Corvey-i Widukind

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szászország a 10. században

Widukind von Corvey Wettekind, Wittekind (latinos nevén Widukindus Corbeius) (925 körül – 973 után) szász bencés szerzetes, krónikaíró.

Személyéről és életéről alig tudunk valamit. Nevét források nem említik, ő maga pedig művében nagyon keveset közöl magáról. Neve alapján az valószínűsíthető, hogy szász főnemesi családból származott, egyes feltételezések szerint családja rokonságban állt a szász királyi házzal. Folkmar apát (916-942) alatt, valószínűleg 940/942 körül lépett be a Corveyi apátságba. A kor szokásainak megfelelően erre feltételezhetően 15 éves kora körül kerülhetett sor. Életét a Corveyi apátság falai között töltötte.

Egyetlen ránk maradt műve a Res gestae Saxonicae libri tres (A szász történet három könyve). Ebben ír a szászok eredetéről, korai történetéről is, a mű legnagyobb része azonban I. (Madarász) Henrik király és I. (Nagy) Ottó német-római császár uralkodásának eseményeit tárgyalja. Viszonylag részletesen számol be a magyarok 10. századi kalandozásairól és az augsburgi csatáról is. [1] Művéhez több írott forrást is felhasznált, például Beda Historia ecclesiastica gentis Anglorum című művét vagy Iordanes Geticaját. Az antik szerzők közül mindenekelőtt Sallustius és Vergilius volt rá hatással. Írt mára már elveszett hagiográfiai műveket is Szent Tekláról és Remete Szent Pálról.

A Katolikus Lexikon[2] szerint: „Klasszikus műveltségű történetíró volt, aki különösen Sallustius fordulatait alkalmazta előszeretettel. A régebbi korokra vonatkozóan Jordanest (6. sz.), Beda Venerabilist, Paulus diákonust, talán Liudprandot és a Gesta Francorum c. művet használta. Minden keletről jött népet (gótot, hunt, avart és magyart) azonosított, s a magyarok előtörténetébe illesztette Jordanes amazon- és csodaszarvas-mondáját, Nagy Károly győzelmét és Liudprand meséjét a magyarok kiengedéséről a klusák (gyepűk) mögül. A születése előtt egy emberöltővel történt magyarok honfoglalásról nincs tudomása. A vele egykorú vagy közeli eseményeket többnyire szájhagyomány alapján beszélte el, híradásai a kalandozó magyarokokról is egykorú értesüléseken alapulhattak.”

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Helmut Beumann: Widukind von Korvey. Weimar, 1950.
  • Pertz: Monumenta Germanica. SS. III:416. – Scripta rerum Germanicarum in usum scholarum. Hannover 1935. (A. E. Lohmann–P. Hirsch: Die Sachsengeschichte des Widukin von Korvei); a magyarokra vonatkozó részeket kiadta: Gombos F. Albin: Catalogus Fontium Historiae Hungaricae. III. Bp., 1938. 88.

Magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Widukindus Corbeius: A szász történet három könyve. Ford. Magyar László András, szerk., az előszót és a jegyzeteket írta Lőkös Péter. Budapest, Eötvös József kiadó, 2009.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]