Ciprusi törpe elefánt
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Pleisztocén Holocén | ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Elephas (Palaeoloxodon) cypriotes'' Bate |
A ciprusi törpe elefánt (Elephas cypriotes) az elefántok egy kihalt fajtája, amely rokonságban állt a ma is élő ázsiai elefánttal.
Tartalomjegyzék |
Leírása [szerkesztés]
A ma elfogadott tudományos vélemények szerint a ma már kihalt erdei őselefántból (Palaeoloxodon antiquus) alakulhatott ki. Valószínűleg a miocén végén, a messinai sókrízis idején vándorolhatott a nagyrészt kiszáradt Földközi-tenger medencéjén át Ciprusra, (és más földközi-tengeri szigetekre is) majd a tengerszint helyreállása után az izolált zsugorodás körülményei között vált törpe méretűvé. Ennek a jelenségnek az okát – csakúgy, mint más elszigelt állatcsoportok, elefántok, mamutok törpe-növése esetében – az állomány belterjességében, a táplálék szűkösségében és a ragadozók hiányában vélik megtalálni a kutatók. Becsült súlya mindössze 200 kg volt, ami azt jelenti, hogy ősei testtömegének (kb. 10 tonna) 98%-át elvesztette. Agyarai aránylag kisebb mértékben csökkentek, szárazföldi őseihez képest 40%-ra estek vissza.
A ciprusi törpe elefánt körülbelül 9000 évvel időszámításunk előtt pusztult ki. A fajt Elephas cypriotes Bate néven is ismerik Dorothea Bate paleontológus után, aki elsőnek írta le.[1]
Ásatások [szerkesztés]
Ellentétben a ciprusi törpe vízilóval, amelynek maradványai nagy tömegben kerültek elő, a törpe elefánt csontjait nagyon ritkán lelték fel. Dorothea Bate írta le tudományosan az első ilyen leletet, amelyet egy barlangban talált Kerínia hegyeiben 1902-ben.[2][3]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Reese, David S.: Men, Saints, or Dragons? in Folklore, Vol. 87, No. 1 (1976), pp. 89-95
- ↑ Bate, D. M. A.: Preliminary Note on the Discovery of a Pigmy Elephant in the Pleistocene of Cyprus in Proceedings of the Royal Society of London Vol. 71 (1902 - 1903), pp. 498-500
- ↑ ’’Further Note on the Remains of Elephas cypriotes from a Cave-Deposit in Cyprus’’ by Dorothea M. A. Bate in Philosophical Transactions of the Royal Society of London, Series B, Containing Papers of a Biological Character, Vol. 197 (1905), pp. 347-360
További információk [szerkesztés]
- D.M.A. Bate, Preliminary Note on the Discovery of a Pigmy Elephant in the Pleistocene of Cyprus, in Proceedings of the Royal Society of London 71 (1903), pp. 498-500.
- A.H. Simmons, Faunal Extinction in an Island Society: Pygmy Hippopotamus Hunters of Cyprus, New York, 1999. (ISBN 0306460882)
- M. Masseti, Did endemic dwarf elephants survive on Mediterranean islands up to protohistorical times?, in G. Cavarretta - P. Gioia - M. Mussi - M.R. Palombo, La terra delgli Elefanti. The World of Elephants, Rome, 2001, pp. 402-406.
- P. Davies - A.M. Lister, Palaeoloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus, in G. Cavarretta - P. Gioia - M. Mussi - M.R. Palombo, La terra delgli Elefanti. The World of Elephants, Rome, 2001, pp. 479-480.
- M.R. Palombo, Endemic elephants of the Mediterranean Islands: knowledge, problems and perspectives, in G. Cavarretta - P. Gioia - M. Mussi - M.R. Palombo, La terra delgli Elefanti. The World of Elephants, Rome, 2001, pp. 479-480.
