Cosimo Fanzago

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
San Martino templom, Nápoly

Cosimo Fanzago (1591-1678) olasz építész és szobrászművész, a nápolyi barokk legkiemelkedőbb egyénisége.

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Clusone-ban született, Bergamo mellett 1591-ben bronzműves és építész család sarjaként. 1608-ban költözött Nápolyba, ahol szobrászatot tanult a toszkánai Angelo Landi műhelyében. Első lényeges alkotása Mario Carafa, Carafa kardinális rokonjának síremléke volt. Építészi karrierjét a San Potito tervezésével kezdte (a templomot 1669-re fejezte be). Nápolyban a bencések karolták fel, valamint Caracciolo herceg és a medinai herceg. Hamarosan saját műhelyet nyitott.

Mivel részt vett a Masaniello-felkelésben halálra ítélték és emiatt kénytelen volt több mint egy évtizedig Rómába menekülni. 1651-ben tért vissza Nápolyba, amikor megbízatást kapott a Santa Maria Egiziaca a Pizzofalcone valamint a Santa Teresa a Chiaia megépítésére. Utolsó nagyméretű munkája a Santa Maria Maggiore alla Pietrasanta átalakítása volt.

A Santa Maria Egiziaca a Pizzofalcone görög alaprajzú templom ötvözi a Bernini (Sant' Andrea al Quirinale templom, Róma) illetve Borromini (Sant'Agnese templom, Róma) által bevezetett újításokat.

87 évesen halt meg. Tanítványai között találjuk Lorenzo Vaccaro-t.

Főbb munkái Nápolyban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nápolyon kívüli híresebb munkáival találkozunk a montecassinói apátságban, illetve a velencei San Nicola-templomban.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]