Csíkos pajzsospoloska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csíkos pajzsospoloska
Becho Bastavales Galicia 5.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Félfedelesszárnyúak
(Hemiptera)
Alrend: Poloskák (Heteroptera)
Alrendág: Címerespoloska-alkatúak
(Pentatomorpha)
Család: Pajzsospoloskák
(Scutelleridae)
Nem: Graphosoma
Faj: G. lineatum
Tudományos név
Graphosoma lineatum
(Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos pajzsospoloska témájú kategóriát.

Graphosoma lineatum MHNT Nymph.jpg

A csíkos pajzsospoloska (Graphosoma lineatum) a rovarok (Insecta) osztályának a félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjéhez, a poloskák (Heteroptera) alrendjéhez, ezen belül a címerespoloska-alkatúak (Pentatomomorpha) alrendágához és a pajzsospoloskák (Scutelleridae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csíkos pajzsospoloska elterjedési területe Közép-Európa déli része. Angliában, Skandináviában és Finnországban hiányzik. Közép-Európában nem mindenütt, Magyarországon azonban gyakori. Dél-Európában helyenként tömegesen előfordul.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csíkos pajzsospoloska 1 centiméter hosszú, teste vörös-fekete csíkozású. Mérgező!

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csíkos pajzsospoloska napsütötte, meleg helyek, rétek, déli lejtők és rézsűk lakója. Leginkább az ernyősvirágzatú növényeken, például murkon, erdei turbolyán él. A növények nedveit szívogatja, alkalomadtán ragadozó életmódot folytat.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párosodásra szigorúan rituális módon lezajló előjáték után kerül sor. Ezt követően a partnerek elválnak egymástól, és a nőstény petéit kis csoportokban növények levelének felszínére rakja. A lárvákat kikelésük után egy ideig anyjuk őrzi. Már a fiatal állatok is szüleikéhez hasonló álcázó mintázatot viselnek, szárnyaik azonban még kis csonkok csupán. Ivarérettségüket az 5. vedlés után érik el.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.