Chanaresuchus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Chanaresuchus
Evolúciós időszak: középső triász
A Chanaresuchus rekonstrukciója
A Chanaresuchus rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Hüllők (Reptilia)
Rend: Meghatározatlan
Család: Proterochampsidae
Nem: Chanaresuchus
Romer, 1971
Fajok
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Chanaresuchus témájú rendszertani információt.

A Chanaresuchus a proterochampsida archosauromorphák egyik kihalt neme. Proterochampsidához képest szerény méretű állat volt, az átlagos hossza alig haladta meg az egy métert. A fosszíliáit a középső triász időszakának anisusi korszaka idején keletkezett Chañares Formációban fedezték fel, az argentin La Rioja tartomány területén. A nemhez tartozó példányok mennyiségéből úgy tűnik, hogy a Chanaresuchus a leggyakoribb „thecodontia” archosaurus volt a formációban. A leletanyag nagy részét a La Plata-Harvard expedíció találta meg 1964 és 1965 között.

Típuspéldánya az MLP 1964-XI-14-12 számú lelet, első azonosítója Romer, 1971-ben.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanaresuchus a proterochampsidákra jellemző alacsony, meghosszabbodott koponyával rendelkezett. A koponya hátul széles, elöl pedig keskeny volt, a hossza 165 és 260 milliméter között változott. A résszerű orrnyílások a koponya elejétől távol helyezkedtek el. A premaxilla kissé lefelé hajlott. A koponya felszíne, a fogcsontokhoz hasonlóan a nagyobb példányoknál nagyobb mértékben volt díszítve. A Chanaresuchus szájpadjához két meghosszabbodott choana tartozott. A choanák elülső részén levő két apró nyíláshoz talán egy vomeronazális szerv kapcsolódott. Az e két nyílás között kialakult másodlagos szájpad olyan adaptáció lehetett, ami lehetővé tette a vízbe merült állat számára az orron keresztül való légzést.[2]

A többi proterochampsidától és korai archosaurustól eltérően a Chanaresuchus kis testpáncélzatot viselt. A megtalált bőrcsontok kicsik és pikkelyszerűek voltak, és egy sorban, a csigolyatövisek mentén helyezkedtek el. A nyaktól az utolsó keresztcsontig terjedtek, és az a legvalószínűbb, hogy a farkon is voltak, de nem került elő olyan példány, amely erre utalna. Az egyes csigolyáknál nagyjából három ilyen pikkely volt.

A Chanaresuchus lábfeje eltért a rokonságába tartozó többi archosaurusétól, mivel a lábujjai belső részén egy-egy nagyobb kiemelkedés helyezkedett el, míg más, kezdetleges archosaurusoknál megmaradt a jóval szimmetrikusabb felépítés. Az első lábujj megrövidült és robusztusabbá vált. A második lábujj a legmasszívabb, a harmadik pedig a leghosszabb volt, de az összehasonlításnál valamelyest vékonynak is tűnik. A negyedik lábujj nagyon vékony volt, az ötödik pedig csak lábközépcsontból állt.[3]

Ősbiológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Chanaresuchus számára a phytosaurusokéra és a modern krokodilokéra jellemző félig vízi életmódot valószínűsítettek, amire több más jellegzetesség mellett a másodlagos szájpad, valamint a hátoldalon elhelyezkedő szemek és orrnyílások is utalnak. Azonban egyes bizonyítékok, például a vízi életmódot folytató kétéltűek hiánya a Chañares Formációban azt jelzik, hogy a terület aránylag száraz volt a lerakódás idején.[4] A nem esetében a szárazföldi életmód is lehetséges, ugyanis a többi „thecodontiához” képest rendkívül nagy a különbség a mellső és hátsó lábak között, ami a két lábon való járás jellegzetességének is tekinthető. Bár nagy a valószínűsége, hogy a Chanaresuchusra ez nem volt jellemző, így csak a félig vízi életmódra utaló bizonyítékok maradnak.

