Cesare Magistrini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cesare Magistrini
Született 1895. január 26.
 Olaszország, Maggiora
Meghalt 1958. október 26. (63 évesen)
 Olaszország, Maggiora
Nemzetisége Olasz
Fegyvernem Légierő
Szolgálati ideje 1915 - 1918
Egysége 2ª, 78ª, 91ª
Csatái Első világháború
Kitüntetései Katonai Vitézségi Érem

Cesare Magistrini (Maggiora, 1895. január 26.Maggiora, 1958. október 26.) az olasz légi közlekedés egyik leghíresebb és legkiemelkedőbb alakja volt. Első világháborús szolgálata során 6 igazolt és 4 igazolatlan légi győzelmet aratott az Osztrák–Magyar Monarchia pilótái fölött. Az első világháború befejeződése után nem hagyott fel a repüléssel, s számos olasz, illetve egy egyiptomi légitársaság pilótája volt.[1] Élete során több mint 20 000 órát és 2 millió kilométert repült, ezzel rekordot felállítva az olasz légierőnél.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első világháborús részvétele[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magistrini pilótaképzése után legelőször a 2a Squadriglia Parasol pilótája volt, majd rövid szolgálati idő után a Squadriglia 78-hoz (78. repülő osztag) helyezték át. Első légi győzelmét 1917. június 17-én szerezte meg, Luserna légterében. Rámenős pilóta volt, ha egyszer kiszemelte célpontját, addig üldözte, ameddig csak tudta. 1916–17 folyamán elkövetett hőstetteiért (számos légi harc és bevetés) még 1917 évében kitüntették az Olasz Vitézségi Érem ezüst fokozatával.[1] Főként azért a harcáért kapta, amely során súlyosan megsérült, de sikerült épségben földet érnie. Felépülése után már nem régi egységéhez, hanem a 91. repülő osztaghoz (Squadriglia 91) került vissza.[1] Légi győzelmeinek zömét ennél a századnál aratta (5 igazolt, 2 igazolatlan). 1917 novemberében és decemberében további 3 légi győzelmet szerzett (Feruccio Ranzával és Gastone Novelli megosztva), ezzel már a negyediknél tartott. 1918. május 17-én Guido Nardini és Gastone Novelli segítségével lelőtte a második legeredményesebb első világháború magyar ászpilótát, Gräser Ferencet (18 légi győzelem). Gräser Albatros repülőgépe lezuhant, ő maga pedig repülőhalált halt. Magistrini ezek után még egy igazolt és egy igazolatlan légi győzelmet szerzett, a háborút pedig 6 igazolt és 4 igazolatlan, tehát összesen 10 légi győzelemmel fejezte be.[1]

Légi győzelmei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sorszám Dátum Beosztási hely Ellenfél Helyszín Megjegyzés
1
1917. június 17.
78ª
Albatros (FTL) Luserna Első légi győzelme.
Igazolatlan 1917. június 18.
78ª
Two - Seater Asiago
Igazolatlan 1917. október 16.
78ª
Ismeretlen Monte Nero
2
1917. november 23.
91ª
Two - Seater Cornuda Bartalomeo Costantinivel megosztva.
3
1917. november 30.
91ª
Two - Seater Moriago Gastone Novellivel és Feruccio Ranzával megosztva.
4
1917. december 7.
91ª
Hansa-Brandenburg C.I San Pietro di Nove Feruccio Ranzával megosztva.
Igazolatlan 1918. május 11.
91ª
Two - Seater Quero
5
1918. május 17.
91ª
Albatros (153.221) Pero Guido Nardinivel és Gastone Novellivel megosztva.
6
1918. július 12.
91ª
Felderítő Monte Santo
Igazolatlan 1918. augusztus 23.
91ª
Albatros Oderzo

További élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború befejezése után Magistrininek nem kellett sokáig keresnie az állást, hiszen egy ászpilótáért a légitársaságok (érthető módon) versenyeznek. Hírnevének köszönhetően a Transadriatica[1] , a SAM [1] és az Ala Littoria[1] nevű légitársaságok kereskedelmi pilótája lett, így főként áruszállítással foglalkozott. Emellett pedig az Olasz Koronarend lovagjává választották meg, amelyet hosszú ideje tartó kiemelkedő szolgálatával érdemelt ki. Az évek teltek és 1939-ben kitört, majd 1945-ben befejeződött a második világháború, Magistrini pedig Jemenben dolgozott mint pilóta. Később pedig a SAIDE nevezetű egyiptomi légitársaság pilótája lett. 1958-ban hunyt el, szülővárosában, Maggiorában.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f g h Cesare Magistrini életrajza és légi győzelmei az Aerodrome.com-on (angol nyelven). The Aerdorome.com. (Hozzáférés: 2011. június 25.)