Csávázás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

csávázás: Növényvédelmi eljárás, a szaporítóanyag (vetőmag, hagyma) felületére tapadt vagy vagy belsejében élő kórokozó, vagy a magban illetve a talajban élő állati kártevők elpusztítására irányuló fizikai vagy kémiai hatáson alapuló védekezés. Leggyakrabban vegyszeres csávázás használatos, amely történhet nedves és száraz eljárással, illetve gáznemű eljárással. Nedves csávázás alkalmával a mag csávázó oldatban ázik, illetve azt permetlé formájában jutatják rá, így a kórokozók már a vetés előtt elpusztulnak. Porcsávázás esetén, a kezelt magvak fertőtlenítése a talajban megy végbe. A magvak belsejében élő kórokozók ellen szisztematikus szerek vagy meleg vizes csávázás alkalmazása szüksége. A csávázószerek tartalmazhatnak magserkentő és csírázást védő anyagokat is. A csávázószerek hatóanyaga lehet: réztartalmú szerves vegyület, benomil, kaptán, TMTD, továbbá karbofurán típusú.

Vegyszermentes, úgynevezett biológiai földművelés esetén bizonyos növények magjait (hüvelyesek, káposztafélék ) kamilla vagy macskagyökér főzetbe áztatják, ezzel érik el a kórokozók pusztulását és a magonc védelmét.[1]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]