Ciklámen (növénynemzetség)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ciklámen
Cyclamen persicum
Cyclamen persicum
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Asteridae
Rend: Hangavirágúak (Ericales)
Család: Kankalinfélék (Primulaceae)
Alcsalád: Myrsinoideae
Nemzetség: Cyclamen
L.
Szinonimák
  • Cyclaminos Heldr.
  • Cyclaminum Bubani
  • Cyclaminus Haller
Elterjedés
1. C. balearicum 2. C. repandum 3. C. purpurascens 4. C. hederifolium 5. C. peloponnesiacum 7. C. creticum 8. C. graecum 9. C. coum 10. C. colchicum 11. C. parviflorum és C. abchasicum 12. C. elegans 13. C. alpinum, C. intaminatum, C. cilicium, C. mirabile és C. pseudibericum 14. C. cyprium 15. C. libanoticum 16. C. persicum 17. C. rohlfsianum 18. C. africanum
1. C. balearicum 2. C. repandum 3. C. purpurascens 4. C. hederifolium 5. C. peloponnesiacum 7. C. creticum 8. C. graecum 9. C. coum 10. C. colchicum 11. C. parviflorum és C. abchasicum 12. C. elegans 13. C. alpinum, C. intaminatum, C. cilicium, C. mirabile és C. pseudibericum 14. C. cyprium 15. C. libanoticum 16. C. persicum 17. C. rohlfsianum 18. C. africanum
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ciklámen témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ciklámen témájú médiaállományokat és Ciklámen témájú kategóriát.

A ciklámen (Cyclamen) a kankalinfélék (Primulaceae), egyes szerzők szerint[1] a szerecsenpuszpáng-félék (Myrsinaceae) családjába tartozó nemzetség. Neve az ógörög cyclos (kerek) szóból ered, népies nevei (kanrépa, disznórépa) arra utalnak, hogy egykor a makkoltatott kondák fontos tápláléka volt. A nemzetség 20 faja főleg Európa mediterrán részein, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában elterjedt. Szép és illatos virágaikért gyakran tartják szobanövényként a szobaciklámen (C. persicum) fajtákat. Az egyetlen Magyarországon őshonos faj, az erdei ciklámen (Cyclamen purpurascens) főleg az Alpokalján terem.

Jellemzők[szerkesztés]

Szabálytalanul gömbös gumóik a föld alatt, vagy annak felszínén helyezkednek el. A levelek széles szíves, vagy vese alakúak, gyakran foltosak, általában tél végén jelennek meg, a száraz nyári időszakban elpusztulnak. A virág csúcsálló, a szirmok száma 4 vagy 5, általában 180°-os szögben visszahajlók (ez a jellegzetesség már a bimbóban is megfigyelhető), színük rózsaszínű, ritkábban fehér. Apró terméseiket hangyák terjesztik. A valódi kétszikűek nagy részével ellentétben a csíranövényen csak egy sziklevél látható, mert a másik elcsökevényesedett.[2]

Termesztése[szerkesztés]

A laza, tőzeges, sok tápanyagot tartalmazó talajt kedveli. A szárazságot nem bírja, ezért lakásban célszerű 2-3 naponta, bőségesen öntözni. A félárnyékot kedveli; hő- és fényigénye egyaránt közepes. Magról szaporítható.

Rendszerezés[szerkesztés]

A nemzetségbe az alábbi 20 faj és 1 hibrid tartozik:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. szerk.: Ujhelyi Péter: Élővilág enciklopédia - A Kárpát-medence gombái és növényei. Kossuth Kiadó (2006). ISBN 963 09 4851 6 
  2. Siegfried Danert, Peter Hanelt, Johannes Helm, Joachim Kruse, Jürgen Schultze-Motel: Urania Növényvilág: Magasabbrendű növények II. Fordította: Horánszky András és Stohl Gábor. Szakmailag ellenőrizte: Simon Tibor. 1976 (első kiadás, ISBN 963 280 083 4), 1981 (második, változatlan kiadás, ISBN 963 281 004 X). Budapest: Gondolat Kiadó. 178–179. o.  

Források[szerkesztés]