Cinkit

Cinkit
Adatok
Névváltozat	vörös cinkérc
Ásványosztály	oxidok és hidroxidok
Alosztály	egyszerű oxidok
Kémiai elnevezése	cink-oxid
Képlete	ZnO
Kristályrendszer	hexagonális
Megjelenési forma	hexagonális hemimorf
Sűrűség	5,56 g/cm³
Keménység	4-5
Hasadás	tökéletes
Törés	kagylós, egyenetlen
Szín	narancsvörös-világosbarna
Porszín	sárga-narancssárga
Fény	gyémántfényű
Átlátszóság	átlátszó, áttetsző

A cinkit (ZnO) vagy vörös cinkérc az oxidok és hidroxidok osztályába tartozó ásvány. A cink-oxid természetben előforduló ásványa.

Jellemzői

A cinkit hexagonális rendszerben kristályosodik, szerkezete a wurtzitéval azonos (izotíp). Jó kristályokban a természetben ritka, inkább vaskos, leves, pátos formában található. A kristályok alakja jellegzetesen hemimorf, hasadása tökéletes. Gyémántfényű. Színe narancsvörös-világosbarna, ami a beépülő mangán és vas szennyeződéseknek köszönhető. Mesterségesen is előállítható, ilyenkor ultraibolya fényben lumineszkál. Olvadáspontja 1670 °C. Savak oldják, szénen hevítve világít.

Előfordulása

A természetben ritkán fordul elő. Legnagyobb lelőhelye a New Jersey állambeli Franklin városa mellett van, ahol egyéb mangán- cinktartalmú ércek társaságában fordul elő (willemit, franklinit). További lelőhelyei Bottino (Olaszország) és Heazlewood (Tasmánia).

Felhasználása

Úgy a természetes, mint a mesterséges cinkitet az elektrotechnikában hasznosították kristálydetektorokként a vákuumcsövek megjelenése előtt. Korábban a kalkopirittel kombinálták (ún. Perikon-detektor).

Felhasznált irodalom

• A cinkit lapja a webmineral.com-on
• Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994