Cinéma du look

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A cinéma du look francia filmművészeti hullám az 1980-as években, amelyet Raphaël Bassan írt le először a La Revue du Cinéma 1989. májusi, 448. számában.[1] Itt három francia rendező, Jean-Jacques Beineix, Luc Besson és Leos Carax filmjeiben vélt közös látásmódot felfedezni.[2] Ezek a filmek a stílust a tartalom, a látványt a történet fölé helyezték.[3] A művek François Mitterrand Franciaországában perifériára került, elidegenedett fiatalokat választották fókuszuknak.[4] A filmekben megjelennek végzetes szerelmek, kortársaikat a családjuk elé helyező fiatalok, visszatérő elem a rendőrség kifigurázása, valamint a párizsi metró mint az alternatív, underground társadalmi réteg szimbóluma. Sokszor keveredik a ’magaskultúra’ (így az operazene a Dívában és A Pont-Neuf szerelmeseiben) és a tömegkultúra (Batman-utalások a Metróban).[3] Az alkotók inspirációért Új-Hollywood filmjeihez (kiváltképp Francis Ford Coppola Szívbélijéhez és Rablóhalához), a késői Fassbinder-filmekhez, televíziós reklámokhoz, videóklipekhez és divatfényképekhez fordultak.[5]

Alkotók és filmek[szerkesztés]

Jean-Jacques Beineix
Luc Besson
Leos Carax

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Cinéma du look című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]