Chapman Stick

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chapman Stick
10 string Chapman Stick.jpg
Egy 10 húros Chapman Stick

Besorolás
Kordofon, Fogólapos, érintőgitárok
Rokon hangszerek Elektromos gitár, Basszusgitár
Chapman Stick, Bruder Frank of Band Saltatio Mortis

A Chapman Stick (vagy Stick) egy a gitár és basszusgitár családba tartozó hangszer, melyet a kaliforniai származású hangszerkészítő és jazzgitáros Emmett Chapman fejlesztett ki az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején. A Chapman Stick általában 10 vagy 12 húros hangszer, melyet az olyan haladó szellemű gitárosok igényeire formáltak, akik tovább akarták fejleszteni a tapping technikát. Ennek megfelelően a hangszert, mindkét kézzel a nyakon játszva szólaltatják meg. Mivel a húrok két részre oszthatóak (dallam és basszus), a Chapman Stick lehetővé teszi, hogy saját basszuskíséretünket az akkordokkal, illetve a dallammal egyidőben játszhatjuk.

Leírás, játékmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stick úgy néz ki, mint az elektromos gitár fogólapjának egy szélesebb és hosszabb változata, melyen rendszerint 10 vagy 12 húr található. Az elektromos gitárral ellentétben nem pengetéssel szólaltatják meg a hangszert, hanem a húrok két kézzel való megérintésével, leütésével, amit tapping technikának nevezünk. Mivel a húrok két részre oszthatóak (basszus és dallam), így a Chapman Stick-en egymástól független akkordmenetekből, basszuskíséretből és dallamokból álló szerzemények is előadhatóak. Ez a játékmód leginkább a billentyűs hangszerekéhez hasonló játéktechnikához hasonlít, mely során a két kéz egymástól függetlenül játszik. A két szólamban való játékmód, igen magas szintű virtuozitást követel, ezért a Chapman Stick kevésbé elterjedt hangszer, mint a hagyományos gitárok. A Stick-hez rendszerint egy vállpánt tartozik, mely a játékos bal vállára kerül abban az esetben, ha az illető jobbkezes. A kényelmes játékmód érdekében csaknem teljes mértékben függőleges állapotban tartják a hangszert, általában 30-40 fokos szögben döntik csak meg.

A Stick kimondottan ritmikus hangszer, melynek a tapping technika révén nagyon határozott a hangmegformálása.

A Stick basszus és dallam részén is, a fogólap közepén találhatóak a legmélyebb húrok. A basszus húrcsoport egy lefelé fordított elektromos basszusgitárnak felel meg, míg a dallamoldalon található húrok hangolása általában a gitárhoz hasonlóak. Az egyenes fogólap általában 24 gyémántprofilú fémérintővel rendelkezik. A nyereg mechanikai segítségével külön nyeregmagasság állítható a húrcsoportoknál. A húrrögzítő és húrláb egység révén, minden húr esetén külön oktávbeállításra van lehetőség, de a húrmagasságot is be lehet ezáltal állítani. Általában egy sztereó humbucker hangszedővel rendelkezik, külön állítható vasmagokkal. Ehhez két hangerőszabályozó tartozik, csatornánként egy. Az árnyékolást pedig egy hangáteresztő műanyag pick-up ház biztosítja. A Stick-nek létezik MIDI kompatibilis verziója is, mely hangadottságait tekintve hosszabb hangkitartással bír, mint egy hagyományos gitár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emmett Chapman hangszerkészítő és jazz gitáros a 60-as évek végén fejesztette ki a kétkezes tapping technikát, mely által új lehetőségek nyíltak meg előtte a gitár használatát illetően. 1969-ben elhatározta, hogy egy olyan hangszert készít, mely által teljes mértékben ki tudja aknázni a tapping technikában rejlő lehetőségeket. A Chapman Stick tervezése és fejlesztése öt éven át tartott. Chapman ezidő alatt elhatározta, hogy vállalkozást indít és kereskedelmi forgalomba hozza a forradalmi hangszert. Az első sorozatban gyártott modell 1974-ben jelent meg, a hangszer pedig 1974. október 10-én került bemutatásra a What's My Line? című TV-műsorban.

Emmett chapman a Chapman Stick egy kezdetleges verziójával 1969-ben.

