Conrad Gyula

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Conrad Gyula
Született1877. június 25.[1][2]
Budapest
Elhunyt1959. június 26. (82 évesen)[1][2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • festőművész
  • grafikusművész
SírhelyeÚj köztemető
A Wikimédia Commons tartalmaz Conrad Gyula témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Conrad Gyula[3] (Budapest, 1877. június 25. – Budapest, 1959. június 26.) magyar grafikus és festő.

Élete[szerkesztés]

Pályáját banktisztviselőként kezdte. Festészeti tanulmányait Vajda Zsigmondnál, később Olgyay Viktornál folytatta. A 20. század elején „hirtelen felvirágzott” grafikusművészet előfutáraként emlegetik.[4]

1903-tól szerepeltek a Műcsarnok tárlatain fametszetei, rézkarcai és litográfiái. A külföldi tájak és művészet megismerésére 1907-ben Münchenben és Párizsban, 1909-ben Olaszországban tett tanulmányutakat. Részt vett az I. világháborúban, ahol megsebesült, majd haditudósító lett, Albánia területén működve gyűjtött későbbi festői időszakára tájélményeket. Gyűjteményes kiállítását 1918-ban a Nemzeti Szalonban rendezték meg.

Nagy sorozatai voltak az 1913-ban Tavasz Rómában címmel megjelent színes litográfia-album (6 darabos), továbbá az 1925-ben kiadott Magyar Föld című, 8 darabos (3 színes, 5 fekete-fehér) rézkarc-gyűjtemény, mely a falusi magyar élet és a magyar természet nyolc motívumát rögzítette. Részt vett Éber László Művészeti lexikonának munkáiban. Sok könyvillusztrációja jelent meg. 1945 után Szentendrén telepedett le. Számos kitüntetést nyert a hazai és külföldi tárlatokon. Műveinek nagy részét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Egy- és több-színnyomású modern linóleummetszeteiből találhatók példányok a Magyar Képzőművészeti Egyetem Archív Grafikai Gyűjteményében is.

Az 1908-ban alapított szabadkőműves Martinovics-páholy tagja volt.[5]

Művészete[szerkesztés]

A sokszorosító grafika minden válfajában alkotott, a fametszettől a rézre maratásig. Maga is nyomta lapjait, tehát minden új darabja a keze műve volt.

A 20. század elején „bekövetkezett az iparművészet és a nyomdaipar fejlődésében is az a fordulat, amely a könyvnyomtatás technikájában megfelelőbb, anyagszerűbb eszközök alkalmazását hozta magával. A festői felfogás divatja csökkenőben volt, és egy grafikusabb jellegű irány tört magának utat. (Kner Izidor)

A könyvnyomtatásban a grafika 1930 felé teljesedett ki: megteremtődött a magyar alkalmazott grafikusok színvonalas gárdája. Megalakult a Magyar Könyv- és Reklámművészek Társasága. 1930. évi kiállításukon Conrad Gyula is szerepelt műveivel. A Kner nyomdával együttműködve ő is készített ún. szigneteket (mai szóval) vállalati emblémákat.[6]

Társasági tagság[szerkesztés]

Martinovics-páholy tagja

Műveiből[szerkesztés]

