Constitution Act, 1982

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Constitution Act, 1982 (1982-es törvény az alkotmányról, franciául Loi constitutionnelle de 1982, a Canada Act 1982 B melléklete) a kanadai alkotmány részét képező törvény. A törvényt a kanadai alkotmány „honosításának” (patriation) folyamataként elfogadott törvény, mely számos módosítást hajtott végre a British North America Act, 1867-en[1] (1867-es törvény Brit Észak-Amerikáról) és át is nevezte Kanadában Constitution Act, 1867-re (1867-es törvény az alkotmányról).

A Kanadai Jogok és Szabadságok Alapokmánya képezi a Constitution Act, 1982 első 35 cikkelyét (beleszámolva a 16.1-es cikkelyt, de kihagyva a 35-ös cikkelyt).

Québec kormányai máig nem járult hivatalosan a törvény hatályra emeléséhez, bár hivatalos hozzájárulásukra soha nem volt szükség. A Meech Lake és Charlottetown megállapodásoknak az lett volna a célja, hogy biztosítsák Québec támogatását.

Jogok és Szabadságok Alapokmány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kanadai Jogok és Szabadságok Alapokmánya egy jogok törvénye. Az Alapokmány célja a kanadaiak bizonyos politikai és polgári jogainak védelme a kormányzat minden szintjének tevékenységétől; másik célja a kanadaiak egyesítése az ezen jogokkal megtestesített elvek körül. Előzménye az Alapokmánynak a Canadian Bill of Rights volt, amelyet John Diefenbaker kormánya nyújtott be 1960-ban. Azonban a Bill of Rights csupán szövetségi jogszabály volt és nem alkotmányos dokumentum. Emiatt korlátozott volt a hatálya és könnyen lehetett módosítani, ezek a tények egyeseket a kanadai kormányon belül arra ösztönöztek, hogy erősítsék a jogok védelmét Kanadában. A második világháború után kibontakozó emberi jogi és szabadságmozgalom szintén be akarta biztosítani az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában szereplő elveket.[2] Ezért Pierre Trudeau miniszterelnök kormánya elfogadta az Alapkmányt 1982-ben.

Az Alapokmány elfogadásának egyik legjelentősebb hatása az bíróságok alkotmánybíráskodási jogkörének nagyfokú kiterjesztése volt, mert az Alapokmány kimondottabb hangsúlyt fektetett a jogok biztosítására és a bírók szerepére a betartatásban mint a Bill of Rights tette. A bíróságok, amikor az Alapokmányban található jogok megsértésével találkoztak érvénytelenítették az alkotmányellenes jogszabályokat vagy azok egyes részeit, ahogy azt korábban tették amikor az esetej a föderalizmus kérdésére koncentráltak. Ugyanakkor az Alapokmány felruházta a bíróságokat a megfelelő jogorvoslatok kiszabására és több bizonyíték figyelmen kívül hagyására az eljárásaik során. Ezek a jogkörök nagyobbak voltak, mint ami a szokásjogra épülő rendszerekben illetve a parlamenti felsőbbségre épülő kormányzati rendszerekben megszokott volt.

Öslakosok jogaira vonatkozó cikkely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Constitution Act, 1982 35-ös cikkelye „elismeri és megerősíti” az őslakos népek jogait, illetve a szerződésekből adódó jogaikat Kanadában. Az őslakos jogok védik és az őslakos népek kultúrájára meghatározó tevékenységeket, szokásokt és hagyományokat. A szerződéses jogok védik és betartatják az őslakos népek és a korona között kötött szerződéseket. A 35-ös cikkely szintén védelmet nyújt az őslakos jogcímnek (aboriginal title) amely megvédi a földet a hagyományos tevékenységekhez. Ezek a jogok kiterjednek az indián, inuit és mesztic népeket alkotó emberekre.

A Constitution Act, 1982 egyéb őslakosok jogaira vonatkozó cikkelyek közé tartozik az Alapokámy 25-ös cikkelye és a 35.1-es cikkely, amely elvárásokat állít fel az őslakos népek részvételére a megfelelő alkotmányos rendelkezések módosításában.

