Christian Michelsen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Peter Christian Hersleb Kjerschow Michelsen
Christian Michelsen.jpg
Christian Michelsen
Született 1857. március 15.
 Norvégia, Bergen
Elhunyt 1925. június 29. (68 évesen)
 Egyesült Királyság, London
Nemzetisége norvég
Foglalkozása államférfi
politikus

Peter Christian Hersleb Kjerschow Michelsen (Bergen, 1857. március 15. - London, 1925. június 29.) norvég hajózási mágnás és államférfi. Norvégia miniszterelnöke volt 1905 és 1907 között. Michelsennek központi szerepe volt Norvégia és Svédország perszonáluniójának 1905-ben történt felbomlásában, emellett egyike volt kora legbefolyásosabb norvég politikusainak.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A norvégiai Bergenben született, nevét nagyapjáról, Peder Christian Hersleb Kjerschow[1] püspökről kapta.

Christian Michelsen ügyvéd és hajótulajdonos volt, 1891-ben lett tagja a norvég parlamentnek a Norvég Liberális Párt színeiben. Távol tartotta magát a kicsinyes pártharcoktól, de segített létrehozni a koalíciót a Norvég Konzervatív Párttal, és így jött létre a Koalíciós Párt. Tagja lett a Francis Hagerup vezette második kabinetnek, és egyik legfőbb támogatója lett a Svéd-Norvég Unióval való szembenállásnak. 1905 márciusában Michelsen váltotta Hagerupot a miniszterelnöki székben, és azonnal lépéseket tett az unió felbontásának érdekében.

Az unió felbontásának alapját az adta, hogy II. Oszkár svéd király visszautasította a norvég konzuli törvényeket. A svéd kormányzat hosszú éveken keresztül ragaszkodott ahhoz, hogy ne lehessen a norvégoknak a Svéd Parlament tudta nélkül külföldre képviseletet küldeniük. A svédek beleegyeztek volna, hogy Norvégia is nyisson önálló külképviseleteket, de azt szerették volna, hogyha cserébe Norvégia elfogadja, hogy az unió külügyminiszterét Svédország adja. Ezt a norvégok úgy értelmezték, hogy a svédek föléjük akarnak kerekedni a unió keretein belül. Így ezt a megállapodást nem voltak hajlandóak elfogadni.

II. Oszkár tehát nem írta alá törvényt 1905. május 27-én, erre válaszul a teljes norvég kabinet lemondott. A király nem tett semmit, félve az unió küszöbön álló felbomlásától, a svéd politikusok pedig ezt a norvégok visszavonulásának hitték. Június 7-én aztán a norvég parlament deklarálta, hogy mivel a (svéd) király nem képes kormányt állítani, ezért elvesztette képességét az uralkodásra, és ettől kezdve nem tekinthető Norvégia királyának. Ez a stratégiai húzás adta meg a jogi alapot a perszonálunió felmondására, és ennek a stratégiának a kialakítása Christian Michelsen érdeme. Rendkívül fontos volt, hogy mindvégig az 1814-es norvég alkotmány alapjain maradtak.

Úgy hitte, hogy a norvég emberek, miután megkapták a szükséges információkat a sajtóból, egyesülni fognak a demokráciáért. Azonban csalódnia kellett: a norvég szavazók 74 százaléka a monarchiát támogatta. Michelsen, noha hitt a norvég demokráciában, elfogadta a demokratikus monarchiát, mint a norvégok többségének akaratát. Így a dán Károly herceget választották meg, VII. Haakon norvég király néven Norvégia királyának, aki a szavazáson a szavazatok 79%-át szerezte meg.

Michelsen üdvözli VII. Haakon norvég királyt és Olaf hercegt, amikor 1905-ben Norvégiába érkeznek

Az 1906-os választáson párton kívüliként került be a norvég parlamentbe, ahol a liberálisok hamarosan kiközösítették. 1907-ben lemondott, mert belefáradt a politikai vezetők kicsinyes civakodásaiba, és kénytelen volt belátni, hogy politikai nézeteit nem fogadják el. Jørgen Løvland folytatta Michelsen munkátját, de nem volt elég ereje a koalíció fenntartására, így az 1908-ban felbomlott. Michelsen sohasem tért vissza a politikai életbe. Helyette tehetségét inkább egy olyan szervezet létrehozásának szentelte, ami a tudományos és intellektuális szabadságot tűzte zászlajára. A szervezet később felvette Chr. Michelsen Institute nevet.

A pártpolitikától való irtózását egy mondatban foglalta össze: „A pártkongresszus az a hely, ahol számos felelőtlen politikus találkozik azért, hogy ragut készítsenek a választópolgáraik ételéből.”

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elnyerte a Szent Olaf Norvég Királyi Rend nagykeresztjét 1905-ben, majd 1907-ben a láncot is.

Később megalakult a nevével fémjelzett Chr. Michelsen Institute (CMI) intézet , ami független központként vizsgálja a nemzetközi fejleményeket és politikát. A CMI-t Bergenben alapították 1930-ban, elméleti és gyakorlati kutatásokat is végez négy tematikus csoport szerint: Emberi Jogok; Demokrácia és fejlődés; Béke, konfliktusok és államok; Szegénység visszaszorítása és a közigazgatás reformja .

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. «Nu gjælder det at holde kjæft», by Øyvind Ask, Bergens Tidende.