Alphonso Johnson a fúziós jazz egyik legnépszerűbb együttesének a Weather Report-nak a basszusgitárosa, az elsők egyike volt aki Chapman Stick-en játszott. Rajta kívül még Tony Levin volt az, aki révén a hangszer bekerült a köztudatba. Ők ketten már a 70-es években használták a Stick-et, Levin pedig olyan népszerű együttesekben mutatkozott a hangszerrel, mint a King Crimson vagy Peter Gabriel zenekara. Levin később a Yes, a Pink Floyd és a Liquid Tension Experiment tagjaként is használta a hangszert. Később Michael Bernier Stick játékossal és Pat Mastelotto dobossal létrehozta a Stick Man formációt[1], mely által neve még inkább egybeforrt a hangszerrel. 1985-ben jelent meg Emmett Chapman első szólólemeze a Parallel Galaxy, melyen szintén a Chapman Stick-é a főszerep. A 80-as évektől egyre többen kezdték használni a hangszert, melyet jazz muzsikusok ugyanúgy használnak, mint pop vagy heavy metal zenészek. A hangszer néhány hírhedt virtuóza: Greg Howard, Bob Culbertson, Nick Beggs, Rob Martino.

Tony Levin nagyban hozzájárult a hangszer népszerűsítéséhez.

Technikai részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chapman Stickek sokféle anyagból készülhetnek, eleinte keményfákat használtak, de az 1980-as évek elején égerrel és egzotikus fafajokkal is dolgoztak. Az 1990-es évek elején készült modellekhez polikarbonátot alkalmaztak, manapság pedig indiai rózsafából, mahagóniból és juharból, is készülnek, de a gyártás folyamán bambusz is felhasználásra kerülhet. A basszus/dallam osztály elkülönülése mikrotonális hangolást tesz lehetővé, miáltal szokatlanul egzotikus hangok csalhatóak elő a hangszerből. A Stickek aktív és passzív hangszedőkkel is rendelkezhetnek, egyes modellek testreszabott Roland GK-3 hangszedőkkel vannak ellátva. Ezáltal a hangszer csatlakoztatható Roland GR-20 gitárszintetizátorokhoz is, valamint egyéb MIDI eszközökhöz. A hangszer 2 csatornás kimenettel rendelkezik (külön a basszus és dallamrészhez), valamint TRS 1 /4-es csatlakozóval van ellátva. A Stick bármilyen gitár és basszusgitár erősítőhöz csatlakoztatható, azonban a passzív hangszedők zajérzékenysége miatt, a PA vagy billentyű erősítők ideálisabbnak bizonyulhatnak. A brit zenész Nick Beggs nevéhez fűződik a "Virtual Stick", mely a szinte teljes mértékben MIDI-kompatibilitása miatt kapta a nevét.

Modellek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg 7 féle különböző modellt lehet megkülönböztetni, alább pedig a hangszer néhány különleges változata olvasható.

A fotón az alábbi modellek láthatóak: GrandStick, Stick, AltoStick
  • The Stick (10 húr, 5 dallam + 5 basszus)
  • Grand Stick (12 húr, 6 dallam + 6 basszus)
  • Stick Bass (SB8) (8 húr, általában 4 dallam + 4 basszus, vagy osztatlan basszusgitárszerű kivitelben)
  • NS/Stick (8 húros, fej nélküli, pengetéssel is megszólaltatható hangszer, melyet Chapman Ned Steinberger-rel fejlesztett ki.)
  • Stick XG (a hagyományos Stick-nek egy grafit felhasználásával készült változata)
  • Alto Stick (10 húr, 5 dallam + 5 basszus, rövidebb a gitárokéhoz hasonló skálahosszúsággal)
  • Stick Guitar (12 húr, 2 hat húros csoport, rövidebb a gitárokéhoz hasonló skálahosszúsággal)

A Stick Enterprises által gyártott egyedi, és korlátozott számú modellek:

  • The Acoustick- A hagyományos Stick akusztikus változata, mely Bob Culbertson nevéhez fűződik.[2][3]
  • A 10-string Grand Stick - 10 húros, az átlagosnál szélesebb fogólappal rendelkező Stick.
  • StickXBL – A BassLab által "tunable composite" anyagból készült Stick, melyből csak kevés példány létezik.[4][5]


Chapman Sticken játszó zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Stickman Tour - május 5. Budapest, A38. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  2. The Acoustick. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  3. Gloster, Vance: The AcouStick II. Stickwire. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  4. Chapman, Emmett: StickXBL prototypes with BassLab resonant beam. Stick Enterprises. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  5. StickXBL Offers Extended Scale. HarmonyCentral.com, Inc., 2003. július 19. (Hozzáférés: 2011. március 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]