Celje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cilli szócikkből átirányítva)
Celje
Celje - pogled z gradu.JPG
Celje vár felőli, (ÉNy-i) látképe (2004)
Becenév: Knežje mesto (Hercegváros)
Közigazgatás
Ország  Szlovénia
Tartomány Alsó-Stájerország
Statisztikai régió Savinjska
Község Celje
Rang városi község (mestna občina)
Kerületei Centrum, Dečkovo naselje, Dolgo polje, Gaberje, Hudinja, Karel Destovnik Kajuh, Lava, Nova vas, Savinja, Slavko Šlander
Alapítás éve I. sz. 50 (municipium Claudia Celeia)
Polgármester Bojan Šrot (SLS)
Irányítószám 3000
Körzethívószám 03
Rendszám területkód CE
Népesség
Teljes népesség 48 081 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 241 m
Terület 94,9 km²
Időzóna UTC+1
Elhelyezkedése
Celje  (Szlovénia)
Celje
Celje
Pozíció Szlovénia térképén
é. sz. 46° 14′, k. h. 15° 16′Koordináták: é. sz. 46° 14′, k. h. 15° 16′
Celje weboldala

Celje (IPA: [ˈʦɛːljɛ]Ltspkr.png kiejtése, németül Cilli IPA: [ˈʦɪlɪ]) Ljubljana és Maribor után Szlovénia harmadik legnagyobb városa, a 11 szlovén városi község (mestna občina )egyike. Jellegzetes közép-európai város, a történelmi Alsó-Stájerország regionális központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város a celjei Felső Vár (407 m) alatt, a Savinja, Ložnica, és Voglajna folyók összefolyásánál terül el, a Savinja völgy legalacsonyabb részén, tengerszint felett 241 m magasságban.

Celje környékét gyakran sújtják kisebb földrengések.

Celje, Georg Matthäus Vischer, Topographia Ducatus Stiriae, Graz 1681
Celje 1750-es látképe. Balról a Voglajna folyó látszik, amint a Savinjába ömlik
Celje, 1830 - Lith. Kaiser, Graz
Régi képeslap Celjéről. Előtérben a vasútállomás, jobbra a Cillei-palota, a Vasudvar (Železni dvor, Eisenhof) baloldalt

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környék első telepesei a hallstatti kultúrához tartoznak. A kelta időkben a település neve Kelea volt; a kutatások arra mutatnak, hogy a kelták pénzt is vertek itt. Miután e terület a Római Birodalomhoz került, a település Civitas Celeia néven volt ismert. Városi privilégiumait Claudius császár (41–54) uralkodása alatt, i. sz. 50-ben nyerte el municipium Claudia Celeia néven. Celeia hamarosan virágzó római kolónia lett, komoly építkezések színhelye. Mars templomát birodalom-szerte ismerték. Az írásos emlékek arra utalnak, hogy a város gazdag, sűrűn lakott volt, biztonságos falakkal és tornyokkal, több emeletes márványpalotákkal, széles terekkel és utcákkal. Második Trójának, Troia secundának is nevezték. Celeiát érintette az Aquileiából Pannonia felé haladó római út, a Borostyánút egyik szakasza. I. Constantinus (272–337) uralkodása alatt, 320 körül, Aquileia püspökség része lett. Az 5. és 6. századi népvándorlások folyamán a várost szláv törzsek lerombolták, de a korai középkorban újjáépült.

Celje a cillei grófok székhelye volt 1341 és 1456 között. Vásárvárosi státuszát a 14. század első felében nyerte el, szabad városi rangját Cillei Frigyestől 1451. április 11-én kapta meg. Miután a grófi család Cillei Ulrik halálával 1456-ban kihalt, a területet a Habsburg III. Frigyes örökölte és beolvasztotta a stájer hercegségbe.

A város védőfalai és a várárok 1473-ban épültek.

A helyi nemesség közül sokan áttértek a protestáns hitre a Reformáció alatt, de a terület visszatért a katolikus egyházhoz az Ellenreformáció folyamán.

A Napóleoni háborúk után az Osztrák Császárság, majd 1867-ben az Osztrák–Magyar Monarchia része lett.

