Clausula rebus sic stantibus
A clausula rebus sic stantibus (latin, a kifejezés jelentése: „a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék”) a szerződések jogában a körülmények alapvető megváltozására utal. Egy ilyen változás esetén egy egyezmény vagy szerződés egyik tagja kivonhatja magát alóla.[1]
A Polgári Törvénykönyvben[szerkesztés]
A clausula rebus sic stantibus elvét a Polgári Törvénykönyv 241. §-a tartalmazza: eszerint a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően olyan körülmény áll be, amely folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
Bécsi egyezmény[szerkesztés]
Ezt a doktrínát a nemzetközi jogászok részéről sok kritika érte, mert kilépési lehetőséget biztosít a szerződéses kötelezettségek alól. A jelenlegi gyakorlat a hatókörének behatárolása felé mutat.[1] A „körülmények alapvető megváltozása” egy nehezen meghatározható fogalom, és a Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 62. cikke szerint a változásnak „a részes felek által előre nem látott”-nak és a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértékét gyökeresen módosítónak kell lennie.[1][2]
A Bécsi Egyezmény különbséget tesz a teljesítés utólagos lehetetlenülése és a körülmények alapvető megváltozása között.[3] Előbbi akkor lehet kilépési indok az egyezmény 61. cikke alapján, ha „a lehetetlenülés a szerződés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy tartós eltűnése vagy megsemmisülése folytán következett be.”[2]
Források és jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b c Evans, Graham, Jeffrey Newnham. Dictionary of International Relations (angol nyelven). London: Penguin Books, 467. o (1998). ISBN 0140513973
- ^ a b Bécsi egyezmény a szerződések jogáról. 1987. évi 12. törvényerejű rendelet a szerződések jogáról szóló, Bécsben az 1969. évi május hó 23. napján kelt szerződés kihirdetéséről. (Hozzáférés: 2008. május 15.)
- ↑ szerk.: Elizabeth A. Martin, Jonathan Law: Dictionary of Law, 6 (angol nyelven), Oxford University Press, USA, 441. o (2006). ISBN 019280698X

