Chőngszám

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Modern chőngszámot viselő kínai nő

A chőngszám (長衫, jűtphing: coeng saam, népszerű latin betűs átírással cheongsam), mandarin nyelven csipao (旗袍, pinjin: qípáo) kínai női ruha. A férfi változata a chőngphou vagy mandarinul csangpao (长袍). A chőngszám mandzsu eredetű.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A chőngszám a hosszú ujjú, mandzsuk által viselt, földig érő, gallér nélküli köpenyből eredeztethető, mely a mandzsu uralom idején egész Kínában megszokott viseletté vált. Az évszázadok alatt, a nyugati stílusokhoz idomulva a ruha hossza és ujjának hossza is rövidült, eredetileg a női alakot elrejtő jellege visszaszorult és idomulni kezdett a test körvonalához.

A modern chőngszám az 1920-as években Sanghajban látott napvilágot, ahol főként felsőbb osztálybeliek és kurtizánok viselték először. A ruha hamarosan igen népszerű lett a modern stílusra vágyó nők körében. Teljesen átlakault, kivágott álló galléros („kínai gallér”) lett, egyik vagy mindkét oldalán felvágott, a könnyebb járás érdekében. A 1900-as évek elején a kínai filmművészet fellegvára Sanghaj volt, a chőngszámot a színésznők is népszerűsítették a filmvásznon, ahol a csábítás egyik fő kellékévé vált az egyre többet mutató ruhadarab.

A kommunizmus idején eleinte tiltott viselet volt, a sanghaji szabómesterek Hongkongba menekültek és itt is népszerűvé tették a chőngszámot. Az 1970-es évektől kezdődően az egyre nyugatiasodó Hongkong a ruházkodás terén is inkább a nyugatot, mintsem a keletet akarta követni, a nők chőngszámról farmerra válottak.

A 21. században a chőngszám reneszánszát éli, mint különleges ruhadarab. Nem csak turisták keresik, a kínai nők is szívesen hordják különleges alkalmakkor, estélyi ruhaként és gyakran esküvői ruhaként is funkcionál.


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]