Csíkos pajzsospoloska
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem szerepel a Vörös listán | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Graphosoma lineatum (Linnaeus, 1758) |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú médiaállományokat. |
A csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjéhez, a poloskák (Heteroptera) alrendjéhez, ezen belül a címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) alrendágához és a pajzsospoloskák (Scutelleridae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Elterjedése [szerkesztés]
A csíkos pajzsospoloska elterjedési területe Közép-Európa déli része. Angliában, Skandináviában és Finnországban hiányzik. Közép-Európában nem mindenütt, Magyarországon azonban gyakori. Dél-Európában helyenként tömegesen előfordul.
Megjelenése [szerkesztés]
A csíkos pajzsospoloska 1 centiméter hosszú, teste vörös-fekete csíkozású. Mérgező!
Életmódja [szerkesztés]
A csíkos pajzsospoloska napsütötte, meleg helyek, rétek, déli lejtők és rézsűk lakója. Leginkább az ernyősvirágzatú növényeken, például murkon, erdei turbolyán él. A növények nedveit szívogatja, alkalomadtán ragadozó életmódot folytat.
Szaporodása [szerkesztés]
A párosodásra szigorúan rituális módon lezajló előjáték után kerül sor. Ezt követően a partnerek elválnak egymástól, és a nőstény petéit kis csoportokban növények levelének felszínére rakja. A lárvákat kikelésük után egy ideig anyjuk őrzi. Már a fiatal állatok is szüleikéhez hasonló álcázó mintázatot viselnek, szárnyaik azonban még kis csonkok csupán. Ivarérettségüket az 5. vedlés után érik el.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
