Cinkit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cinkit
Zincite.jpg
Adatok
Névváltozat vörös cinkérc
Ásványosztály oxidok és hidroxidok
Alosztály egyszerű oxidok
Kémiai elnevezése cink-oxid
Képlete ZnO
Kristályrendszer hexagonális
Megjelenési forma hexagonális hemimorf

Sűrűség 5,56 g/cm³
Keménység 4-5
Hasadás tökéletes
Törés kagylós, egyenetlen
Szín narancsvörös-világosbarna
Porszín sárga-narancssárga
Fény gyémántfényű
Átlátszóság átlátszó, áttetsző

A cinkit (ZnO) vagy vörös cinkérc az oxidok és hidroxidok osztályába tartozó ásvány. A cink-oxid természetben előforduló ásványa.

Tartalomjegyzék

Jellemzői [szerkesztés]

A cinkit hexagonális rendszerben kristályosodik, szerkezete a wurtzitéval azonos (izotíp). Jó kristályokban a természetben ritka, inkább vaskos, leves, pátos formában található. A kristályok alakja jellegzetesen hemimorf, hasadása tökéletes. Gyémántfényű. Színe narancsvörös-világosbarna, ami a beépülő mangán és vas szennyeződéseknek köszönhető. Mesterségesen is előállítható, ilyenkor ultraibolya fényben lumineszkál. Olvadáspontja 1670 °C. Savak oldják, szénen hevítve világít.

Előfordulása [szerkesztés]

A természetben ritkán fordul elő. Legnagyobb lelőhelye a New Jersey állambeli Franklin városa mellett van, ahol egyéb mangán- cinktartalmú ércek társaságában fordul elő (willemit, franklinit). További lelőhelyei Bottino (Olaszország) és Heazlewood (Tasmánia).

Felhasználása [szerkesztés]

Úgy a természetes, mint a mesterséges cinkitet az elektrotechnikában hasznosították kristálydetektorokként a vákuumcsövek megjelenése előtt. Korábban a kalkopirittel kombinálták (ún. Perikon-detektor).

Felhasznált irodalom [szerkesztés]