  • A Kalimegdan kapuja, 34x24 cm, papír, grafika
  • A Pásztorok hódolása, fametszet. In: Erdélyi Helikon, 1930. 1. sz. 2l. Illusztráció.
  • A római Trinita dei Monti, 38x30 cm, grafika
  • A San Giorgio Maggiore templom Velencében, 38x28 cm, rézkarc
  • Albániában, 25x33 cm, grafika
  • Berat. Albánia, 22x35 cm, papír, grafika
  • Betsabé, 32 x 24,5 cm, fametszet [1]
  • Ca d’oro Venezia, 25x26 cm, papír, rézkarc
  • Csendes vizeken, 27x31 cm, papír, metszet [2]
  • Estefelé a Lateran előtt, 40x32 cm, papír, nyomat
  • Fahordás Erdélyben, 27x29 cm, papír, metszet
  • Fürdőzők, 1939. 29,5x38,5 cm, rézkarc
  • Hajógyárban, 27x25 cm, rézkarc
  • Halászbárkák, 52x46 cm, olaj
  • Három királyok, 1930, rézkarc. In: Nyugat, 1930. 17. sz. [3]
  • Hegyvidék, 22x36 cm, akvarell
  • Hmalinat Albániában, 35x45 cm, gouache
  • „Jegenyés táj”, (színes fametszet) Zádor Istvánnak 1906-ban dedikálva.
  • Kilátás a Kálváriáról, 42x39 cm, rézkarc
  • Lovasszekér, 1906 körül, fametszet. (Szakképzés során készült hallgatói munka. Magyar Képzőművészeti Egyetem Gyűjteménye)
  • Madonna del Sasso, 38x28 cm, papír, rézkarc
  • Mária és a kisded, 33x25 cm, rézkarc
  • Michelangelo kupolája, 30x27 cm, papír, nyomat
  • Müncheni külváros, 39x31 cm, papír, metszet
  • Nápoly, 31x42 cm, papír, rézkarc
  • Nyári est az Arno partján, 32x22 cm, metszet
  • Piazza dei banchi Genovában, 34x26 cm, papír, rézkarc
  • Régi idők emléke, 50x35 cm, fametszet (Ajánlás: Pécsi [József] barátomnak szeretettel Conrad Gy 1932. VI. 24.)
  • Római látkép, 33x25 cm, színes litográfia
  • Santa Maria Maggiore, 37x27 cm, papír, nyomat
  • Septimius Severus diadalíve Rómában, 32x39 cm,
  • Tábor, 36x26 cm, ceruza
  • Tájkép, 43x31 cm, olaj
  • Tájkép, 60x45 cm, olaj
  • Tavaszi reggel a Forumon, 37x30 cm, papír, nyomat
  • Tivoli, 38x28 cm, rézkarc
  • Tükröződő házak, 24x29 cm, rézkarc
  • Vajdahunyad, 20x14 cm, rézkarc
  • Velence, 24x30 cm, rézkarc [4][halott link]
  • Velencei ünnep, 27x36 cm, rézkarc
  • Velencei óratorony, rézkarc. In: Művészet. Szerk.: Lyka Károly, 1912.[5]
  • Veronai utcarészlet, 37x22 cm, rézkarc
  • Zermatt, 1930, rézkarc. In: Nyugat, 1930. 17. sz. [6]

Könyvillusztrációi[szerkesztés]

  • Pesti évkönyv. Feljegyzések a magányban és a piarcon, (sic!) sóhajtással és reménynyel az évekből, mikor mindenki rongyos volt Magyarországon. Krúdy Gyula írásában. (Budapest) 1921. Kiad. Sacelláry. 141. lap 1 sztl. lev. Készült 400 kézzel számozott példányban.
  • Victor Hugo: A Rajna I-II. (Sorozat: Hugo Viktor összes regényei és elbeszélései). Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Victor Hugo: A nyomorultak, I-VIII. (Sorozat: Hugo Viktor összes regényei és elbeszélései). Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Victor Hugo: A párizsi Notre Dame I-II. (Sorozat: Hugo Viktor összes regényei és elbeszélései). Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Victor Hugo: A kis Napoleon. (Sorozat: Hugo Viktor összes regényei és elbeszélései). Christensen és Társa-Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Émile Zola: Párizs gyomra I-IV. Flaubert Daudet. Szerk.: Ambrus Zoltán. (Sorozat: Zola összes művei.) Négy könyv két kötetben. Christensen és Társa-Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Émile Zola: Az emberirtó. Szerk.: Ambrus Zoltán. (Sorozat: Zola összes művei.) Christensen és Társa-Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Émile Zola: Rougonék szerencséje I-II. Szerk.: Ambrus Zoltán. (Sorozat: Zola összes művei.) Christensen és Társa-Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Émile Zola: Szerelem I-II. Szerk.: Ambrus Zoltán. (Sorozat: Zola összes művei.) Christensen és Társa-Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.
  • Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Úr és szolga. A sötétség hatalma. Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest. Év n.

Borítóterv[szerkesztés]

  • Honoré de Balzac: A Nucingen-ház – Sarrasine. (Sorozat: Balzac mesterművei) Christensen és Társa Gutenberg könyvkiadó vállalat. Illusztrátor: Charles Huard. Budapest. Év. n.
Conrad Gyula sírja Budapesten. Új köztemető: 6/3-1-105/106.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC02469/02524.htm, Conrad Gyula, 2017. október 9.
  2. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  3. ↑ Nevét számos forrás Conrád formában írja.
  4. ↑ Nyugat, 1926. 5. szám Elek Artúr Conrad Gyula új rézkarcalbuma.
  5. ↑ 100 éves a Martinovics páholy. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. január 1.)
  6. ↑ Haiman György A Kner család és a magyar könyvművészet 1882-1944. (Hozzáférés: 2009. január 1.)

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Iniciálé Krúdy Gyula Pesti évkönyvéhez. In: Erdélyi Helikon, 1931. 3. sz. 201. lap.
  • Patkó Károly: Conrad Gyula. In: Magyar Grafika, 1932. 3–4. 36–37. oldal
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Conrad_Gyula&oldid=26806390”