Charles van der Stappen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles van der Stappen.jpg

Charles van der Stappen (Saint-Josse-ten-Noode, Brüsszel mellett, 1843. december 19.Brüsszel, 1910. október 21.) a 19. századi belga szobrászat legjelentősebb mestere Meunier mellett.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A brüsszeli művészeti akadémián Jean-François Portaels festő tanítványa volt, majd Párizsban Rude, Mercié, Carpeaux szobrainak tanulmányozása jelentette számára a további képzést. Brüsszelben 1883-tól tanára, 1898-tól igazgatója a brüsszeli művészeti akadémiának. Kivált pályakezdésének első évtizedében gyakran látogatott el Párizsba, Firenzébe és Rómába. Ihletője volt a görög művészet, az itáliai reneszánsz. Az akadémián igen kiváló tanítványai voltak, köztük a festő és szobrász Rik Wouters.

Belgiumban a 19. században Charles van der Stappen sokat tett a belga szobrászat fellendítésért. Constantin Meunier mellett a legjelentékenyebb belga szobrász.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korai munkája: A faun toiletteje aranyérmet nyert Brüsszelben. Fő munkáinak egyike A művészet tanítása bronzcsoport, amely a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeum bejáratánál nyert elhelyezést. Szent Mihály a sárkánnyal c. szobrával a brüsszeli városháza lépcsőházát díszítették.

Aktszobrait finom ruganyosság jellemzi, Ifjú karddal (1876, brüsszeli múzeumban), Keresztelő Szent János (antwerpeni múzeum), Duzzadó hullám c. női akt (brüsszeli múzeumban).

A városépítők című köztéri alkotása két hatalmas munkásalakot ábrázol, e szobrot 1897-ben Budapesten állami nagy aranyéremmel jutalmazták.[1] Brüsszelben egy nagy parkban, a Parc du Cinquantenaire-ban nyert elhelyezést. Van der Stappen e szobra Meunier hatását mutatja, aki előszeretettel ábrázolt robusztus munkásalakokat.

Kitűnő arckép- és mellszobrokat (Portaels mellszobra) készített, s híressé vált A titokzatos Szfinx című 1897-es márványszobra. Ez a szobor már nem a hagyományos historizáló stílust mutatja, titokzatosságot és játékosságot szimbolizál, mintegy előre mutat a szecesszió felé.

A szobrok mellett iparművészeti alkotásokat is készített, asztali díszeket allegorikus szobrokkal például a brüsszeli városháza enteriőrjeihez, stb. Dekoratív munkákat készített aranyból, elefántcsontból. Ékszereket is tervezett. Igen érdekelte a fényképezés, vett is kamerát, számos művész kortársával ellentétben a fényképezést nagyon fontosnak tartotta a művészet fejlődése szempontjából.

Magyar vonatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A már említett 1897-es állami nagy aranyéremmel való jutalmazás mellett a budapesti Szépművészeti Múzeum őrzi Van der Stappen Az aggodalom és A zsarnok rögeszme című formailag és tartalmilag is jellegzetes allegorikus alkotásait.

Szobraiból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles van der Stappen témájú médiaállományokat.
  • Művészeti lexikon. 2. köt. Szerk. Éber László. Budapest : Győző Andor kiadása, 1935. Charles van der Stappen szócikkét lásd 472. p.
  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.