Charles Louis Alphonse Laveran

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Charles Louis Alphonse Laveran

Charles Louis Alphonse Laveran (Franciaország, Párizs, 1845. június 18.Franciaország, Párizs, 1922. május 18.) francia orvos. 1907-ben orvosi-élettani Nobel-díjat kapott a véglények okozta protozzon betegségek kutatásáért, a díjért járó pénzösszeg felét a Pasteur Intézetnek adományozta a higiéniai kutatások elősegítéséhez.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja és apai nagyapjai is orvosok voltak. Apja, Dr. Louis Théodore Laveran a francia hadsereg orvosaként szolgált, anyja, Guénard de la Tour volt. Fiatal korában Algériába költözött családjával együtt, mert apja ott teljesített szolgálatot. Mikor visszatértek Franciaországba, apja a École de Val-de-Grace Intézet professzori állásában helyezkedett el, de a hadsereg ellenőrző orvosi feladatait is ellátta. 1866-ban diplomázott strasbourgi Közegészségügyi Iskolában, majd a polgári kórházban rezidenskedett. 1867-ben az idegek regenerációs képességeiről nyújtott be egy értekezést. Az 1870-ben kitört porosz–francia háború alatt orvos-asszisztensként tevékenykedett, Metz ostrománál a harcokban is részt vett. Ezután visszatért Franciaországba. 1874-ben apja helyét foglalta el a École de Val-de-Grace Intézetben, és kiemelten foglalkozott a katonai betegségekkel és járványokkal. 1878-ban, mikor hivatali ideje lejárt, visszament Algériába, és az emberi malária parazitizmusát kezdte el tüzetesebben vizsgálni. Rájött, hogy a malária betegséget pontosan egy protozoon nevű egysejtű eukarióta szervezet okozza, amely az emberi vérben elszaporodik. Az álomkór nevű súlyos betegséget okozó ostoros eukarióta egysejtű megfigyelésével is jelentős eredményeket ért el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]