Egyenlősítés és egyenlő lehetőségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 36-os cikkelye az alkotmány fontos értékeként kezeli a kanadaiak egyenlő esélyeit, gazdasági fejlődését ezen egyenlőség alátámasztására és a kormányzati szolgáltatások elérhetővé tételét a köz számára. A 2-es alcikkely továbbmegy azon „elv” elfogadásával hogy a szövetségi kormánynak kiegyenlítő kifizetéseket kellene biztosítania.

1982-ben, Peter Hogg professzor szkepticizmusát fejezte ki azzal kapcsolatban hogy vajon a bíróságok tudnák-e értelmezné és betartatni ezt a rendelkezést, megjegyezve, hogy ennek „politikai és morális, semmint jogi” jellemzője van. [3] Más tudósok arra mutattak rá, hogy a 36-os cikkely túl általános. Mivel a bírósáágok nem sokat tudtak tenni ezen cikkely értelmezésében, azt majdnem megváltoztatták 1992-ben a Charlottetown Accorddal (Chalottetowni megállapodás) hogy betartatható legyen. A megállapodás soha nem vált hatályossá.[4]

Az alkotmány megváltoztatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Constitution Act, 1982 52(3)-as cikkelye kimondja hogy az alkotmánymódosításoknak az alkotmányban lefektetett szabályoknak kell megfelelniük. A célja ennek a cikkelynek az alkotmány felsőbbségének bebiztosítása és a törvényhozók azon lehetőségének eltávolítása, hogy egyszerű törvénnyel módosíthassák az alkotmányt.

A kanadai alkotmány módosítására vonatkozó szabályok a törvény V-ös részében vannak leírva. Öt különböző módosítási szabály van, mindegyik másfajta módosításokra érvényes. Az öt szabály a következő:

  1. Az általános formula (a „7/50”-es eljárás) - a 38-as cikkelyben. A módosítást el kell fogadni a Képviselőházban, a Szenátusban és a tartományi törvényhozások legalább két harmadában melyeknek legalább a lakosság 50%-át képviselniük kell. Ez a formula használandó a 41, 43, 44 vagy 45-ös cikkelyben említett módosítások kivételével. Ezt az általános formulát kötelező használni a 42-es cikkelyben azonosított hat esetben.
  2. Az egyhangú döntési eljárás (unanimity procedure) - a 41-es cikkelyben. A módosítást el kell fogadnia a Képviselőháznak, a Szenátusnak és az összes tartományi törvényhozásnak.
  3. „Néhány, de nem az összes tartomány” (vagy „bilateriális” eljárás) - a 43-as cikkelyben. A módosítást el kell fogadnia a Képviselőháznak, a Szenátusnak és az összes olyan tartomány törvényhozásának amelyet érint a módosítás.
  4. A szövetségi parlament önállóan (vagy „szövetségi unilaterális” eljárás) - a 44-es cikkelyben. A módosítást csak a Képviselőházban és a Szenátusban kell elfogadni.
  5. Tartományi törvényhozás önállóan (vagy „tartományi unilaterális” eljárás) - a 45-ös cikkelyben. A módosítást csak a tartományi törvényhozásban kell elfogadni.

Az V-ös rész különböző más cikkelyei foglalkoznak a kilépésért járó kompenzációval, mikor és hogyan léphet ki egy tartomány egy alkotmánymódosításból és az alkotmánymódosítások elérésének időkorlátjaival.

Felsőbbrendűségi cikkely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Constitution Act, 1982 52-es cikkelye alapján Kanada Alkotmány „Kanada legfelsőbb törvénye” és minden neki ellentmondó törvénynek nincs hatálya vagy hatása. Ez jogosítja fel a kanadai bíróságokat arra, hogy érvénytelenítsenek jogszabályokat. Az ilyen jogszabályok továbbra is szerepelnek a törvénykönyvekben amíg nem módosítják őket, de nem lehet őket betartatni.

Ezelőtt a rendelkezés előtt a British North America Act volt Kanada legfőbb törvénye a Colonial Laws Validity Act (Gyarmati törvények érvényességéről szóló törvény) volt, egy brit birodalmi törvény mely kijelentette hogy a birodalmi jogszabályokkal ellentétes gyarmati jogszabályok érvénytelenek. Mivel a British North America Act egy birodalmi törvény volt, így bármely kanadai törvény amely ellentétes volt vele érvénytelennek számított. Nem volt kifejezett rendelkezés amely feljogosította volna a bíróságokat arra, hogy érvénytelenítsék a British North America Acttel ellentétes jogszabályokat; egészen 1982-ig ez a bírósági hatalom Kanada íratlan alkotmányának képezte a részét.