A 19. században és a 20. század elején egyre erősödött mind a német, mind a szlovén nacionalizmus és a nemzeti ellentét. Az 1910-es népszámlálás szerint a népesség 66,8%-a német volt.[2] Ennek szimbóluma volt a Német Kulturális Központ (németül Deutsches Haus), amely 1906-ban épült (ma: Cillei-palota, szlovénül: Celjski dom). A szlovén nyelvű oktatás 1895-ben kezdődött el az 1808-as alapítású 1. számú cillei gimnáziumban. A népesség folyamatosan növekedett ebben a periódusban. 1840 és 1900 között Celje lakossága 1793-ról 6743-ra ugrott (→ #Népesség). A Déli Vasút első BécsTrieste-i szakasza 1846. április 27-én érte el Celjét. Az első telefonvonalat 1902-ben fektették le, a város 1913-kapott elektromos ellátást. A Nemzeti Palota (Narodni dom), amely ma a polgármesteri hivatal és a városi tanács székhelye, 1896-ban épült. A első világháború vége és a monarchia 1918-as összeomlása után, Celje a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz (későbbi nevén Jugoszláviához) került. Ebben a korszakban további gyors iparosodás és jelentős népességnövekedés jellemezte a várost.

A második világháború folyamán a németek 1941. áprilisában foglalták el Celjét. A Gestapo 1941. április 16-án jelent meg a városban, három nap múlva SS vezér Heinrich Himmler követte, aki megszemlélte a hírhedt Stari pisker börtönt. A város komoly veszteségeket szenvedett a háború alatt. A szövetségesek bombatámadásaitól a Nemzeti Palota erősen megrongálódott. A körzet háború előtti 20 000-es lakosságból 575 személy veszett el a háborúban, többnyire a 20–30 éves korosztályból. Több mint 1500 személyt deportáltak Szerbiába vagy a Harmadik Birodalom belsejébe. Ismeretlen számú állampolgárt soroztak be a német hadseregbe. Körülbelül 600 „elrabolt gyermeket” vittek Németországba németesítés céljából.[forrás?] Celjében Jakob Savinšek szobrász Vojna in mir (Háború és béke) című emlékműve tanúskodik a világháborúról.

A háború utáni néhány hónapban a Jugoszláv Néphadsereg nagyszámú horvát, szerb, szlovén nemzetiségű milicistát, kollaboránst, német származású civilt, vagy egyszerűen partizán- vagy kommunizmus-ellenességgel vádolt egyént gyűjtött össze és végzett ki, minden bírósági eljárás nélkül. Ebben részt játszott a város területéhez tartozó teharjei gyűjtőtábor is. A holttesteket Szlovénia-szerte titkos tömegsírokba temették – többek között a Celje környéki tankcsapdákat is felhasználták. Eddig 581 tömegsírt találtak Szlovéniában az 1945. május–júliusi időszakból. Miután a teharjei tábor bezárult, a helyi hatóságok ipari szeméttelepet hoztak létre a tábor temetője fölé, a gyilkosságok bizonyítékait mérgező hulladékokkal elrejtve. 1991-ben, amikor újra lehetett beszélni a vérengzés tényeiről, a szlovén kormány emlékművet emelt a teharjei tábor áldozatainak. [3]

Celje 1991-ben a Tíznapos háborút követően a független Szlovénia része lett. 2006. április 7-én a XVI. Benedek pápa által alapított celjei püspökség székhelye lett a maribori érsekségen belül.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókorban Kelea, Celeia néven volt ismert, ennek töve valószínűleg az indoeurópai *kel- 'magaslik, hegy' szó volt, arra utalva, hogy a város hegyre épült erődített település volt. [4] Mások szerint az óír celīd- 'elrejt' eredet is számításba jöhet, és nem elhanyagolható a kapcsolat a Keltoi 'kelták' népnévvel sem. [5]

Első középkori említése Cylie néven történt, az 1122 és 1137 között készült Wolfhold von Admont krónikájában.

