Csemegekukorica

Csemegekukorica
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Csoport: Commelinidae Rend: Perjevirágúak (Poales) Család: Perjefélék (Poaceae) Nemzetség: Zea Faj: Zea mays Változat: Zea mays var. saccharata

Csemegekukorica (magok) Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 90 kcal   360 kJ
Szénhidrátok     19 g - Cukrok  3,2 g - Rost  2,7 g   Zsír 1,2 g Fehérje 3,2 g A-vitamin ekviv.  10 μg  1% Tiamin (B1-vitamin)  0,2 mg   15% Niacin (B3-vitamin)  1,7 mg   11% Folsav (B9-vitamin)  46 μg  12% C-vitamin  7 mg 12% Vas  0,5 mg 4% Magnézium  37 mg 10%  Kálium  270 mg   6%
A százalékos értékek az amerikai felnőtt javasolt napi mennyiségre (RDA) vonatkoznak. Forrás: USDA tápanyag adatbázis

A csemegekukorica (Zea mays var. saccharata vagy Zea mays var. rugosa ) a kukorica (Zea mays) emberi fogyasztásra termesztett változata.

A csemegekukoricának jelentős a tápértéke, kitűnő ízanyagai mellett, sok energiát is szolgáltat. 100 g-on ként, 3-4 g fehérjét, 20 g szénhidrátot, 8–12 mg C-vitamint, de vasat, foszfort, karotint, és meszet is tartalmaz.

A csemegekukorica ízét a benne lévő cukortartalom határozza meg, amely zsenge, ún. tejes-érési állapotában a legnagyobb. Érettebb állapotában már kevesebb benne a cukor, keményebb és kevésbé élvezhető.

Felhasználhatjuk főzve köretnek, vagy köretek kiegészítésére, más zöldségekkel együtt savanyúságnak; saláták igen kedvelt kiegészítője, de mélyhűtve tartósíthatjuk is. Üzletekben konzerváltan kapható. Beérett állapotban őrölve, lisztként, vagy daraként a kukoricás ételek alapanyaga.

Csaló árusok a nyári kukoricaszezonban sokszor takarmánykukoricát próbálnak meg rásózni a vevőkre, pedig ízben nagy a különbség a két változat között. A kukoricát az Óvilágba először Kolumbusz Kristóf hozta be 1493-ban. A spanyolok és a portugálok terjesztették el a 16. sz. elejétől Afrikában, Ázsiában, Ausztráliába pedig a hollandok, angolok vitték el a 17–18. században.