Cinkit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cinkit
Zincite.jpg
Általános adatok
Névváltozatok vörös cinkérc
Kémiai név cink-oxid
Képlet ZnO
Kristályrendszer hexagonális
Ásványrendszertani besorolás
Osztály Oxidásványok
Alosztály 2:1 és 1:1 típusú fém-oxidok
Azonosítás
Megjelenés hexagonális hemimorf
Szín narancsvörös-világosbarna
Porszín sárga-narancssárga
Fény gyémántfényű
Átlátszóság átlátszó, áttetsző
Keménység 4-5
Hasadás tökéletes
Törés kagylós, egyenetlen
Sűrűség 5,56 g/cm³

A cinkit (ZnO) vagy vörös cinkérc az oxidásványok közé tartozó ásvány. A cink-oxid természetben előforduló ásványa.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cinkit hexagonális rendszerben kristályosodik, szerkezete a wurtzitéval azonos (izotíp). Jó kristályokban a természetben ritka, inkább vaskos, leves, pátos formában található. A kristályok alakja jellegzetesen hemimorf, hasadása tökéletes. Gyémántfényű. Színe narancsvörös-világosbarna, ami a beépülő mangán és vas szennyeződéseknek köszönhető. Mesterségesen is előállítható, ilyenkor ultraibolya fényben lumineszkál. Olvadáspontja 1670 °C. Savak oldják, szénen hevítve világít.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetben ritkán fordul elő. Legnagyobb lelőhelye a New Jersey állambeli Franklin városa mellett van, ahol egyéb mangán- cinktartalmú ércek társaságában fordul elő (willemit, franklinit). További lelőhelyei Bottino (Olaszország) és Heazlewood (Tasmánia).

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Úgy a természetes, mint a mesterséges cinkitet az elektrotechnikában hasznosították kristálydetektorokként a vákuumcsövek megjelenése előtt. Korábban a kalkopirittel kombinálták (ún. Perikon-detektor).

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]