Csatahajók és csatacirkálók listája

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az alábbi cikk az egyes államok haditengerészetei által szolgálatba állított, félbehagyott, vagy tervezett csatahajókat és csatacirkálókat tartalmazza országok szerinti bontásban.

Argentína[szerkesztés]

Rivadavia osztály - csatahajó[szerkesztés]

Rivadavia osztályú csatahajó rajza a Brassey's Naval Annual c. szakkönyv 1915-ös számából.

ARA Rivadavia

ARA Moreno

A Rivadavia osztály két egysége, az ARA Rivadavia és az ARA Moreno a Brazília által Nagy-Britanniában megépíttetett két Minas Gerais osztályú dreadnoughtra adott válaszként az Egyesült Államokban készült. Vegyesen mutatták az amerikai (rácsos árboc) és a brit csatahajók (átlósan elhelyezett lövegtornyok) jellegzetességeit. Építésük 1910-ben kezdődött, 1914-1915-ben álltak szolgálatba. 1924-1926 között mindkettőt felújították, hajógépeiket olajtüzelésűre cserélték. Az ARA Moreno 1956-ban, testvérhajója 1957 került selejtezésre.

Technikai adataik: vízkiszorítás: 27 940 t/ 30 600 t, hossz: 181.3 m, szélesség: 30 m, merülés: 8.5 m. Sebesség: 22.5 csomó. Páncélzat: öv: 280 - 102 mm, fedélzet: 76 mm + 38 mm, lövegtornyok: 305 - 229 mm, lövegtornyok barbettái: 305 mm, kazamaták: 152 mm, parancsnoki harcálláspont: 305 mm. Fegyverzet: 12 x 305 mm L/50 ágyú hat kétlöveges toronyban, 12 x 152 mm L/50 ágyú, 16 x 102 mm L/50 ágyú, két db 533 mm torpedóvetőcső. Legénység: 1130 fő.[1][2]

Ausztrália[szerkesztés]

Az Indefatigable osztályú HMAS Australia csatacirkáló.

Indefatigable osztály - csatacirkáló[szerkesztés]

HMAS Australia

A Brit Birodalmon belül 1901-ben megalakult, belső önkormányzattal rendelkező domínium, Ausztrália kormánya, Új-Zélandhoz hasonlóan a Németországgal flottaépítési versenyben álló anyaország és a Royal Navy támogatásaként egy Indefatigable osztályú csatacirkáló építésének finanszírozása mellett döntött. Míg azonban az HMS New Zealand brit tulajdonba került, addig az HMAS Australia-t az újonnan megalakult Royal Australian Navy (Királyi Ausztrál Haditengerészet) állította szolgálatba, mint Őfelsége Ausztrál Hajóját (His Majesty's Australian Ship - HMAS). A hajót 1909-ben rendelték meg, építése 1910-ben vette kezdetét Clydebank-i John Brown gyárban, 1911-ben bocsátották vízre, s 1913-ban állt szolgálatba. Az első világháború kitörése után előbb Német Szamoa és a Német Új-Guinea megszállására induló csapatok kísérésében vett részt, majd az SMS Scharnhorst és SMS Gneisenau páncélos cirkálókat üldözte, sikertelenül. 1916. április 22-én összeütközött az HMS New Zealand-del, megsérült, ezért nem vehetett részt a jütlandi csatában. 1924-ben miután leselejtezték, elsüllyesztették.

Technikai adatok: vízkiszorítás: 18 500 t/22 110 t, hossz: 179.8 m, szélesség: 24.4 m, merülés: 8.1 m. Sebesség: 25 csomó. Páncélzat: öv: 152 - 102 mm, lövegtorony: 178 - 76 mm, lövegtornyok barbettái: 178 - 51 mm, fedélzet: 89 - 19 mm, parancsnoki harcálláspont: 254 - 76 mm. Fegyverzet: 8 db 305 mm L/45 BL Mk X ágyú, lövedék tömege: 385.6 kg, 16 db - 102 mm L/50 BL Mk VII ágyú, 4 db 47 mm L/40 3pdr Hotchkiss Mk I ágyú, 3 db 450 mm torpedóvetőcső. Legénység: 800 fő.[3][4]

Brazília[szerkesztés]

Minas Gerais osztály - csatahajó[szerkesztés]

A Minas Gerais brazil csatahajó próbaúton 1910-ben.

