Közönséges kecskerágó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Csíkos kecskerágó szócikkből átirányítva)
Közönséges kecskerágó
Termései
Termései
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Kecskerágó-virágúak (Celastrales)
Család: Kecskerágófélék (Celastraceae)
Alcsalád: Kecskerágóformák (Celastroideae)
Nemzetség: Kecskerágó (Euonymus)
Alnemzetség: Euonymus subg. Euonymus
Fajcsoport: Euonymus sect. Euonymus
Fajsor: Euonymus ser. Euonymus
Faj: E. europaeus
Tudományos név
Euonymus europaeus
L.
Szinonimák
Szinonimák
Homotypic
  • Euonymus angustifolius Clairv., Man. Herbor. 68. 1811, nom. illeg.
  • Euonymus europaeus var. genuina Hegi, Ill. Fl. Mitt.-Eur. 5(1): 251. 1924, nom. inadmiss.
  • Euonymus vulgaris Mill., Gard. Dict., ed. 8 : n° 1. 1768, nom. illeg.
  • Euonymus vulgaris var. genuina Rouy, Fl. France (Rouy & Foucaud) 4: 159. 1897, nom. inadmiss.
Heterotypic
  • Euonymus angustifolius Gilib., Fl. Lit. Inch. 2: 128. 1782., nom. inval.
  • Euonymus angustifolius Clair., nom. illeg., non Pursh (1813), in?
  • Euonymus bulgaricus Velen., Fl. Bulg. 116. 1891.
  • Euonymus czernjaevii Klokov, Bot. Mater. Gerb. Bot. Inst. Komarova Akad. Nauk S.S.S.R. 19: 301. 1959.
  • Euonymus europaeus aldenhamensis Gibbs, Jour. Hort. Soc. Lond. 48: 89. 1923, sine dign. defin.
  • Euonymus europaeus tingens Späth, Späth-Buch, 171. 1920, sine dign. defin.
  • Euonymus europaeus f. albus (Weston) Rehder, Bibliogr. Cult. Trees 406. 1949 [1].
  • Euonymus europaeus f. aldenhamensis (Gibbs) Rehder, Bibliogr. Cult. Trees 406. 1949 [2].
  • Euonymus europaeus f. angustifolius Gančev, Fl. Narodna Republ. Bulg. 7: 493. 1979.
  • Euonymus europaeus f. atropurpureus (Mouill.) Hegi, Ill. Fl. Mitt.-Eur. 5(1): 251. 1924.
  • Euonymus europaeus f. atrorubens (C.K.Schneid.) Hegi, Ill. Fl. Mitt.-Eur. 5(1): 251. 1924.
  • Euonymus europaeus f. bulgaricus (Velen.) Gančev, Fl. Narodna Republ. Bulg. 7: 259. 1979.
  • Euonymus europaeus f. fructu atropurpureo Beissn., Handb. Laubholzben. (Beissner & al.) 295. 1903.
  • Euonymus europaeus f. intermedius (Gaudin) Borza, in ?
  • Euonymus europaeus f. microphyllus (Beck) Gančev, Fl. Narodna Republ. Bulg. 7: 259. 1979.
  • Euonymus europaeus f. nanus (Lodd. ex Loud.) Beissn., Handb. Laubholzben. (Beissner & al.) 294. 1903.
  • Euonymus europaeus f. ovatus (Dippel) Beissn., Handb. Laubholzben. (Beissner & al.) 295. 1903.
  • Euonymus europaeus f. scaberulus (Beck ex Hayek) Jovan., Fl. SR Srbije 5: 354. 1973.
  • Euonymus europaeus subf. scaberulus Beck ex Hayek, Prod. Fl. Pen. Balcan 1: 609. 1925.
  • Euonymus europaeus subsp. ponticus Săvul. & Rayss, in ?
  • Euonymus europaeus subsp. moldavicus (Klokov) Grosset, Byull. Mosk. Obshch. Ispyt. Prir., Biol. 80(5): 115. 1975.
  • Euonymus europaeus subsp. subvelutinus (Săvul. & Rayss) Grosset, Byull. Moskovsk. Obshch. Isp. Prir., Otd. Biol. 80(5) 1 16. 1975.
  • Euonymus europaeus var. albus Weston, Bot. Univ. 1: 103. 1770, as "3. albus".
  • Euonymus europaeus var. angustifolius Schultz, Prodr. Fl. Starg. Suppl. 16. 1819.
  • Euonymus europaeus var. angustifolius Rchb., Icon. Fl. Germ. Helv. (H.G.L.Reichenbach) 6: 56, t. 309. 1841, nom. superfl.
  • Euonymus europaeus var. atropurpureus Mouill., Traite Arb. Arbriss. 2: 748. 1895.
  • Euonymus europaeus var. australis Kom., Trudy Imp. S.-Peterburgsk. Bot. Sada 22: 710. 1904.
  • Euonymus europaeus var. fibrilliferus (Fisch. & C.A.Mey.) Medw. ex N.Busch, Fl. Cauc. Crit. 3(8): 36. 1912.
  • Euonymus europaeus var. fructu-albo Bean, Trees & Shrubs Brit. Isles 1: 539. 1914.
  • Euonymus europaeus var. intermedius Gaudin, Fl. Helv. 2: 226. 1828.
  • Euonymus europaeus var. involutus Lindem., in ?
  • Euonymus europaeus var. leucocarpus DC., Prodr. (Candolle) 2: 4. 1825, "β leucocarpa".
  • Euonymus europaeus var. macrophyllus C.K.Schneid. ex Rchb., Icon. Fl. Germ. Helv. (H.G.L.Reichenbach) 6: 56, t. 309. 1841, "γ macrophyllus".
  • Euonymus europaeus var. microphyllus Beck, in ?
  • Euonymus europaeus var. nanus Lodd. ex Loud., Arbor. Frutic. Brit. 2: 496. 1838.
  • Euonymus europaeus var. ovatus Dippel, Handb. Laubholzk. 2: 407. 1892.
  • Euonymus europaeus var. pumilus Loudon, Hort. Brit. 84. 1830.
  • Euonymus europaeus var. purpureus Bean, Trees & Shrubs Brit. Isles 1: 539. 1914.
  • Euonymus europaeus var. suberoso-alatus Lindem., in ?
  • Euonymus europaeus var. suberosus (Klokov) Tzvelev, Fl. Vostochnoĭ Evropy 11: 443. 2004.
  • Euonymus europaeus var. subvelutinus Săvul. & Rayss
  • Euonymus fibrilliferus Fisch. & C.A.Mey., Bull. Soc. Imp. Naturalistes Moscou 1838: 338. 1838.
  • Euonymus floribundus Steven, Bull. Soc. Imp. Naturalistes Moscou, 24 (2): 122. 1856.
  • Euonymus latifolius S.G.Gmel., Reise Russland 1: 130. 1774, nom. illeg. non Mill. (1768).
  • Euonymus medirossicus Klokov, Bot. Mater. Gerb. Bot. Inst. Komarova Akad. Nauk S.S.S.R. 19: 296. 1959.
  • Euonymus medius Kit., Linnaea 32: 641. 1863.
  • Euonymus moldavicus Klokov, Bot. Mater. Gerb. Bot. Inst. Komarova Akad. Nauk S.S.S.R. 19: 299. 1959.
  • Euonymus multiflorus Opiz ex Bercht., Ökon.-Techn. Fl. Böhm., 2 (1): 153. 1838.
  • Euonymus odessanus Klokov, Bot. Mater. Gerb. Bot. Inst. Komarova Akad. Nauk S.S.S.R. 19: 306. 1959.
  • Euonymus pubescens Steven, Bull. Soc. Imp. Naturalistes Moscou 29(2): 121. 1856.
  • Euonymus quadrigonus Gueldenst. ex Ledeb., Fl. Ross. 1: 497. 1843.
  • Euonymus suberosus Klokov, Bot. Mater. Gerb. Bot. Inst. Komarova Akad. Nauk S.S.S.R. 19: 284. 1959..
  • Euonymus vulgaris f. atrorubens C.K.Schneid., Ill. Handb. Laubholzk. (C.K.Schneider) 2: 182. 1907.
  • Euonymus vulgaris subvar. leucocarpus (DC.) Rouy, Fl. France (Rouy & Foucaud) 4: 159. 1897.
  • Euonymus vulgaris var. angustifolius Schultz ex Rchb. Rouy, Fl. France (Rouy & Foucaud) 4: 159. 1897.
  • Euonymus vulgaris var. intermedia (Gaudin) C.K.Schneid., Ill. Handb. Laubholzk. (C.K.Schneider) 2: 182. 1907.
  • Euonymus vulgaris var. leucocarpus (DC.) C.K.Schneid., Ill. Handb. Laubholzk. (C.K.Schneider) 2: 182. 1907.
  • Euonymus vulgaris var. macrophyllus (C.K.Schneid. ex Rchb.) Rouy, Fl. France (Rouy & Foucaud) 4: 159. 1897.
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges kecskerágó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges kecskerágó témájú médiaállományokat és Közönséges kecskerágó témájú kategóriát.