A Chanaresuchus egykori élettere közelében egy vulkanikusan igen aktív terület volt, mivel egy aktív hasadékvölgyben helyezkedett el. Az elképzelés szerint a feltárt példányok egyetlen tömegpusztulást okozó eseménynél vesztek oda, és talán egy folyóparton temetődtek el. Igen valószínű, hogy a tömegkatasztrófa a térségben zajló vulkanikus tevékenységhez kötődött.

Az a terület, ahol a Chanaresuchus példányait megtalálták számos négylábú lelőhelyeként is ismert. Az therapsidák közé tartozó kannemeyeriida Dinodontosaurus, valamint Probainognathushoz és a Massetognathushoz hasonló cynodontiák, melyek közül az utóbbi volt a legelterjedtebb, szintén itt éltek.[5] A formációban leggyakoribb négylábúak mégis az archosaurusok voltak. Itt élt az ornithodirák közé tartozó Lewisuchus,[6] a Lagerpeton,[7] a Marasuchus[8] és a Pseudolagosuchus.[9] A területen olyan további archosaurusok maradványait is megtalálták, mint a Gracilisuchus[10] és a Luperosuchus.[11] A Chanaresuchus mellett 1971-ben egy másik proterochampsidát, a Gualosuchust is elnevezték. Ez az állat külsőre nagyon hasonlít a Chanaresuchushoz, csak a mérete és a koponya arányai térnek el.[2]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Chanaresuchus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Paleobiology
  2. ^ a b Romer, A. S. (1971.). „The Chañares (Argentina) Triassic reptile fauna. XI. Two new long-snouted thecodonts, Chanaresuchus and Gualosuchus”. Breviora 379, 1–22. o.  
  3. Romer, A. S. (1972.). „The Chanares (Argentina) Triassic reptile fauna. XII. The postcranial skeleton of the thecodont Chanaresuchus”. Breviora 385, 1–21. o.  
  4. Fraser, N. (2006.). „Dawn of the Dinosaurs: Life in the Triassic”, 117. o, Kiadó: Indiana University Press.  
  5. Romer, A. S. (1967.). „The Chañares (Argentina) Triassic reptile fauna. III. Two new gomphodonts, Massetognathus pascuali and M. teruggii”. Breviora 264, 1–25. o.  
  6. Romer, A. S. (1972.). „The Chañares (Argentina) Triassic reptile fauna; XIV, Lewisuchus admixtus, gen. et sp. nov., a further thecodont from the Chañares beds”. Breviora 390, 1–13. o.  
  7. Romer, A. S. (1971.). „The Chañares (Argentina) Triassic reptile fauna. X. Two new but incompletely known long-limbed pseudosuchians.”. Breviora 378, 1–10. o.  
  8. Sereno, P. C., Arcucci, A. B. (1994.). „Dinosaurian precursors from the Middle Triassic of Argentina: Marasuchus lilloensis, gen. nov.”. Journal of Vertebrate Paleontology 14 (1), 53–73. o.  
  9. Arcucci, A. B. (1987.). „Un nuevo Lagosuchidae (Thecodontia-Pseudosuchia) de la fauna de Los Chañares (Edad Reptil Chañarense, Triasico Medio), La Rioja, Argentina”. Ameghiniana 24 (1–2), 89–94. o.  
  10. Romer, A. S. (1972.). „The Chañares (Argentina) Triassic reptile fauna. XIII. An early ornithosuchid pseudosuchian, Gracilisuchus stipanicicorum, gen. et sp. nov.”. Breviora 389, 1–24. o.  
  11. Romer, A. S. (1971.). „The Chañares (Argentina) Triassic reptile fauna. VIII. A fragmentary skull of a large thecodont, Luperosuchus fractus”. Breviora 373, 1–8. o.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Chanaresuchus. Paleobiology Database. (Hozzáférés: 2009. október 26.)