Cinkit
| Cinkit | |
| Adatok | |
| Névváltozat | vörös cinkérc |
| Ásványosztály | oxidok és hidroxidok |
| Alosztály | egyszerű oxidok |
| Kémiai elnevezése | cink-oxid |
| Képlete | ZnO |
| Kristályrendszer | hexagonális |
| Megjelenési forma | hexagonális hemimorf |
|
|
|
| Sűrűség | 5,56 g/cm³ |
| Keménység | 4-5 |
| Hasadás | tökéletes |
| Törés | kagylós, egyenetlen |
| Szín | narancsvörös-világosbarna |
| Porszín | sárga-narancssárga |
| Fény | gyémántfényű |
| Átlátszóság | átlátszó, áttetsző |
A cinkit (ZnO) vagy vörös cinkérc az oxidok és hidroxidok osztályába tartozó ásvány. A cink-oxid természetben előforduló ásványa.
Tartalomjegyzék |
Jellemzői [szerkesztés]
A cinkit hexagonális rendszerben kristályosodik, szerkezete a wurtzitéval azonos (izotíp). Jó kristályokban a természetben ritka, inkább vaskos, leves, pátos formában található. A kristályok alakja jellegzetesen hemimorf, hasadása tökéletes. Gyémántfényű. Színe narancsvörös-világosbarna, ami a beépülő mangán és vas szennyeződéseknek köszönhető. Mesterségesen is előállítható, ilyenkor ultraibolya fényben lumineszkál. Olvadáspontja 1670 °C. Savak oldják, szénen hevítve világít.
Előfordulása [szerkesztés]
A természetben ritkán fordul elő. Legnagyobb lelőhelye a New Jersey állambeli Franklin városa mellett van, ahol egyéb mangán- cinktartalmú ércek társaságában fordul elő (willemit, franklinit). További lelőhelyei Bottino (Olaszország) és Heazlewood (Tasmánia).
Felhasználása [szerkesztés]
Úgy a természetes, mint a mesterséges cinkitet az elektrotechnikában hasznosították kristálydetektorokként a vákuumcsövek megjelenése előtt. Korábban a kalkopirittel kombinálták (ún. Perikon-detektor).
Felhasznált irodalom [szerkesztés]
- A cinkit lapja a webmineral.com-on
- Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994

