Cséphadaró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A cséphadaró összeillesztése

A cséphadaró vagy csép a cséplőgép elterjedése előtt a cséplés legfőbb eszköze volt. Neve szláv eredetű. Magyar elnevezése, a másfélfa későbbi fejlődés eredménye. Ez utal arra, hogy egy hosszú és egy rövid rúdat rögzítettek egymáshoz.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cséplés a középkorban

A hosszabbik felét fogva a rövidebb felével ritmikusan ütötték, csépelték a gabonát amíg a szemek kihulltak. A középkorban a parasztfelkelések idején fegyverként is használták. Ilyenkor szegekkel tették félelmetes fegyverré.

A vele végzett jellegzetes mozdulatok miatt alakultak ki az alábbi kifejezések:

  • Hadar: gyorsan beszél. (Jár a nyelve, mint a cséphadaró.)
  • Elcsépelt: már sokszor ismételt dologra mondják.
  • Elcsépel valakit: valakit elver jelentéssel használják.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

http://mek.niif.hu/02100/02115/html/1-1265.html