Cser-tövisescincér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Cser-tövisescincér
Kifejlett példány
Kifejlett példány
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea)
Család: Cincérfélék (Cerambycidae)
Alcsalád: Lepturinae
Nemzetség: Rhagiini
Nem: Rhagium
Faj: R. mordax
Tudományos név
Rhagium mordax
(De Geer, 1775)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Cser-tövisescincér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Cser-tövisescincér témájú kategóriát.

A cser-tövisescincér (Rhagium mordax) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és a cincérfélék (Cerambycidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cser-tövisescincér Európa legnagyobb részén előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a cincérféle 1,3-2,2 centiméter hosszú. Testének színe középbarna és sötétszürke között változik. A szárnyfedők foltokban sűrűn szőrösek, rajtuk középen két sárgásvörös harántcsík húzódik. Csápja rövid. Halántéka hosszú, hátul erősen befűzött.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cser-tövisescincér hegyvidéki lomberdők lakója, ritkán fenyvesekben is megtalálható.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények tölgyek és bükkök meglazult kérge alá rakják petéiket. Két évig tartó lárvaállapot után az állatok apró fatörmelékek felhasználásával bábbölcsőt készítenek. A bebábozódásra nyáron kerül sor. A bogarak ősszel bújnak ki a bábból, de csak a következő tavasszal jelennek meg a fákon. A meleg nappali órákban virágokra szállnak, és ott virágport és kis virágrészeket fogyasztanak. Mivel a lárvák kizárólag a kéreg alatt élnek, aknaszerű járatokban, és az élő fatestbe nem hatolnak be, kárt nem okoznak.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.