A helyi szlovén köznyelvben a város nevének kiejtése Cjele vagy Cele.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Dániel templom
  • Pellengér
  • Háború és béke emlékmű (Vojna in mir), Jakob Savinšek alkotása
  • 1241-es alapítású ferences kolostor
  • Nemzeti palota (Narodni dom)
  • A Cillei-palota (Celjski dom)
  • Víztorony
  • Felsővár
  • Vasútállomás
  • Postahivatal


Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év 1439 1798 1820 1834 1840 1900 1924 1940 2002 2007
Népesség[6] 1000 1400 1635 1511 1793 6743 7750 20 000 48 081 45 826

Celjének 2002-ben 47 660 lakosa volt. Egyéb statisztikák ugyanezen évből:[forrás?]

  • Férfiak száma: 22 744;
  • Nők száma: 24 816;
  • Családok száma: 18 410;
  • Családok átlagos létszáma: 2,6;
  • Lakások száma: 19 578;
  • Lakóépületek száma: 8090.

Közigazgatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi falvak tartoznak a város közigazgatása alá:

Kerületek és helyi közösségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti Palota (Narodni dom), ma Városháza (Jan Vladimir Hrásky, 1895–1896)
Celje Palota (Celjski dom), (Peter Paul Brang, 1905–1906)

Celjében 10 kerület (mestne četrti) és 9 helyi közösség (krajevne skupnosti) található:

Kerületek

  • Centrum
  • Dečkovo naselje
  • Dolgo polje
  • Gaberje
  • Hudinja
  • Karel Destovnik Kajuh
  • Lava
  • Nova vas
  • Savinja
  • Slavko Šlander

Helyi közösségek

  • Aljažev hrib
  • Ljubečna
  • Medlog
  • Ostrožno
  • Pod gradom
  • Škofja vas
  • Šmartno v Rožni dolini
  • Teharje
  • Trnovlje


Polgármesteri hivatal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cillei postahivatal

Celje jelenlegi polgármestere Bojan Šrot, 2006-ban harmadszor választották erre a posztra.

Bíróságok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Celjében három általános bíróság működik

  • Celjei Legfelsőbb Bíróság
  • Celjei Kerületi Bíróság
  • Celjei Helyi Bíróság.

Celjében működik továbbá a Munkaügyi Bíróság a munkajogi viták megoldására, és a Közigazgatási Bíróság külső osztálya az adminisztratív eljárásokból eredő viták rendezésére.

Címer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cillei Ulrik címere
Szlovénia címere

Celje címere a Cillei grófok címerén alapszik.

Felhasználták az 1918-as szlovén nemzeti címerhez, amely a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság címerének is része lett. Hasonlóképpen a háromcsillagos motívum belekerült az 1991-es szlovén nemzeti címerbe is.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Celjének nincsen saját egyeteme, csupán néhány főiskola működik a városban. A maribori egyetem kihelyezett logisztikai fakultása 2005-ben nyílt meg a városban. 2006-ban alapították a Tehnopolis Celje nevű technológiai központot és nemzetközi egyetemet, amely 2013-ra készül el.

Rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Celjében évente városi fesztivált rendeznek, április 11-én.

Híres celjeiek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok, baráti városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosok:[7]

Baráti városok:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Orožen. id. mű, 362–365.
  2. Az 1910-es osztrák–magyar népszámlálásról bővebben: Geographischer Atlas zur Vaterlandskunde an der österreichischen Mittelschulen. Bécs: K. u. k. Hof-Kartographische Anstalt G. Freytag & Berndt (1911) 
  3. Mitja Ferenc. Secret World War Two mass graves in Slovenia (angol nyelven). Ljubljana: Slovenian Presidency of the Council of the European Union, 155–160. o (2008) 
  4. Sciaretta, Antonio: Ancient Toponymy (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  5. szerk.: Koch,John T.: Celtic culture: a historical encyclopedia (angol nyelven). ABC-CLIO, 365. o (2006) 
  6. Orožen. id. mű, 362–365. o 
  7. Partnerska mesta (szlovén nyelven). (Hozzáférés: 2009. január 17.)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Janko Orožen. Zgodovina Celja in okolice, 1. del (Celje és vidéke történelme), in Celjski zbornik, Celje: Kulturna skupnost v Celju (1971) 
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Celje című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Celje témájú médiaállományokat.