Minas Gerais

Sao Paolo

A 20. század legelején a magát felemelkedő hatalomnak érző Brazília két dreadnought csatahajót rendelt meg brit gyáraktól. Elvárás volt, hogy a világ legnagyobb és legerősebb egységeit építsék meg a számukra. A terv azonnal haditengerészeti fegyverkezési versenyt robbantott ki Argentínával és Chilével, melyek két-két még hatalmasabb csatahajót rendeltek válaszul amerikai és brit gyártóktól. A Minas Gerais osztály egységei, a Minas Gerais és a Sao Paolo a technikai fejlődés következtében alig pár év alatt reménytelenül elavultak. Építésük 1907-ben kezdődött, szolgálatba 1910-ben álltak. A két világháború között többször felújították őket.

Technikai adatok: vízkiszorítás: 19 281 t/ 21 200 t. Hossz: 165.5 m, szélesség: 25.3 m, merülés: 8.5 m. Sebesség: 21 csomó. Páncélzat: öv: 229 - 102 mm, kazamaták: 229 mm, fedélzet: 51 - 38 mm, lövegtornyok: 229 - 203 mm, parancsnoki harcálláspont: 305 mm. Fegyverzet: 12 db 305 mm L/45 Armstrong L ágyú, lövedék tömege: 385.6 kg, 22 db 120 mm L/50 Armstrong CC ágyú, 18 db 47 mm L/50 3pdr Vickers ágyú. Legénység: 900 fő.[5]

Chile[szerkesztés]

Almirante Latorre osztály - csatahajó[szerkesztés]

Almirante Latorre

Almirante Cohrane (HMS Eagle brit repülőgép-hordozó)

Franciaország[szerkesztés]

Courbet osztály - csatahajó[szerkesztés]

FS Courbet

FS France

FS Jean Bart (FS Océan)

FS Paris

Bretagne osztály - csatahajó[szerkesztés]

FS Bretagne

FS Lorraine

FS Provence

Vasilefs Konstantinos (Βασιλεύς Κωνσταντίνος)

Normandie osztály - csatahajó[szerkesztés]

Építésük az első világháború miatt félbemaradt, egyedül az FS Béarn került befejezésre, repülőgép-hordozóként.[6]

FS Béarn

FS Flandre

FS Gascoigne

FS Languedoc

FS Normandie

Lyon osztály - csatahajó[szerkesztés]

Építésük az első világháború kitörése miatt el sem kezdődhetett, csupán a terveik készültek el.

FS Lyon

FS Duquesne

FS Lille

FS Tourville

Dunkerque osztály - csatacirkáló[szerkesztés]

FS Dunkerque

FS Strasbourg

Richelieu osztály - csatahajó[szerkesztés]

FS Richelieu

FS Jean Bart

FS Clemenceau (nem épült meg)

Gascoigne osztály - csatahajó[szerkesztés]

A hajó a Richelieu osztály erősen áttervezett változata volt, csak az egyik négyágyús 380 mm-es lövegtorony került előre, a másik hátul kapott helyet.[7]

FS Gascoigne (nem épült meg)

Alsace osztály - csatahajó[szerkesztés]

Az Alsace osztály tervezett négy hatalmas csatahajója a Richelieu osztály megnövelt változata lett volna, három darab négyágyús 380 mm-es lövegtoronnyal, kettő elől, szupertűzelő elrendezésben, egy pedig hátul kapott helyet. 1941-től tervezett építésük a második világháború kitörése, majd Franciaország veresége következtében el sem kezdődött.[8][9]

FS Alsace

FS Normandie

FS Flandre

FS Bourgogne

Görögország[szerkesztés]

Salamis - csatahajó[szerkesztés]

A tervezett, Németországban építeni kezdett, az első világháború kitörése miatt félbemaradt Salamis görög csatahajót ábrázoló rajz.

