Csésze (edény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csésze és csészealj

A csésze félkörű edény, mely merítésre és ivásra szolgál. Már az ókorban is ismeretes volt. Leglaposabb kiadásban a görögök paterának nevezték. A középkorban a csészék fémből, üvegből vagy agyagból készültek. Minél mélyebb volt a csésze, annál inkább közeledett a vázához, minél laposabb, annál jobban hasonlított a tányérhoz. A mai asztaldíszben főfontosságú szerep jutott az üvegből, kristályból, bronzból vagy nemesfémből készített gyümölcs-csészéknek.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]