Csészekóró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Csészekóró
Csészekóró Alsó-Szászország tartományban (Németország)
Csészekóró Alsó-Szászország tartományban (Németország)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Nemzetség-
csoport
:
Heliantheae
Nemzetség: Szilfium (Silphium)
Faj: S. perfoliatum
Tudományos név
Silphium perfoliatum
L. 1759
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Csészekóró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Csészekóró témájú kategóriát.

A csészekóró vagy óriás szilfium (Silphium perfoliatum) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában a Heliantheae nemzetségcsoport szilfium (Silphium) nemzetségének faja. Ex-situ megőrzés alá tartozó évelő, lágyszárú dísznövény. Nevezik még átnőttlevelű szilfiumnak[1], rózsagyomnak is.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában 120–150 cm, de akár 2–3 méteres magasságot is elérhet. Felsőbb, keresztben átellenesen álló, nyél nélküli leveleinek válla összenőtt, s csészeszerűen körülölelik vaskos, négyélű szárát; erről kapta angol nevét („cup plants”) is, melyről a magyart fordították. Sárga virágai júliustól szeptemberig nyílnak, virágzási ideje 60–70 nap. Fészekvirágzatának átmérője 60–100 cm. Kaszat termése megnyúlt-szív alakú.

Tőosztással, ősszel magvetéssel (áttelelő növény) szaporítható. Fagytűrő, hosszú (12–15 év) élettartamú.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hazájában, Észak-Amerikában a préri megújítását, rekonstrukcióját célzó programok fontos faja.

Kedvelt évelőágyi növény, de mivel hosszan virágzik, szoliter dísznövényként is. Gyógynövényként a levél drogját (Silphii perfoliati herba- és radix) megfázás, reuma ellen és nyugtatóként használják.

Méztermelés szempontjából is fontos faj, ugyanis a belőle nyert méz hosszú ideig nem kristályosodik, így a méhek számára az áttelelés időszakában fontos takarmányforrást jelent.

Energianövényként biomassza (biogáz) előállításra is alkalmas. 1957-ben Ukrajnában kezdtek kísérleteket a takarmánynövényként történő hasznosítására.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észak-Amerikában őshonos faj. Európába és Oroszországba a 18. században került át botanikus kertek, parkok díszítőjeként.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 240, 505. oldal ISBN 963 9121 22 3 (1999)
  2. Geoffrey Stanford: "Silphium perfoliatum (Cup-Plant) as a New Forage.", 33-38. oldal; Proceedings of the Twelfth North American Prairie Conference 1990. (en)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]