Csanády György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csanády György
Született 1895. február 23.
Székelyudvarhely
Elhunyt 1952. május 3. (57 évesen)
Budapest
Foglalkozása költő,
újságíró,
rádiórendező

Csanády György (Székelyudvarhely, 1895. február 23.Budapest, 1952. május 3.) költő, újságíró, rádiórendező.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A székelyudvarhelyi református kollégiumban érettségizett 1913-ban. A budapesti Kereskedelmi Akadémián szerzett oklevelet, de nem a szakmájából, hanem az irodalomból élt. Az I. világháborúban katonaként megsebesült. Magyarországra költözött, és 1920-21-ben ötödmagával megalakította a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesületét.

Ő írta 1921-ben a Mihalik Kálmán által megzenésített későbbi székely himnusz szövegét. 1926-tól az Új élet, 1927-től a Híd című lap szerkesztője volt. 1928-tól, a Magyar Rádió munkatársaként rádiórendezéssel és hangjátékírással foglalkozott. Egyike volt e műfaj első magyarországi művelőinek. 1940-ben INRI című drámáját bemutatta a Nemzeti Színház. 1941-ben a Helyszíni Közvetítések Osztály vezetőjévé nevezték ki. 1943-tól 1948-ig a Magyar Rádió főrendező-helyettese volt.

Budapesten, 1952. május 3-án halt meg. A Farkasréti temetőben temették el, de később – végakarata szerint – hamvait Székelyudvarhelyen, a belvárosi református temetőben, a családi sírban helyezték el.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az évek (versek, Budapest, 1922)
  • Álmok (versek, Budapest, 1926)
  • Ének 1923–1930 (versek, Budapest, 1934)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gellért Géza: Emlékkönyv Csanády György, a Székely himnusz szerzője születésének 100-ik évfordulója tiszteletére. Székelyudvarhely, 1995. 48 p. ill., főként kotta