Cincinnati Bengals

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cincinnati Bengals
logó
logó
Csapatadatok
Székhely Cincinnati, Ohio
Alapítva 1967. május 23.
Csapatszínek fekete, narancssárga, fehér
Kabalafigura Who Dey

Vezetőedző Marvin Lewis
Tulajdonos Mike Brown
Elnök Duke Tobin

Stadionok

Nippert Stadium (1968–1969)
Cinergy Field (1970–1999)
Riverfront Stadium néven (1970–1995)

Paul Brown Stadium (2000–)
Szereplés
NFL (1970)

American Football Conference (1970–)
– AFC Central (1970–2001)

AFC North (2002–)
AFL (1968–1969) Nyugati Csoport
Bajnoki címek
Konferencia (2) AFC: 1981, 1988
Csoport (8)

AFC Central:1970, 1973, 1981, 1988, 1990

AFC North: 2005, 2009, 2013

A Cincinnati Bengals amerikaifutball-csapat az Amerikai Egyesült Államokban, az ohiói Cincinnatiban, amely az NFL AFC konferenciájának északi csoportjában játszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A klubot 1967. május 23-i dátummal alapította Mike Brown, de Cincinnatiban már működött amerikaifutball-csapat 1937 és 1941 között. Brown erősen kötődött a sportághoz, hiszen 1946-tól egészen 1962-ig a vezetőedző volt a Cleveland Brownsnál, ahonnan a tulajdonossal (Art Modell) való ellentéte miatt távozott. Amikor James Rhodes, Ohio kormányzója kezdeményezésére a város új csapat indítását és új stadion építését határozta el, Mike Brown az ötlet mellé állt. Mivel Brown rendelkezett a Cleveland Browns színeinek jogával, ahhoz hasonló fekete, narancssárga, fehér színekből álló csapatszíneket választott, a mintázatot pedig a városban akkoriban népszerű állatkerti bengáli tigristől „kölcsönözték”. A franchise az AFL bajnokság középső csoportjában indult, és Brown a tulajdonosi funkció mellett a vezetőedzői feladatot is vállalta.

A csapat az első két szezonban amolyan „újonccsapat”-kezdést produkált, két év alatt mindössze hét győzelmet aratott. Jól sikerült az AFL és NFL egyesülése utáni első év (1970), amikor 8–6-os alapszakasz mérleggel bejutottak a rájátszásba, de ott a Baltimore Coltstól simán kikaptak, 17–0-ra. Brown 1969-ben és 1970-ben az év edzője lett, Paul Robinson 1968-ban, Greg Cook 1969-ben pedig az év újonca lett. Brown 1975-ig volt vezetőedző, és irányításával ezalatt még kétszer jutottak a playoffba, de ott már nem voltak sikeresek. 1976-ban Bill „Tiger” Johnson, 1978-ban Homer Rice volt a csapat vezetőedzője, de nem tudtak kilépni a középszerűségből. 1980-ban Forrest Gregget szerződtették, aki játékosként hatszoros NFL-bajnok volt, és edzőként gondosan összeállított csapatot küldött pályára, és 1981-ben már 12–4-es mutatót értek el, megnyerték csoportjukat, és bejutottak a rájátszásba. Az első meccsen 28–21-re megverték a Buffalót (ez volt a csapat első olayoff-győzelme), a másodikon fölényes biztonsággal jutottak túl a San Diegón (27–7), az AFC bajnoka lettek és bejutottak a Super Bowlba. A Pontiac Silverdome-ban lejátszott 16. nagydöntőben (az amerikai himnuszt Diana Ross énekelte) az NFC bajnoka, a San Francisco 49ers azonban 26–21-re legyőzte őket.

Az 1983-as csonka szezonban is kiválóan teljesítettek, de a rájátszásban kikaptak a New York Jetstől. A következő szezonok nem sikerültek a Bengals számára. 1988-ban azonban Sam Wyche vezetőedző irányításával ismét kivételesen eredményesen szerepeltek: 12–4-gyel zárták az alapszakaszt, amelynek az MVP-je Boomer Esiason, a Bengals irányítója lett. A rájátszás első mérkőzésén 20–12-re verték a Seattle Seahawksot, majd a Buffalón is túljutottak (21–10). A Super Bowl XXIII mérkőzést Miamiban játszották le 1989. január 22-én, az ellenfél ismét a San Francisco 49ers volt. Közvetlenül a mérkőzés előtt olyan esemény történt, ami – többek szerint maghatározó módon – megzavarta a csapatot: Stanley Wilson running back „bedrogozta” magát, és nem tudott a csapat rendelkezésére állni. A Bengals ennek ellenére jól tartotta magát, a változatos mérkőzés utolsó percéig vezetett, de a vége 20–16-os vereség lett.

A következő évek komoly visszaesést hoztak, a csapat folyamatosan negatív mutatót ért el, 2005-ig mindössze kétszer volt 8–8-as mutatójuk. 1991-ben elhunyt az alapító tulajdonos, és a helyére a fia, Mike Brown állt. 2003-ban Marvin Lewis állt az addigi Dick LeBeau vezetőedző helyére. 2005-ben végre 11–5-ös alapszakaszbeli mutatót követően bejutottak a rájátszásba, de ott a Pittsburgh Steelerstől kikaptak 31–17-re. A következő évben ismét súlyos helyzetbe került a franchise: 2006 és 2007 között tíz játékosukat tartóztatták le különböző bűncselekmények gyanújával. Ezután 2009-ben – további számos, a csapatot sújtó esemény ellenére – 10–6-ra hozták az alapszakaszt, megnyerték a csoprtjukat, de a rájátszásban ismét vereséget szenvedtek (New York Jets, 24–14).

2010-ben gyenge, 5–11-es mérkőzésmutatót értek le, 2011-ben azonban már pozitív lett a mutatójuk: 9–7. A rájátszás első meccsén azonban ismét kikaptak, a Houston Texans verte őket 31–10-re.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap