Cornelis van Haarlem

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cornelis van Haarlem
Portrait of Cornelis Cornelisz. van Haarlem 001.jpg
Született
1562
Haarlem
Elhunyt
1638. november 11. (76 évesen)
Haarlem
Foglalkozása festő
A haarlemi Szent György lövészegylet tagjainak bankettje (1599; Frans Hals Museum; Haarlem)

Cornelis Corneliszoon van Haarlem (Névváltozat magyarul: Cornelisz; Haarlem, 1562. — Haarlem, 1638. november 11.) a holland aranykor manierista stílusú festője, Frans Hals portréfestő egyik előfutára.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antwerpenben tanult, Gillis Coignet (1538-1599) volt a mestere, tapasztalatokat gyűjtött Franciaországban és Amszterdamban is, majd Haarlemben élt és alkotott. Karel van Manderrel festőiskolát alapított, mely nagy hatással volt a felnövekvő festőnemzedékekre. Némileg Bartholomeus Spranger manierista tájékozódását is befolyásolta a haarlemi iskola. Cornelis van Haarlem A lövészek csoportképe c. alkotása (1583; Haarlem, múzeum) jelentős állomása a holland csoport-arckép fejlődésnek, Frans Hals-ra is hatott. Cornelis van Haarlem csoportképében a figurák elhelyezése rendkivül természetes, mindenki a maga szokása, hívatása szerint van ábrázolva, melyet egy banketti alkalom fog egybe. A kereskedők az üzlet megkötésének jeléül felé tarják kezeiket, az ivócimborák poharat vagy kancsót tartanak, mindenki természetesen viselkedik, az ábrázolás könnyed, holott a részletek is gondosan ki vannak dolgozva. Nem csoda, hogy további városokra és festőnemzedékekre hatott, s mintegy divatba jött a csoportképek alkotása.

Bibliai és mitológiai kompozíciókat is festett manierista stílusban, ezen alkotásoknál mind a kompozícióteremtő képesség, mind az emberalakok megjelenítése, kivált alkotói periodusának első felében, gyengébbre sikerült. Később a sok gyakorlás miatt - főleg a Németalföldre bekerült antik szobrokat másolta - szerkezetileg, s a figurák ábrázolásában is előrehaladt. Legjobban sikerült történeti képei: Caritas; Kapzsiság; Tékozlás; Özönvíz; A rézkígyó imádása; Lucifer bukása; Aranykor; Ádám és Éva; Istenek lakomája /avagy Péleusz és Thétisz menyegzője; Lázár feltámasztása (1602), stb. Az ő erőssége a természet utáni portréfestés volt. Karel van Madel is megjegyzi, hogy Cornelis van Haarlem sok kitűnő arcképet festett, bár nem szívesen művelte ezt a műfajt, de annál jobban.

A kortársak kedvelték alkotásait, Haarlemben az ő társadalmi állása is igen előkelőnek mondható, felesége a haarlemi polgármester leánya volt.

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Cornelis van Haarlem témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Cornelisz; Cornelis van Haarlem lásd 205. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Karel van Mander: Hírneves németalföldi és német festők élete. Budapest : Helikon Kiadó, 1987. Cornelis Cornelisz. Kiváló harlemi festő élete lásd 133-136. p.