Charles Rennie Mackintosh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Rennie Mackintosh
Charles Rennie Mackintosh.jpg
Charles Rennie Mackintosh

Született 1868. június 7.
Glasgow
Meghalt 1928. december 10. (60 évesen)
London
Nemzetisége skót
Stílusa építész, akvarellfestő, szobrászművész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Charles Rennie Mackintosh témájú médiaállományokat.

Charles Rennie Mackintosh (Glasgow, 1868. június 7. - London, 1928. december 10.) skót építész, formatervező, akvarell festő és szobrász. Az Arts and Crafts mozgalom tervezője, a UK Art Nouveau importjának központi alakja.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Született 1868. június 7-én, Glasgowban (Parson Street 70.), William és Margaret Mackintosh tizenegy gyermekes családjának negyedik gyermekeként. Fiatalon a Reid Iskolában és az Alan Glen Intézetben tanult. Elnyerte az Alexander Thomson Utazóhallgatói támogatást, melyet az ókori klasszikus építészet tanulmanyozasara alapítottak.

Visszatérve a Honeyman and Keppie építészeti irodának dolgozott. Itt készült első nagy projektje, a Glasgow Herald Building, 1899-ben.

A Glasgowi Művészeti Iskolában találkozott Margaret MacDonald művésztársával. "A négyek" néven munkacsoportot hoztak létre. 1902-ben összeházasodtak. Több sikeres épületterv után, 1907-ben Mackintosh a Honeyman és Keppie üzleti partnere lett. Stílusa finomodott. A Scotland Street School terve, utolsó nagyobb építészeti feladata 1909-ben készült. A gazdasági nehézségek sok építészeti vállalkozást csődbe kényszerítettek. Mackintosh is kilépett a cégből és saját céget alapított, amit ugyancsak nehéz volt fenntartani. A család Suffolkba utazott kikapcsolódni. Itt készült sok vízfestménye. Egy évre rá tértek vissza, és Londonban telepedtek le. A festést és textiltervezést folytatták. Megbízást kapott W.J. Bassett-Lowke otthonának átalakításra 1916-ban. Ez volt utolsó építészeti és belsőépítészeti projektje.

Pénzügyi nehézségek miatt 1902-ben Port-Vendres-be költöznek, dél-francia mediterrán partvidékre, olcsóbb és melegebb körülmények közé. Életének e békés fázisában készítette nagy építészeti és tájkép portfolióját. Két év múlva, csak betegség tudta őket visszakényszeríteni Londonba. Nyakrák és nyelvrák volt a diagnózis. Rövid kórházi tartózkodást pár hónapi otthoni lábadozás követte, majd ismét kórházi ápolásra szorult. 1928. december 10-én, 60 éves korában hunyt el. A Golders Green Krematóriumban van eltemetve, Londonban.

Építészeti hatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Scotland Street School, Glasgow

Élete nagy részét Glasgowban töltötte. Az ipari forradalom idején a város volt a hajógyártás és a nehéztervezés nagy termelési központja. "Észak csillogó városa" néven nőtt és prosperált. A fogyasztási termékek és művészetek iránt fellépő nagy keresletre válaszolni kellett. A tömegtermékek váltak közkedveltté. Az ipari forradalommal párhuzamosan az ázsiai stílus és a feltörekvő modernista ideológia hatott Mackintosh tervezéseire. Japán elszigetelődési politikájának enyhülésével, a globalizáció jelentős japán hatást eredményezett mindenütt a világon. Glasgow kapcsolata különösen erősödött, mivel a Clyde folyó kikötőit japán tengerészeti és oktatómérnökök tanulmányozták. A japán tervezés ismertté és elismertté vált. A nyugat is átvette érdeklődéssel feledkezett bele az új hatásba, melyet Japonisme néven emlegettek.

Willow Tearooms, Margaret Macdonald

Gazdaságos és visszafogott értékrendje, egyszerű formái, természetes anyagai és a mód, ahogy inkább a textúrákkal, azok fény-árnyék hatásával dolgoztak az ornamentika és a minták helyett, megragadták Mackintosh fantáziáját is. A japán művészet és tervezés a térélmény alakításával foglalkozott inkább, mely nyugodt és organikus érzetet adott a belső tereknek.

Ugyanakkor új filozófia is terjedt Európában a funkcionalitás és praktikus tervezés jegyében. Ez az ún. modernizmus ideológiájában innovatív gondolatokat és új technológiákat kívánt alkalmazni. A tervezés a történelem és a tradíció helyett a jelenre és a jövőre koncentrált. Elhagyták a nehéz ornamentikát és a megörökölt stílust. Bár Mackintosh a mozgalom pionírja volt, tervei távol estek a modernizmus utilitariánizmusától. Az emberek szükségleteit tartotta szem előtt tervezéskor: az embereket nem tömegként kezelte, hanem individuumokként, akik nem gépek, hanem műalkotások közt szeretnének élni. Az inspirációt skót neveltetéséből merítette, és az Art Nouveauban, a japán egyszerűségben virágoztatta ki.

Stílusára az egyenes vonalak - éles szögek és a virágdekorációk szubtilis íveinek ellentétére épít. Jelentős tervezése még a Queens Cross Church (Maryhill, Glasgow), a művészeti iskolában töltött évek alatt. Ezt tartják legtitokzatosabb projektjének. Az egyetlen templom, mely kezei alatt épült. Ma a Mackintosh Társaság központja. Hasonlóan kortársához, Frank Lloyd Wrighthoz ő is gyakran adott kiterjedt leírást a részletekre, dekorációra és a berendezésre vonatkozóan. Ezek nagy részét felesége, Margaret Macdonald tervezte. Munkáit bemutatták az 1900-as Bécsi Világkiállításon, valamint Budapesten, [München]]ben, Drezdában, Velencében és Moszkvában is.

Mackintosh építészeti karrierje rövidnek mondható ugyan, de jelentős minőségében és hatásában. Különösen Ausztriában és Németországban kedvelték. Minden nagyobb munkája az 1896-1906 között készült. Magánlakásokat, kereskedelmi épületeket, és belső renovációkat tervezett.

- korábbi Daily Record irodák, Glasgow

- korábbi Glasgow Herald irodk a Mitchell Street-en,

- Derngate 78, Northampton (belsőépítészet)

- The Drive 5, Nortampton

Tervei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mérsékelten közkedvelt volt szülőhelyén, Skóciában, ambiciózus terveinek nagy része mégsem készült el. Az 1901-es Glasgowi Nemzetközi Kiállításra szánt tervek nem valósultak meg, ahogy a "Műkedvelők Háza" sem. Indult a Liverpool katedrális pályázatán, de alulmaradt Giles Gilbert Scott-tal szemben. A műkedvelők háza halála után, 1989-1996 között készült el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]