Mezei aszat

Mezei aszat
	Virágzó mezei aszat (Cirsium arvense) az észtországi Keila mellett
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (Eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superasteridae;
Csoport:	Asteridae;
Csoport:	Euasterids II;
Rend:	Fészkesvirágzatúak (Asterales);
Család:	Őszirózsafélék (Asteraceae);
Alcsalád:	Bogáncsformák (Carduoideae);
Nemzetség-; csoport:	Cynareae;
Alnemzetség-; csoport:	Carduinae;
Nemzetség:	Aszat (Cirsium); Mill., (1754)
Faj:	C. arvense;
Tudományos név
	Cirsium arvense; (L.) Scop.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Mezei aszat témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei aszat témájú médiaállományokat és Mezei aszat témájú kategóriát.

A mezei aszat (Cirsium arvense) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjába sorolt aszat (Cirsium) nemzetség egyik legismertebb faja. További magyar elnevezései: mezei acat, mezei bogáncs, kanadai bogáncs.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az északi féltekén a sarkvidék kivételével szinte mindenhol nő.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Legfeljebb másfél méter magasra növő, kétszikű lágy szárú. Bordázott szára esetenként fehéren molyhos. Tejnedve nincs.

Erőteljes gyökérrendszere elágazó gyökerek emeletesen elrendezett szintjeiből áll. Karógyökere 3–4 m mélyre hatol. Mélyen fekvő gyökérlábai eredetileg függőlegesen futnak, később térdesen-csuklósan lehajlanak.

Hullámosan fodros, szórt állású, nyeletlen (azaz ülő) levelei közül az elsők fordított (inverz) tojásdadok, a továbbiak lándzsahegy alakúak, az egyszerűtől a szabdaltig hasogatottak; a levélhasábok csúcsán merev, sárga tövisekkel. A levelek színe kopasz, de fonákjuk lehet gyéren molyhos.

A virágzat csak halványbíbor csöves virágokból áll. Sátorozó virágzata megnyúlt gömb alakú. Egyes példányain a fészkekben mindkét ivarú virág előfordul, másokon csak termős virágok nőnek. Termése sárgásfehér szőrbóbitás kaszat; egy-egy növény 3-4 ezer kaszattermést fejleszthet.

A klasszikus gyógynövény terápiákban manapság kevéssé alkalmazott, régebben hánytató és vizelethajtó gyógynövényként volt ismeretes.^[1]

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Évelő gyomnövény, életformája G3. Általában tavasszal, sekélyen csírázik. Széles ovális, húsos, sötétzöld, ép élű, jóformán nyél nélküli sziklevelei a földön kúsznak. A száraz, homokos vagy tőzeges, mészszegény fajták kivételével minden talajon erőteljesen fejlődik.

Réteken, útszéleken, parlagon hagyott földeken tömeges. Települések körül és vetésekben is előfordul. Nitrofil, eutróf, mezoxerofil-mezohigrofil növény. Május végétől virágzik, gyakran még ősszel is találkozhatunk vele. Érett terméseit a szél hordja szét.