Salamis (Σαλαμίς)

A Nagy-Britanniában a hagyományos ellenség, az Oszmán Birodalom megrendelésére épülő Reşadiye szuper-dreadnoughtra adott válaszként az athéni kormány szintén egy korszerű csatahajó szolgálatba állítása mellett döntött a görög Királyi Haditengerészet (Βασιλικόν Ναυτικόν) számára. Az ókori, Kr.e. 480-ban vívott szalamiszi csata tiszteletére elnevezett egységet a hamburgi Vulcan hajógyártól rendelték meg, építése 1913 júliusában vette kezdetét, vízre bocsátására 1914. november 11-én került sor. A 356 mm-es lövegeket, tornyaikat és a másodlagos fegyverzetet az amerikai Bethlehem Steel cégtől szándékoztak beszerezni. Törökország válaszul 1913 decemberében megvásárolta Brazíliától a Nagy-Britanniában épülő Rio de Janeiro csatahajót, s Sultân Osmân-ı Evvel néven tervezte szolgálatba állítani. Az első világháború kitörésekor Németországgal szemben bevezetett brit blokád ellehetetlenítette a hajó építését, emiatt az amerikaiak sem tudták leszállítani a megrendelt ágyúkat, inkább eladták őket az angoloknak, akik a négy Abercrombie osztályú monitorjukat szerelték fel velük. A félbehagyott hajótestet hosszú nemzetközi jogi huzavona után 1932-ben bontották szét.[10]

Technikai adatok: vízkiszorítás: 19 500 t/ 21 500 t, hossz: 173.7 m, szélesség: 24.7 m, merülés: 7.6 m. Sebesség: 23 csomó. Páncélzat: övpáncél: 250 -100 mm, a citadellát lezáró keresztválaszfalak: 180 mm, fedélzet: 75 - 40 mm, lövegtornyok homlokpáncélja: 250 mm, ezek barbettái: 250 mm, parancsnoki harcálláspont: 300 mm. Fegyverzet: 8 db 356 mm L/45 Bethlehem 14"/45 ágyú, lövedék tömege: 635 kg, 12 db 152 mm L/44 ágyú, 12 db 76 mm L/50 ágyú, 5 db 500 mm torpedóvetőcső.[10]

Vasilefs Konstantinos - csatahajó[szerkesztés]

A Bretagne osztályú csatahajók jellegrajza a Brassey's Naval Annual című kiadvány 1915-ös számából. A Vasilefs Konstantinos görög szuper-dreadnought alig különbözött volna francia testvérhajóitól.

Vasilefs Konstantinos (Βασιλεύς Κωνσταντίνος)

Az oszmán flotta számára Nagy-Britanniában épülő két korszerű csatahajó, a Reşadiye és a Sultân Osmân-ı Evvel ellensúlyozására a Salamis dreadnought egyedül már elégtelennek tűnt, ezért Görögország megrendelt egy újabb csatahajót, a király, I. Konstantin tiszteletére elnevezett Vasilefs Konstantinos-t (Konstantin király). Az egység tulajdonképpen a francia Bretagne osztály negyedik, testvérhajóitól alig különböző tagja lett volna. Építése 1914. június 12-én kezdődött az A C de la Loire et Penhoët cég St-Nazaire-i hajógyárában, az első világháború kitörése miatt azonban már 1914 augusztusában félbemaradt, az elkészült részeket 1925 után szétbontották.[11][12]

Technikai adatok: vízkiszorítás: 23 230 t/ 25 000 t, hossz: 166 m, szélesség: 26.9 m, merülés: 9.8 m. Sebesség: 20 csomó. Páncélzat: övpáncél: 250 - 160 mm, fedélzet: 70 - 45 mm, fő lövegtornyok homlokpáncélja: 340 mm, barbettáik: 270 - 248 mm, kazamaták: 160 mm, parancsnoki harcálláspont: 300 -270 mm maximum. Fegyverzet: 10 db 340 mm L/45 M1912 ágyú öt kétlöveges páncéltoronyban, 22 db 139 mm L/55 M1910 ágyú, 12 db 76 mm L/51 Hotchkiss ágyú, 4 db 47 mm L/50 M1902 ágyú, 4 db 450 mm torpedóvetőcső, 30 db akna. Legénység: 1124 - 1133 fő.[11]

Hollandia[szerkesztés]

