Csíkos kecskerágó
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Euonymus europaeus L. |
||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csíkos kecskerágó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csíkos kecskerágó témájú médiaállományokat. |
A kecskerágó vagy csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a kecskerágó-virágúak (Celastrales) rendjéhez, ezen belül a kecskerágófélék (Celastraceae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elterjedése
A kecskerágó csaknem egész Európában előfordul. Ősszel pirosló tok termésekkel megrakott bokrai igen mutatósak.
[szerkesztés] Megjelenése
|
A kecskerágó lombhullató, jó sarjadzóképességű, 1 - 7 méter magas cserje vagy kis fa, széles, boltozatos koronával. Ágai sűrűn helyezkednek el egymás fölött, terpedten szétállnak, kérgük szürkés- vagy vörösbarna. A fiatal ágak zöldesbarnák, gyengén négyélűek vagy 2 - 4, barna paraléc fut rajtuk hosszanti irányban, és felületüket számos paraszemölcs borítja. A 3 - 10 centiméter hosszú és 2-3,5 centiméter széles levelek egyszerűek, hosszúkás lándzsásak vagy hosszúkás tojás alakúak, ékvállúak. Csúcsuk hegyes vagy tompa, szélük finoman csipkés, fűrészes, kopaszok, felül szürkészöldek, fonákjukon világosabbak.
Termése mérgező. Többek között olyan alkaloidákat tartalmaz, mint a teobromin és a koffein, nedve különösen keserű. A termés elfogyasztás máj- és vesekárosodást vagy halált okozhat.
|
[szerkesztés] Életmódja
A kecskerágó élőhelye nyirkos és száraz erdők, ligetek, cserjések, sövények, a síkságtól 1200 méter magasságig. A tápanyagban gazdag, meszes, jó vízellátású és mély rétegű vályogtalajokat kedveli.
[szerkesztés] Források
- Nagy Európai Természetkalauz, Szlovákia, OFFICINA NOVA, 1993–, ISBN 963-8185-40-6
- Euonymus nemzetség / Kecskerágók
