Cholet-i csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cholet-i csata
GuerreVendée 1.jpg
Henri de la Rochejaquelein a cholet-i csatában (Paul-Émile Boutigny festménye)

Konfliktus Francia forradalom, A vendée-i háború
Időpont 1793. október 17.
Helyszín Cholet, Franciaország
Eredmény republikánus győzelem
Szemben álló felek
Flag of France.svg Francia Köztársaság Vendée-i felkelők
Parancsnokok
Jean Léchelle
Jean-Baptiste Kléber
François-Séverin Desgraviers-Marceau
Michelle de Beaupuy
François Joseph Westermann
Maurice d'Elbée
Charles de Bonchamps  
Henri de la Rochejaquelein
Jean-Nicolas Stofflet
Gaspard de Bernard de Marigny
Szemben álló erők
26 000 40 000
Veszteségek
4 000 halott és sebesült 8 000 halott sebesült és eltűnt
12 ágyú
é. sz. 47° 03′ 36″, ny. h. 0° 52′ 42″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 36″, ny. h. 0° 52′ 42″


A cholet-i csata 1793. október 15-én zajlott a vendée-i háború idején, a franciaországi Cholet város mellett a republikánus hadsereg és a lázadó Katolikus és Királyi Hadsereg között. A csata a republikánusok egyértelmű győzelmével ért véget, ezzel a felkelők végleg elvesztették a stratégiai kezdeményezés lehetőségét. A cholet-i csata után kezdte meg a republikánus hadsereg a Virée de Galerne hadműveletet, mely a felkelés letörésével és a tartomány elpusztításával végződött.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Két nappal a cholet-i csata előtt, október 15-én, a Királyi és Katolikus Hadsereg a Cholet-től délnyugatra fekvő La Tremblaye kastély mellett megkísérelte megállítani a republikánus csapatok előrenyomulását, de súlyos vereséget szenvedett, az összecsapásban a royalista csapatok parancsnoka, Louis Marie de Lescure is súlyosan megsebesült.

A csata után a megvert csapatok Cholet-be vonultak vissza, a royalista parancsnokok azonban nem látták lehetségesnek a város védelmét a súlyos muníció és ágyú-hiány miatt, így megkezdték Cholet evakuálását és a visszavonulást Beaupréau irányába. A republikánus elővéd így ellenállás nélkül nyomult be a városba Michel de Beaupuy parancsnoksága alatt. Ezt követően a republikánus hadsereg benyomult a város központjába is, a la tremblaye-i csata után dandártábornokká előléptetett François-Séverin Desgraviers-Marceau vezetésével, de Jean-Baptiste Kléber tábornok leállította az előrenyomulást, bevárva egy 10 000 fős erősítést, mely Alexis Chalbos parancsnoksága alatt érkezett.

Október 17-én reggel mindkét fél tábornokai tanácskozást tartottak az indítandó hadműveleteikről. A republikánus tábornokok tanácskozásán Kléber tábornok felvetette annak lehetőségét, hogy a republikánus hadsereget három hadoszlopba osztva indítják útnak, melyeknek feladata Saint-Florent-le-Vieil, Gesté és Beaupréau községek elfoglalása lenne, ezzel bekerítve a felkelőket és megakadályozva, hogy átkeljenek a Loire folyón és eljussanak Nantes-ba. A tábornokok többsége azonban leszavazta a javaslatot, amellett foglalt állást, hogy a csapatok egységét fenn kell tartani és a támadást Beaupréau fele kell folytatni.

A royalista tábornokok tanácskozásán Charles de Bonchamps felajánlotta, hogy breton katonáival átkel Bretagne tartomány területére és ott felkelést robbant ki, ezzel rákényszerítve a republikánusokat, hogy megosszák csapataikat. Bonchamps javaslatát azonban leszavazták és egy általános támadás terve mellett foglaltak állást Cholet visszafoglalására, míg Antoine Philippe de La Trémoille parancsnoksága alatt 4 000 katonát küldtek Varades bevételére.