Az alkotmány definíciója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Constitution Act, 1982 52(2)-es cikkelye definiálja „Kanada alkotmányát.” Kanada alkotmánya, ezek alapján áll:

(a) a Canada Act 1982-ből (melynek B melléklete tartalmazza a Constitution Act, 1982-öt)
(b) A Constitution Act, 1982 mellékleteként felsorolt 30 törvény és rendelet (köztük a legjelentősebb a Constitution Act, 1867), és
(c) az első két kategóriában szereplő jogszabályok bármely módosítását.

Az 52(2) cikkely azon túl hogy tartalmaz sok birodalmi jogszabályt, felsorol nyolc kanadai jogszabály, közülük három olyan amely tartományt hozott létre és öt olyan amely a Constitution Act, 1867 módosítása volt.

A kanadai bíróságok fenntartották a jogot hogy önhatalmúlag hozzáadjanak és bebiztosítsanak elveket és szokásokat az alkotmányba. Bár a bíróságok azon képessége hogy az alkotmányban kifejezetten nem szereplő emberi jogokat is elismerjék nem különösen szokatlan, a kanadai helyzet mégis egyedi abból a szempontból, hogy ez a képesség kiterjed nem emberi jogi eljárásbeli kérdésekre is.

A New Brunswick Broadcasting Co. v. Nova Scotia (Speaker of the House of Assembly) ügyben a Kanadai Legfelsőbb Bíróság komondta, hogy az 52(2)-es cikkely nem egy kimerítő listája mindennek ami az alkotmányt alkotja. A bíróság fentartotta a jogot hogy íratlan elveket is hozzáadjon az alkotmányhoz, ezáltal bebiztosítva őket és alkotmányos elsőbbséget biztosítva nekik (jelen esetben a parlamentáris immunitást adták hozzá) . A Bíróság ugyanakkor kijelentette hogy az írott dokumentumok listája állandó és nem módosítható, kivéve a módosítási szabályok alkalmazásával.

Általános[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Constitution Act, 1982 52-es és maradék cikkelyei a „General” (Általános) cím alatt találhatóak- Az 56-os cikkely kimondja hogy az alkotmány angol és francia változata egyenlő és az 57-es cikkely hozzáteszi, hogy a Constitution Act, 1982-nek magának az angol és francia változata egyenrangú. A jogi szakértők ezt a 18-as cikkellyel hasonlítják össze, mely kimondja hogy a jogszabályok angol és francia változata egyenlő.[5] Az 59-es cikkely korlátozza az Alapokmány 23-as cikkelyének (közoktatás kisebbségi nyelven) alkalamazását Québecben. A cikkely nem lesz teljesen hatályos Québecben amíg a tartományi kormány nem ratifikálja azt. A 60-as cikkely kijelenti, hogy a törvényt lehet „Constitution Act, 1982”-nek hívni, és hogy a többi Constitution Act nevű törvénnyel együtt közösen „Constitution Acts, 1867 to 1982” (1867 és 1982 közötti törvények az alkotmányról) elnevezés használható.

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A British North America Act 20-as cikkelyét kicserélte a Constitution Act, 1982 5-ös cikkelyére; az 51-es cikkelyt módosította; a 91(1) és 92(1) cikkelyeket törölte; a 92A cikkelyt hozzáadta; a 94A cikkelyt módosította.
  2. Hogg, Peter W.. Constitutional Law of Canada, 2003 Student Ed., Scarborough, Ontario: Thomson Canada Limited, 689. o (2003) 
  3. Hogg, Peter W.. Canada Act 1982 Annotated. Toronto: The Carswell Company Limited (1982) 
  4. Rhonda Lauret Parkinson, "Equalization Payments in Detail,"[1] Mapleleafweb. University of Lethbridge. Elérés: 2006. július 15.
  5. Bastarache, Michel, Andre Braen, Emmanuel Didier and Pierre Foucher, Language Rights in Canada, ed. Michel Bastarache, trans. Translation Devinat et Associés, Ottawa, (Montréal, Quebec: Editions Yvon Blais, 1987), p. 103.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Constitution Act, 1982 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]