Chapman Stick

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Chapman Stick
Egy 10 húros Chapman Stick
Egy 10 húros Chapman Stick

Besorolás
Kordofon, Fogólapos, érintőgitárok
Rokon hangszerek Elektromos gitár, Basszusgitár
Chapman Stick, Bruder Frank of Band Saltatio Mortis

A Chapman Stick (vagy Stick) egy a gitár és basszusgitár családba tartozó hangszer, melyet a kaliforniai származású hangszerkészítő és jazzgitáros Emmett Chapman fejlesztett ki az 1960-as évek végén, az 1970-es évek elején. A Chapman Stick általában 10 vagy 12 húros hangszer, melyet az olyan haladó szellemű gitárosok igényeire formáltak, akik tovább akarták fejleszteni a tapping technikát. Ennek megfelelően a hangszert, mindkét kézzel a nyakon játszva szólaltatják meg. Mivel a húrok két részre oszthatóak (dallam és basszus), a Chapman Stick lehetővé teszi, hogy saját basszuskíséretünket az akkordokkal, illetve a dallammal egyidőben játszhatjuk.

Leírás, játékmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Stick úgy néz ki, mint az elektromos gitár fogólapjának egy szélesebb és hosszabb változata, melyen rendszerint 10 vagy 12 húr található. Az elektromos gitárral ellentétben nem pengetéssel szólaltatják meg a hangszert, hanem a húrok két kézzel való megérintésével, leütésével, amit tapping technikának nevezünk. Mivel a húrok két részre oszthatóak (basszus és dallam), így a Chapman Stick-en egymástól független akkordmenetekből, basszuskíséretből és dallamokból álló szerzemények is előadhatóak. Ez a játékmód leginkább a billentyűs hangszerekéhez hasonló játéktechnikához hasonlít, mely során a két kéz egymástól függetlenül játszik. A két szólamban való játékmód, igen magas szintű virtuozitást követel, ezért a Chapman Stick kevésbé elterjedt hangszer, mint a hagyományos gitárok. A Stick-hez rendszerint egy vállpánt tartozik, mely a játékos bal vállára kerül abban az esetben, ha az illető jobbkezes. A kényelmes játékmód érdekében csaknem teljes mértékben függőleges állapotban tartják a hangszert, általában 30-40 fokos szögben döntik csak meg.

A Stick kimondottan ritmikus hangszer, melynek a tapping technika révén nagyon határozott a hangmegformálása.

A Stick basszus és dallam részén is, a fogólap közepén találhatóak a legmélyebb húrok. A basszus húrcsoport egy lefelé fordított elektromos basszusgitárnak felel meg, míg a dallamoldalon található húrok hangolása általában a gitárhoz hasonlóak. Az egyenes fogólap általában 24 gyémántprofilú fémérintővel rendelkezik. A nyereg mechanikai segítségével külön nyeregmagasság állítható a húrcsoportoknál. A húrrögzítő és húrláb egység révén, minden húr esetén külön oktávbeállításra van lehetőség, de a húrmagasságot is be lehet ezáltal állítani. Általában egy sztereó humbucker hangszedővel rendelkezik, külön állítható vasmagokkal. Ehhez két hangerőszabályozó tartozik, csatornánként egy. Az árnyékolást pedig egy hangáteresztő műanyag pick-up ház biztosítja. A Stick-nek létezik MIDI kompatibilis verziója is, mely hangadottságait tekintve hosszabb hangkitartással bír, mint egy hagyományos gitár.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emmett Chapman hangszerkészítő és jazz gitáros a 60-as évek végén fejesztette ki a kétkezes tapping technikát, mely által új lehetőségek nyíltak meg előtte a gitár használatát illetően. 1969-ben elhatározta, hogy egy olyan hangszert készít, mely által teljes mértékben ki tudja aknázni a tapping technikában rejlő lehetőségeket. A Chapman Stick tervezése és fejlesztése öt éven át tartott. Chapman ezidő alatt elhatározta, hogy vállalkozást indít és kereskedelmi forgalomba hozza a forradalmi hangszert. Az első sorozatban gyártott modell 1974-ben jelent meg, a hangszer pedig 1974. október 10-én került bemutatásra a What's My Line? című TV-műsorban.

Emmett chapman a Chapman Stick egy kezdetleges verziójával 1969-ben.

