. Epimahov: Az Urál-vidék és Nyugat-Szibéria régészete a bronz- és vaskorban. Cambridge University Press, 2007. (Hozzáférés: 2011. augusztus 23.)[halott link]