Clausula rebus sic stantibus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A clausula rebus sic stantibus (latin, a kifejezés jelentése: „a dolgok jelenlegi állására vonatkozó záradék”) a szerződések jogában a körülmények alapvető megváltozására utal. Egy ilyen változás esetén egy egyezmény vagy szerződés egyik tagja kivonhatja magát alóla.[1]
Ezt a doktrínát a nemzetközi jogászok részéről sok kritika érte, mert kilépési lehetőséget biztosít a szerződéses kötelezettségek alól. A jelenlegi gyakorlat a hatókörének behatolása felé mutat.[1] A „körülmények alapvető megváltozása” egy nehezen meghatározható fogalom, és a Bécsi egyezmény a szerződések jogáról 62. cikke szerint a változásnak „a részes felek által előre nem látott”-nak és a szerződés alapján még teljesítendő kötelezettségek mértékét gyökeresen átalakítónak kell lennie.[2][1]
A Bécsi Egyezmény különbséget tesz a teljesítés utólagos lehetetlenülése és a körülmények alapvető megváltozása között[3]. Előbbi akkor lehet kilépési indok az egyezmény 61. cikke alapján, ha „a lehetetlenülés a szerződés végrehajtásához elengedhetetlenül szükséges tárgy tartós eltűnése vagy megsemmisülése folytán következett be.”[2]
[szerkesztés] Források és jegyzetek
- ^ a b c Evans, Graham, Jeffrey Newnham (1998). Dictionary of International Relations (angol nyelven). London: Penguin Books, 467. o. ISBN 0140513973.
- ^ a b
- ^ (2006)szerk.: Elizabeth A. Martin, Jonathan Law: Dictionary of Law, 6 (angol nyelven), Oxford University Press, USA, 441. o. ISBN 019280698X.
