Costa Rica-i aranyvarangy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Costa Rica-i aranyvarangy
Bufo periglenes1.jpg
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1989
Status iucn EX icon.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
iucn3.1
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Család: Varangyfélék (Bufonidae)
Nem: Incilius
Faj: I. periglenes
Tudományos név
Incilius periglenes
Savage, 1966
Szinonimák
  • Bufo periglenes — Savage, 1967
  • Cranopsis periglenes — Frost et. al., 2006
  • Incilius periglenes — Frost, 2008
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Costa Rica-i aranyvarangy témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Costa Rica-i aranyvarangy témájú kategóriát.

A Costa Rica-i aranyvarangy (Incilius periglenes) a varangyfélék (Bufonidae) családjának Bufo nemébe tartozó, jelenkorban (1989-ben) kihalt faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Valaha nagy számban fordult elő a Costa Rica-i Monteverde városa fölötti, mintegy 30 km²-en elterülő trópusi köderdőben.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apró, fényes narancssárgás bőrű varangy.

Szaporodás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hímek a pocsolya partjára gyűlnek, és türelmesen várják a nőstényeket, hogy lerakják petéiket. Amint a nőstények megérkeznek, a hímek megragadják őket, és a peterakó helyre vitetik magukat velük. A tülekedésben a hímek bármit megragadnak, ami él és mozog, néha még más hímeket is. A megragadott hím ilyenkor gyors rezgést bocsát ki, hogy a másik engedje el. A nőstény pillanatok alatt egy csomó hímet gyűjt a hátára. Mindegyik más-más testrészbe kapaszkodik, hogy ő termékenyítse meg a nőstény által lerakott petéket. Előfordul, hogy a sok hím miatt a nőstény órákon át mozdulni sem tud, amíg az erősebb hímek le nem taszigálják a gyengébbeket. A nőstény ekkor megindul a pocsolya felé, és lerak kb. 200 petét. A nyeregben maradt hímek ekkor megtermékenyítik a petéket. Egy hét alatt az összes nőstény lerakja petéit, és a varangyok újból visszatérnek az erdő talaján levő nedves talajba.

Az előbújó ebihalak a vízben maradnak, és apró növényekkel, pl. algával táplálkoznak. Ha a zápor akár csak néhány nappal is elmarad, akkor a pocsolyák kiszáradnak és az ebihalak elpusztulnak. Miután a tojásból 5 hét elteltével kikelnek, szüleik apró másává fejlődnek, és elhagyják a pocsolyát.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]