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bonchamps halála (George Degeorge 1837-ben készült festménye)

október 17-én kora délután a 40 000 fős vendée-i hadsereg megkezdte offenzíváját a republikánusok állásai ellen Cholet-től északra. Beaupuy tábornokot rövid idő alatt visszavetették a városba, majd felgyújtották a város környéki rekettyést, melynek füstje megakadályozta a republikánus tüzérséget a pontos célzásban.

A felkelők három vonalba felállva indították meg támadásukat a republikánus csapatok ellen. A jobb szárnyat Henri de la Rochejaquelein, a középső részt Loius d'Elbée és Charles de Bonchamps, a balszárnyat Jean-Nicolas Stofflet és Gaspard de Bernard de Marigny irányította. A vendée-i sereg 22 ágyúja által állandóan bombázott Desgraviers-Marceau csapatai rövidesen az összeomlás szélére kerültek, csak a Kléber és Chalbos által küldött erősítésnek köszönhetően tudták tartani magukat. A Rochejaquelein által vezetett jobb szárny Beaupuy tábornok csapatait késztette visszavonulásra, akit a Kléber által küldött 109. gyaloghadosztály mentett ki szorult helyzetéből, de a royalisták sikerei miatt bepánikolva Beaupuy elmenekült a csatatérről, akárcsak Jean-Baptiste Carrier.

A kezdeményezés Desgraviers-Marceau-nak köszönhetően került át a republikánus csapatok kezére. Marceau tüzérségét a gyalogság mögött helyezte el, így amikor a vendée-i támadás megindult és a republikánus gyalogság sorai felbomlottak, az ágyúk össztüzet zúdítottak a royalista katonákra, hatalmas veszteséget okozva nekik és zavart keltve soraikban. Bonchamps és d'Elbée néhány száz lovas katona élén megkísérelték rendezni soraikat, de ez nem sikerült nekik és nem sokára a republikánus csapatok körbekerítették őket. A harcokban mindketten súlyosan megsebesültek, de csak Bonchamps-nak sikerült kitörni a republikánusok gyűrűjéből, d'Elbée fogságba esett és később kivégezték.

A váratlan fordulat után a royalista tábornokok elrendelték a visszavonulást és a Loire-on való átkelést, mely La Trémoille sikeres Varades elleni támadásának köszönhetően kivitelezhető volt. A republikánus csapatok többsége Cholet-ben maradt, csak François Joseph Westermann folytatta üldözésüket a Loire-ig, elfoglalva Beaupréau-t, ahol 400 sebesült vendée-i katona került a fogságába, akiket mind egy szálig kivégeztetett.

A vendée-i felkelőknek 4 000 – 5 000 republikánus foglyuk volt, akiket nem tudtak áthajózni a Loire túlsó partjára, így elrendelték a kivégzésüket. A sebesült Charles de Bonchamps, aki eddigre már haldoklott, azonban személyesen rendelte el a foglyok szabadon engedését, a katonák pedig - akik között Bonchamps nagyon népszerű volt - teljesítették a kapott parancsot. Bonchamps tábornok október 18-án belehalt sérüléseibe.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cholet-i csata végleg a republikánus csapatok javára billentette a mérleget a vendée-i háború során. A csatát követően a republikánus tábornokok megindították a Virée de Galerne hadműveletet, mely alig egy hónap alatt sikerrel végződött és Vendée tartomány a republikánusok kezére került. A felkelést azonban még huzamosabb ideig nem tudták letörni, egészen 1796-ig tartott, gerillaháború formájában.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Smith, D. The Greenhill Napoleonic Wars Data Book. Greenhill Books, 1998.
  • Yves Gras, La Guerre de Vendée, éditions Economica, 1994.
  • Jean Tabeur, Paris contre la Province, les guerres de l'Ouest, éditions Economica, 2008.