Battleshipplan 1912 - csatahajó[szerkesztés]

A holland kormánykörökben a 20. század elejétől egyre komolyabb aggodalmat keltett Japán és haditengerészetének erősödése. Különösen az 1904-1905-ös orosz-japán háború után tartottak attól, hogy a császárság esetleg szemet vethet Holland Kelet-Indiára. 1912-ben Királyi Bizottság került felállításra, hogy megvizsgálja a gyarmat hatékony védelme érdekében meghozandó intézkedéseket, ennek 1913-as jelentése kilenc dreadnought csatahajó megépítését javasolta. Mivel a feladatra a holland üzemek nem voltak alkalmasak, csak külföldi hajógyárak jöhettek számításba. Hét neves cég nyújtott be terveket a pályázatra, ezek közül a történészek szerint nagy valószínűséggel a német Friedrich Krupp Germaniawerft No. 806 számú munkáját választották volna ki. Pénzügyi megfontolásokból az egységek számát négyre voltak kénytelenek csökkenteni. 1914 nyarára került a holland parlament alsóháza (Tweede Kamer) elé a négy, esetleg öt dreadnought, könnyűcirkálók (a későbbi Java osztály) és egyéb egységek megépítését elrendelő Fleetlaw 1914, a csatahajóprojekt megvalósulását az első világháború kitörése azonban megakadályozta. A kortárs, potenciális ellenfélnek tekintett japán nehéz hadihajók közül a Fusō és az Ise osztályok két-két egységét mind páncélzat, mind fegyverzet tekintetében alulmúlták, a siker reményében legfeljebb a két Kawachi osztályú dreadnought-tal és a négy Kongō osztályú csatacirkálóval mérkőzhettek volna - ha egyáltalán megépülnek.[13]

Technikai adatok (Friedrich Krupp Germaniawerft, No. 806): vízkiszorítás: 24 605 t/26 851 t, hossz: 184 m, szélesség: 28 m, merülés: 9 m. Sebesség: 22 csomó. Páncélzat: övpáncél: 250 - 150 mm, a citadellát elölről és hátulról lezáró keresztválaszfalak: 200 mm, torpedófal: 40 mm, fedélzet: 50 mm, parancsnoki harcálláspont: 300 -200 mm, fő lövegtornyok barbettái: 300 - 100 mm, fő lövegtornyok homlokpáncélja: 300 mm. Fegyverzet: 8 db 356 mm L/50 ágyú négy kétlöveges, szupertüzelő elrendezésű toronyban, 16 db 150 mm ágyú, 12 db 75 mm ágyú. Legénység: 860 fő.[13]

1047 dizájn - csatacirkáló[szerkesztés]

Az 1047 dizájn a holland Királyi Haditengerészet (Koninklijke Marine) tervezett, három egységből álló csatacirkáló osztálya volt közvetlenül a második világháború kitörése előtt. Az impozáns program megvalósítását a második világháború kitörése és Hollandia német megszállása akadályozta meg. A hajókat Holland Kelet-India, a mai Indonézia védelmére szánták egy esetleges japán invázió esetén, feladatuk elsősorban az ellenséges nehéz- és könnyűcirkálók leküzdése. A fő fegyverzetet a Scharnhorst osztály csatacirkálóin is alkalmazott 9 darab 283 mm-es SK C/34 típusú ágyú alkotta, a lövegtornyokat és a lövegeket a németek szállították volna, a csőemelkedést megnövelték a maximális lőtávolság fokozása érdekében. A páncélzat és torpedóvédelem, a holland mérnökök nehéz egységek terén teljesen hiányzó tapasztalatai miatt egyáltalán nem felelt meg a kor követelményeinek. Hazai hajógyárakban, mint a Wilton-Fijenoord, Schiedam szándékoztak megépíteni őket.[14][15]

Technikai adatok: vízkiszorítás: 27 988 t, hossz: 241.2 m, szélesség: 30.85 m, merülés: 7.8 m. Sebesség: 34 csomó. Páncélzat: övpáncél: 225 - 40 mm, fedélzet: 100 - 20 mm, parancsnoki harcálláspont: 150 mm, fő lövegtornyok: 360 -150 mm, fő lövegtornyok barbettái: 250 - 200 mm. Fegyverzet: 9 db 283 mm SK C/34 L/54.5 ágyú, lövedék tömege: 336 kg, 12 db 120 mm L/45 univerzális ágyú légi és tengeri célpontok ellen, 14 db 40 mm Bofors légvédelmi gépágyú, 8 db 20 mm Oerlikon légvédelmi gépágyú.[14][15]