Alphonso Johnson a fúziós jazz egyik legnépszerűbb együttesének a Weather Report-nak a basszusgitárosa, az elsők egyike volt aki Chapman Stick-en játszott. Rajta kívül még Tony Levin volt az, aki révén a hangszer bekerült a köztudatba. Ők ketten már a 70-es években használták a Stick-et, Levin pedig olyan népszerű együttesekben mutatkozott a hangszerrel, mint a King Crimson vagy Peter Gabriel zenekara. Levin később a Yes, a Pink Floyd és a Liquid Tension Experiment tagjaként is használta a hangszert. Később Michael Bernier Stick játékossal és Pat Mastelotto dobossal létrehozta a Stick Man formációt[1], mely által neve még inkább egybeforrt a hangszerrel. 1985-ben jelent meg Emmett Chapman első szólólemeze a Parallel Galaxy, melyen szintén a Chapman Stick-é a főszerep. A 80-as évektől egyre többen kezdték használni a hangszert, melyet jazz muzsikusok ugyanúgy használnak, mint pop vagy heavy metal zenészek. A hangszer néhány hírhedt virtuóza: Greg Howard, Bob Culbertson, Nick Beggs, Rob Martino.

Tony Levin nagyban hozzájárult a hangszer népszerűsítéséhez.

Technikai részletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chapman Stickek sokféle anyagból készülhetnek, eleinte keményfákat használtak, de az 1980-as évek elején égerrel és egzotikus fafajokkal is dolgoztak. Az 1990-es évek elején készült modellekhez polikarbonátot alkalmaztak, manapság pedig indiai rózsafából, mahagóniból és juharból, is készülnek, de a gyártás folyamán bambusz is felhasználásra kerülhet. A basszus/dallam osztály elkülönülése mikrotonális hangolást tesz lehetővé, miáltal szokatlanul egzotikus hangok csalhatóak elő a hangszerből. A Stickek aktív és passzív hangszedőkkel is rendelkezhetnek, egyes modellek testreszabott Roland GK-3 hangszedőkkel vannak ellátva. Ezáltal a hangszer csatlakoztatható Roland GR-20 gitárszintetizátorokhoz is, valamint egyéb MIDI eszközökhöz. A hangszer 2 csatornás kimenettel rendelkezik (külön a basszus és dallamrészhez), valamint TRS 1 /4-es csatlakozóval van ellátva. A Stick bármilyen gitár és basszusgitár erősítőhöz csatlakoztatható, azonban a passzív hangszedők zajérzékenysége miatt, a PA vagy billentyű erősítők ideálisabbnak bizonyulhatnak. A brit zenész Nick Beggs nevéhez fűződik a "Virtual Stick", mely a szinte teljes mértékben MIDI-kompatibilitása miatt kapta a nevét.

Modellek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenleg 7 féle különböző modellt lehet megkülönböztetni, alább pedig a hangszer néhány különleges változata olvasható.

A fotón az alábbi modellek láthatóak: GrandStick, Stick, AltoStick
  • The Stick (10 húr, 5 dallam + 5 basszus)
  • Grand Stick (12 húr, 6 dallam + 6 basszus)
  • Stick Bass (SB8) (8 húr, általában 4 dallam + 4 basszus, vagy osztatlan basszusgitárszerű kivitelben)
  • NS/Stick (8 húros, fej nélküli, pengetéssel is megszólaltatható hangszer, melyet Chapman Ned Steinberger-rel fejlesztett ki.)
  • Stick XG (a hagyományos Stick-nek egy grafit felhasználásával készült változata)
  • Alto Stick (10 húr, 5 dallam + 5 basszus, rövidebb a gitárokéhoz hasonló skálahosszúsággal)
  • Stick Guitar (12 húr, 2 hat húros csoport, rövidebb a gitárokéhoz hasonló skálahosszúsággal)

A Stick Enterprises által gyártott egyedi, és korlátozott számú modellek:

  • The Acoustick- A hagyományos Stick akusztikus változata, mely Bob Culbertson nevéhez fűződik.[2][3]
  • A 10-string Grand Stick - 10 húros, az átlagosnál szélesebb fogólappal rendelkező Stick.
  • StickXBL – A BassLab által "tunable composite" anyagból készült Stick, melyből csak kevés példány létezik.[4][5]


Chapman Sticken játszó zenészek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Stickman Tour - május 5. Budapest, A38. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  2. The Acoustick. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  3. Gloster, Vance: The AcouStick II. Stickwire. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  4. Chapman, Emmett: StickXBL prototypes with BassLab resonant beam. Stick Enterprises. (Hozzáférés: 2011. március 13.)
  5. StickXBL Offers Extended Scale. HarmonyCentral.com, Inc., 2003. július 19. (Hozzáférés: 2011. március 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]