Csillárkamoszatok
 | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||
| ||||||||
| Osztályok | ||||||||
| Hivatkozások | ||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Csillárkamoszatok témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Csillárkamoszatok témájú kategóriát. |
A csillárkamoszatok (Charophyta) a növények (Plantae) országának egy törzse.
A konzervatív rendszerekben a zöldmoszatok harmadik, legfejlettebb osztályaként szerepel. Valóban a zöldmoszatok ősi alakjaiból származnak, de hamar önálló evolúciós útra tértek, és igen magas fejlettséget értek el, a moszatok közül ők állnak legközelebb az embriós növényekhez, de nem azok ősei, evolúciós zsákutcának minősülnek.
A csoport parafiletikus, ezért rendszerezésükben változás várható.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Igen fejlett teleptestű, mindig többsejtű moszatok. Testük levél- (filloid), szár- (kauloid) és gyökérszerű (rizoid) részekre tagolódik. Testüket kezdetleges bőrszövetnek tekinthető kéregsejtek borítják. Belső anatómiai differenciáltságuk nem éri el a barnamoszatok szintjét, nincs meg a kezdetleges bélparenchima, nincsenek vezető sejtkötegek és szilárdító rostsejtek. Örvös elágazásrendszerük a zsurlókéra emlékeztet, szembeötlő a felsőbbrendű növényekre jellemző nódusz-internódium (szárcsomó-csomóköz, szártag) tagolódás.
Szárszerű főtengelyük 10–100 cm hosszú, és a virágos növények szárától eltérően csavarodott. A sárgásvörös hím- és a zöld női ivarszervek az oldaltengelyek elágazásaiban helyezkednek el.
Színanyagaik, asszimilációs termékeik[szerkesztés]
A csillárkamoszatok asszimilációjának terméke a zöldmoszatokra jellemző keményítő és némi növényi zsír. A színanyagok túlnyomó része klorofill a és b, alfa- és béta-karotin, valamint különféle xantofillok.
Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]
Lassú patakokban, árkokban, nádasok tisztásain, jól felmelegedő, eutróf szikes vizekben tömegesek lehetnek; az ilyen növénytársulások a csillárkagyepek.
Szaporodásuk[szerkesztés]
A hímivarsejtekből lefűződő szaporítósejtek a vízben úszva termékenyítik meg a petesejtet; a tömegesen termelődő szaporítósejtek vörösre festik a vizet.
Érdekességek[szerkesztés]
A csillárkamoszatok világhírű kutatója Filarszky Nándor magyar növénymorfológus, aki monográfiát is írt erről a növénycsoportról.
Források[szerkesztés]
- Urania Növényvilág I.: Alacsonyabbrendű növények
- Soó Rezső: Fejlődéstörténeti növényrendszertan
- Hortobágyi Tibor: Növényrendszertan
- Botta Pál, 1987: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Mezőgazdasági, Budapest, p. 23. ISBN 9632324129 Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Podani János. A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003). ISBN 963 463 632 2