Japán[szerkesztés]

Kawachi osztály[16] - csatahajó[szerkesztés]

Kawachi (河内)

Settsu (摂津)

Kongō osztály[17] -csatacirkáló[szerkesztés]

Kongō (金剛)

Hiei (比叡)

Kirishima (霧島)

Haruna (榛名)

Fusō osztály[18] - csatahajó[szerkesztés]

Fusō (扶桑)

Yamashiro (山城)

Ise osztály[19] - csatahajó[szerkesztés]

Ise (伊勢)

Hyūga (日向)

Nagato osztály[20] - csatahajó[szerkesztés]

Nagato (長門)

Mucu (陸奥)

Tosa osztály[21] - csatahajó[szerkesztés]

Tosa (土佐) - építése a washingtoni haditengerészeti szerződés értelmében félbemaradt

Kaga (加賀) - repülőgép-hordozóként épült meg

Amagi osztály[22] - csatacirkáló[szerkesztés]

Az Amagi osztály négy egységének építését a washingtoni haditengerészeti szerződés értelmében törölték. Az Amagi és az Akagi esetében a hajótesteket repülőgép-hordozóvá tervezték alakítani, az Amagi azonban az 1923-as földrengésben a hajógyárban olyan súlyosan megsérült, hogy le kellett selejtezni, helyette a félkész Kaga csatahajó hajótestét alakították hordozóvá.[22]

Amagi

Akagi - repülőgép hordozóként épült meg

Atago

Takao ( ex Ashitaka)

Kii osztály - csatahajó[szerkesztés]

A Kii osztály négy egységének építése a washingtoni haditengerészeti szerződés megkötése miatt el sem kezdődhetett.[23]

Kii

Owari

Suruga

Omi

No. 13 osztály - csatahajó[szerkesztés]

A No. 13 osztály négy névtelen szupercsatahajójának építése a washingtoni flottaegyezmény megkötése miatt el sem kezdődött.[24]

No. 13

No. 14

No. 15

No. 16

Yamato osztály[25] - csatahajó[szerkesztés]

Yamato (大和)

Muszashi (武蔵)

Shinano (信濃)

No. 111 - építése félbe maradt, elkészült részeit 1942-ben szétbontották.

No. 797 - építése el sem kezdődött

A-150 osztály - csatahajó[szerkesztés]

Az A-150 osztály két névtelen egysége a tervek szerint a Yamato típust követte volna. Méretük az elődhöz hasonló, az eltérés a 6 x 510 mm ágyúból álló főfegyverzetben lett volna, a másodlagos fegyverzetet 100 mm L/65 Type 98 típusú légvédelmi ágyúkból állt.[26]

B-65 osztály - csatacirkáló[szerkesztés]

A két-négy egységből álló B-65 osztály csatacirkálóinak tervezése 1939-ben kezdődött, építésüket ugyan jóváhagyták, de végül 1942-ben kapacitáshiány miatt nem tudták megkezdeni. Főbb jellemzők: vízkiszorítás: 31 905 t sztenderd, 35 000 t maximális, hossz: 246.2 m, szélesség: 27.2 m, sebesség: 33 csomó. Páncélzat: övpáncél: 210 - 190 mm, barbetták: 190 mm, páncélfedélzet: 180 mm, parancsnoki harcálláspont: 125 mm. Fő fegyverzet: 9 x 3 db 310 mm L/50 ágyú, 8 x 2 db, 100 mm L/65 ágyú.Harcértékük az amerikai Alaska osztály (USS Alaska, USS Guam) csatacirkálóiéhoz volt hasonló, ellenben a régebbi brit egységeket (HMS Hood, HMS Renown, HMS Repulse) és az újabb francia (Dunkerque, Strasbourg) és német (Scharnhorst, Gneisenau) csatacirkálókat mind tűzerőben, mind páncélzatban egyértelműen messze alulmúlta.[27]

