Christoph Ludwig Agricola

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Christoph Ludwig Agricola
Született 1665. november 5.
Regensburg
Meghalt 1724. augusztus 8.
Regensburg (58 évesen)
Nemzetisége német
Stílusa tájképfestészet
Aki hatott rá Nicolas Poussin
Claude Lorrain
Aki(k)re hatott Christian Hilfgott Brand
Folyóparton vízesésésnél (olajfestmény)
Folyóparti tájkép átutazókkal (tempera papíron)

Christoph Ludwig Agricola (Regensburg, 1665. november 5.Regensburg, 1724. augusztus 8.) német barokk tájképfestő és rézkarcoló.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festészetére Nicolas Poussin és Claude Lorrain festészete volt nagy hatással. „Heroikus” tájképeket festett, amelyek a kortársak körében nagy népszerűségnek örvendtek, számos fiatal festő őt utánozta. Tájképei igen változatosak voltak, hiszen a festő sokat utazott, többek közt járt Angliában, Hollandiában, Franciaországban, Itáliában, s hosszabb ideig Nápolyban tartózkodott. Számos magángyűjtő és múzeum vásárolta műveit Európa városaiban (Bécs, Drezda, Kassel, Firenze, Nápoly, Bologna, Torino, stb.). Olajfestményeinek színei az idők folyamán a Munkácsy Mihály festményein is ismert festéstechnikai[1] okok miatt megsötétedtek.

Tanítványai közül Christian Hilfgott Brand (1694-1756) Bécsben tett szert hírnévre, mint tájképfestő.

Képeiből[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Önarckép ecsettel és palettával (Brunswick Múzeum)
  • Portré testvéréről (Bernhard Vogel)
  • Diána és Actaeon (rézkarc)
  • Szatír a Nimfák a kanapéján (rézkarc)
  • Tájkép a folyópartról és a házakról (rézkarc)[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. E festéstechnikai téma kifejtését lásd a Munkácsy Mihályról szóló szócikkben.
  2. Képlista a német wikipedia megfelelő szócikke nyomán.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Christoph Ludwig Agricola témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 1. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Andor Győző kiadása, 1935. Christoph Ludwig Agricola szócikkét lásd 14. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.