Cser-tövisescincér
 |
||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Rhagium mordax (De Geer, 1775) |
||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Cser-tövisescincér témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Cser-tövisescincér témájú médiaállományokat. |
A cser-tövisescincér (Rhagium mordax) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a cincérfélék (Cerambycidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A cser-tövisescincér Európa legnagyobb részén előfordul.
Megjelenése [szerkesztés]
A cser-tövisescincér 1,3-2,2 centiméter hosszú. Testének színe középbarna és sötétszürke között változik. A szárnyfedők foltokban sűrűn szőrösek, rajtuk középen két sárgásvörös harántcsík húzódik. Csápja rövid. Halántéka hosszú, hátul erősen befűzött.
Életmódja [szerkesztés]
A cser-tövisescincér hegyvidéki lomberdők lakója, ritkán fenyvesekben is megtalálható.
Szaporodása [szerkesztés]
A nőstények tölgyek és bükkök meglazult kérge alá rakják petéiket. Két évig tartó lárvaállapot után az állatok apró fatörmelékek felhasználásával bábbölcsőt készítenek. A bebábozódásra nyáron kerül sor. A bogarak ősszel bújnak ki a bábból, de csak a következő tavasszal jelennek meg a fákon. A meleg nappali órákban virágokra szállnak, és ott virágport és kis virágrészeket fogyasztanak. Mivel a lárvák kizárólag a kéreg alatt élnek, aknaszerű járatokban, és az élő fatestbe nem hatolnak be, kárt nem okoznak.
Rokon fajok [szerkesztés]
- Tölgyes-tövisescincér (Rhagium sycophanta) (Schrank, 1781)
- Fenyves-tövisescincér (Rhagium inquisitor) (Linnaeus, 1758)
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