Nagy-Britannia[szerkesztés]

HMS Dreadnought - csatahajó[szerkesztés]

A forradalmi HMS Dreadnought (Rettenthetetlen) volt a világ első csatahajója, tűzerőben két és félszer felülmúlta az addigi legerősebb sorhajókat, e mellett páncélzata jóval erősebb és sebessége is nagyobb volt azokénál. Megépítése a hozzá fűzött brit reményekkel ellentétben nemhogy véget vetett volna a Németországgal folytatott flottaépítési versenynek, hanem fokozta azt. Minden nagyhatalom szükségét érezte saját dreadnought csatahajók építésének, sőt olyan kisebb államok, mint Argentína, Brazília, Chile, Törökország, Görögország is saját dreadnoughtokat rendeltek brit, amerikai, francia és német hajógyáraktól.[28]

Bellerophon osztály - csatahajó[szerkesztés]

A Bellerophon osztály három egysége (HMS Bellerophon, HMS Superb, HMS Temeraire) az HMS Dreadnought kissé javított változatai voltak, különösen másodlagos fegyverzetüket erősítették meg az elődhöz képest (16 db 102 mm L/50 BL Mk VII.ágyú). Szembeötlő különbség még, hogy nem egy, hanem két nagyméretű árboccal rendelkeztek.Az előárboc elrendezése is sokkal kedvezőbb, az az első kémény előtt kapott helyet, így a füst nem zavarta az árbockosár tűzvezető állásának munkáját.[29]

HMS Bellerophon

HMS Superb

HMS Temeraire

St Vincent osztály[30]- csatahajó[szerkesztés]

HMS St Vincent

HMS Collingwood

HMS Vanguard

HMS Neptune[31] csatahajó[szerkesztés]

Colossus osztály[32] - csatahajó[szerkesztés]

HMS Colossus

HMS Hercules

Orion osztály[33] - csatahajó[szerkesztés]

HMS Orion

HMS Thunderer

HMS Monarch

HMS Conqueror

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.navypedia.org/ships/argentina/arg_bb_rivadavia.htm
  2. Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 337. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  3. http://www.navypedia.org/ships/australia/aus_bb_australia.htm
  4. Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 298. o. Alexandra Kiadó Pécs ISBN 963 368 580 X
  5. http://www.navypedia.org/ships/brazil/br_bb_minas_gerais.htm
  6. http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_normandie.htm
  7. http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_gascoigne.htm
  8. http://www.liquisearch.com/alsace_class_battleship/background
  9. http://www.liquisearch.com/alsace_class_battleship
  10. a b http://www.navypedia.org/ships/greece/gr_bb_salamis.htm
  11. a b http://www.navypedia.org/ships/greece/gr_bb_vasilefs_constantinos.htm
  12. http://www.navypedia.org/ships/france/fr_bb_bretagne.htm
  13. a b http://www.netherlandsnavy.nl/battleshipplan_1912.html
  14. a b http://www.netherlandsnavy.nl/Special_battlecruiser.htm
  15. a b http://www.navweaps.com/Weapons/WNNeth_11-545.htm
  16. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_settsu.htm
  17. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_kongo.htm
  18. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_fuso.htm
  19. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_ise.htm
  20. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_nagato.htm
  21. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_kaga.htm
  22. a b http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_amagi.htm
  23. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_kii.htm
  24. Friedman, Norman: Naval Weapons of World War One (2011). Barnsley, South Yorkshire, UK: Seaforth. ISBN 978-1-84832-100-7
  25. http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_bb_yamato.htm
  26. Campbell, John: Naval Weapons of World War Two. London: Conway Maritime Press (2002) . ISBN 0-87021-459-4
  27. Garzke, William H.; Dulin, Robert O.: Battleships: Axis and Neutral Battleships in World War II. Annapolis, Maryland: Naval Institute Press (1985). ISBN 0-87021-101-3. OCLC 12613723.
  28. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_dreadnought06.html
  29. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_bellerophon09.html
  30. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_st_vincent.htm
  31. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_neptune11.htm
  32. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_colossus.htm
  33. http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_bb1_orion.htm