A közönséges kecskerágó, vagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjébe és a kecskerágófélék (Celastraceae) családjába tartozó faj.

Nemzetségének a típusfaja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Amint ezt neve is jelzi. eredetileg a Brit-szigetektől a Kaukázusig terjedt el (ide értve Törökországot is).

Az Amerikai Egyesült Államok keleti részére betelepítették, és ott honosult.[1]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Lombhullató, jól sarjadzó, 1-7 méter magas cserje vagy kis fa széles, boltozatos koronával. Ágai sűrűn helyezkednek el egymás fölött, terpedten szétállnak. Kérge eleinte világosbarnávak csíkozott sötétzöld, majd szürkés-, illetve vörösbarna. A fiatal ágak, vesszők zöldesbarnák, gyengén négyélűek vagy 2–4 barna paraléc fut rajtuk hosszanti irányban. Felületüket számos paraszemölcs borítja.

Zöldes rügyei rövidek, kúposak. Keresztben átellenesen álló, 3–10 cm hosszú és 2–3,5 cm széles levelei egyszerűek, hosszúkás lándzsás vagy hosszúkás tojás alakúak, ékvállúak. Csúcsuk hegyes vagy tompa, szélük finoman csipkés, fűrészes. Kopaszok, felül szürkészöldek, a fonákjuk világosabb.

Virágai kicsik, krémszínűek (Johnson). Ősszel pirosló, sötétrózsaszín, négyélű toktermésekkel megrakott bokrai igen mutatósak. Narancssárga magköpennyel borított termése mérgező. Többek között olyan alkaloidákat tartalmaz, mint a teobromin és a koffein, nedve különösen keserű. A termés elfogyasztása máj- és vesekárosodást, vagy halált okozhat.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Az erdőket, ligeteket, cserjéseket, sövényeket kedveli a tengerszinttől 1200 méterig. A tápanyagban gazdag, meszes, jó vízellátású és mély rétegű vályogtalajokat szereti.

Virágai a nyár elején nyílnak (Johnson).

Felhasználása[szerkesztés]

Egyenes, kemény vesszeiből Angliában hagyományosan nyársakat és orsókat faragtak (Johnson).

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]