Luigi Cherubini
| Luigi Cherubini | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Született |  Toszkánai NagyhercegségFirenze 1760. szeptember 14. |
| Származás | olasz |
| Elhunyt |  FranciaországPárizs 1842. március 15. (81 évesen) |
| Pályafutás | |
| Műfajok | opera, klasszikus zene |
| Aktív évek | 1773-1842 |
Luigi Cherubini (Firenze, 1760. szeptember 14. – Párizs, 1842. március 15.), itáliai születésű zeneszerző, sikereit elsősorban Franciaországban érte el.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Cherubini Firenzében született Maria Luigi Carlo Zenobio Salvatore Cherubini néven. Első zenei leckéit hatéves korában csembalista apjától, Bartolomeótól kapta. Ifjúkorában komponált egyik kantátáját Firenzében mutatták be I. Lipót, a leendő császár tiszteletére. Lipót értékelte az ifjú tehetségét, és Giuseppe Sartihoz, a neves operaszerzőhöz küldte zenei tanulmányainak folytatására. A Sartinál töltött időszak rendkívül hasznos volt számára, komoly zeneelméleti képzést kapott, itt sajátította el a polifonikus stílus technikáját és a kontrapunktikus szerkesztés alapelveit. Első bemutatott operája, a Quinto Fabio ugyan nem aratott átütő sikert, de következő operáit rövid időn belül sorban mutatták be. 1785-ben Londonba költözött, és a King's Theatre számára írt egy operát (La finta principessa, Az álhercegnő). Udvari komponistává nevezték ki. Az 1786-os Giulio Sabino kifejezett elismeréssel fogadták. Híre elért Párizsba is, ahol a színház nyári szünetében Marie-Antoinette is fogadta.
A kedvező fogadtatás hatására 1788-ban letelepedett Párizsban, első itt bemutatott operája a Démophon volt. Egy párizsi olasz operatársulatot (Théâtre de la Foire S. Germain) vezényelt, ennek megszűnése után Normandiába vonult vissza, az Élisa című operáján dolgozott. Ezzel a művével szakított az olaszos operastílussal, lényegesen nagyobb hangsúlyt adott a cselekmény és a zene drámaiságának. Ez a stílus erősen hatott Beethoven egyetlen operájára, a Fidelióra. Párizsban állást kapott a Nemzeti Zeneintézetben, majd az ebből alakult Konzervatóriumban. Ezután írt operái közül kiemelkedik a Médée (Médeia). Híre bejárta Európát, és mivel a Napóleonnal is összezördült, 1806-ban Bécsbe utazott két korábbi operájának (Lodoiska, Faniska) ottani bemutatójára. A bemutatkozás sikeres volt, Beethoven és Haydn is lelkesedett értük. Otthon rövidebb hallgatás következett, Cherubini kártyafestéssel töltötte idejét Chimay herceg vendégeként. A herceg végül rábeszélte egy mise megírására (F–dúr, „Chimay” mise). Több vallási témájú művet is írt a következő években, amik közül az 1816-ban bemutatott c–moll requiem ismét elbűvölte Beethovent: jobbnak tartotta Mozart művénél is. 1816-ban a Konzervatórium tanára, majd öt év múlva igazgatója lett. Munkája révén a szebb időket megért Conservatoire ismét nagy jelentőségű intézménnyé vált. Tanítványai között a legnevesebbek Halévy és Auber.
Cherubini hatalmas életművet hagyott maga után. Zeneszerzői nagyságát legjobban Beethoven elismerő véleménye bizonyítja. Ennek ellenére műveit sokáig szinte elfeledték, az operaházak csak a Médeiát tűzték időnként színre, ám napjainkban egy lassú újjászületés figyelhető meg. Játsszák egyetlen szimfóniáját, nyitányait, több vallásos szerzeményét, más operákat is, és lemezfelvételek sora jelenik meg műveiből.
Szerzeményeiből [szerkesztés]
Operák [szerkesztés]
Olasz korszak
- Amore artigiano, 1773.
- Il giocatore, 1775.
- Il Quinto Fabio, 1779.
- Armida abbandonata, 1782.
- Adriano in Sirio, 1782.
- Mesenzio, re d'Etruria, 1782.
- Il Quinto Fabio, 1783.
- Lo sposo di tre e marito di nessuna, 1783.
- Olimpiade, 1783.
- L'Alessandro nell'Indie, 1784.
- L'Idalide, 1784.
Londoni korszak
Párizsi korszak
- Démophon, 1788.
- Lodoiska, 1791.
- Le congres de rois, 1794.
- Élisa, or Le voyage aux glaciers du Mont Saint-Bernard, 1794.
- Médée, 1797.
- L'hôtellerie portugaise, 1798.
- La punition, 1799.
- La prisionniere, ?1799.
- Les deux journées, 1800.
- Epicure, ?1800.
- Anacréon, ou L'amour fugitif, 1803.
- Faniska, 1806.
- Pimmalione, ?1809.
- La crescendo, 1810.
- Les Abencérages, ou L'étendard de Grenade, 1813.
- Bayard a Mézieres, 1814.
- Blanche de Provence, ou La cour de fées, 1821.
- La marquise de Brinvilliers, 1831.
- Ali-Baba, ou Les quarante voleurs, 1833.
Vallásos zene [szerkesztés]
- Messe solennelle breve.
- A–dúr mise három hangra, 1808–1809.
- F–dúr mise, „Chimay” 1808.
- d–moll mise, Messe solennelle, 1811.
- Missa solemnis, d–moll, Esterházy hercegnek, 1811.
- C–dúr mise, 1816.
- c–moll rekviem, XVI. Lajos emlékére, 1816.
- G–dúr mise, XVIII. Lajos koronázására, 1816-1819.
- Missa solemnis, E–dúr, 1818.
- A–dúr mise, X. Károly koronázására, 1825.
- d–moll rekviem, saját temetésére, 1836.
Motetták [szerkesztés]
- 38 motetta.
Kamarazene [szerkesztés]
- 1. vonósnégyes, Esz–dúr, 1814.
- 2. vonósnégyes, C–dúr, 1829.
- 3. vonósnégyes, d–moll, 1834.
- 4. vonósnégyes, E–dúr, 1835.
- 5. vonósnégyes, F–dúr, 1835.
- 6. vonósnégyes, a–moll, 1837.
- Vonóskvintett, e–moll, 1837.
Egyéb kompozíciók [szerkesztés]
- D–dúr szimfónia (1815), kantáta, nyitány, himnuszok, graduálék, szonáták, dalok stb.
Források [szerkesztés]
- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon I. (A–F). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
- John Stanley: Klasszikus zene. Kossuth Kiadó, Budapest, 2006.
